Főként tájképeket, csendéletet ábrázoló festményeket tekinthetünk meg két hétig a palicsi könyvtárban. A nyáron Palicson zajlott Első Képzőművészeti Alkotótáborban készült alkotásokat láthatjuk, 25 alkotó művét, többek között Gyurkovics Hunor, Szajkó István, Boros György, Korponai Ibolya munkáját. A kiállítást versek és harmonikamuzsika után Dragan Rokvić , a Városi Könyvtár igazgatója és Tolnai Ottó író nyitotta meg.
– Én egy palicsi szépíró lennék, aki mi sem természetesebb, kötődik a fürdőváros kis könyvtárához, a schönbrunn-sárga Falcione kúriához. Ez az én könyvtáram. Nemrég elbicikliztem ide, ugyanis úgy hírlett, festők működnek, valamiféle művésztelepet próbálnak alapítani ismét, aminek én persze megörültem, noha sehogy sem értettem, hogyan van az, hogy ez a jelentős művésztelepi hagyományokkal rendelkező fürdőhely ismét nulláról próbál kezdeni valamit. Kellemes nyüzsgésbe kerültem. E nyüzsgésben finoman félrehúzódó barátomra, Szajkó Istvánra is hamarosan ráakadtam. Tábori székén, a kúria posta felőli sarkán üldögélt. Kérdeztem, miért húzódott ide. Én nem értettem, miért nem a fa, Palicsfürdő egyik legszebb ősceltisze alatt ütötte fel a táborát. De ahogy belestem a tenyérnyi udvarba, láttam, olyan magas, sűrű a dudva, annyira elvadultak a bozótok, hogy én is gyorsan meghátráltam. A Városi Könyvtárban kérték, nyissam meg az alakuló palicsi művésztelep kiállítását. Mondtam, nem, nem is foglalkozok ilyesmivel. Aztán támadt egy ötletem. Mondtam, megnyitom a kiállítást, ha kitisztítják a kis udvart az egyedülálló ősceltisz alatt. Igent mondtak. A Falcione kúria udvarát lám kitisztították. Jövőre már ott dolgozhat alatta a művésztelep. A kiállítást tehát megnyitom. Illetve, van egy másik változata is a megnyitószövegemnek: A Falcione kúria udvarát nem tisztították ki. Pontosabban csak egy-két mellékes ágat vágtak le, a kiállítást tehát nem nyitom meg, de arról nem mondok le, hogy valamiképpen én is odahassak, hogy egyszer még a nyár előtt, a következő művésztelep megnyitásáig valóban tisztába tegyék, tisztába tegyük. Hiszen ez mégiscsak az én könyvtáram – hangzott el a többi között Tolnai Ottó megnyitóbeszédében.
