Mint Raj Rozália és Nagy István, a szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Folklórközpont vezetői elmondták: már nagyon várták a kulturális stratégia elkészültét, néhány építő jellegű kritika azonban megfogalmazódott bennük a dokumentum kapcsán. Leginkább azt kifogásolják, hogy a hivatásos szférával szemben az amatőr nem kapott elég figyelmet: – Azt szeretnénk, ha az amatőr szférának több tér jutna, és amellett, hogy szó van a népzenéről, néptáncról, a tárgyalkotó népművészetről is kellett volna szólni, ez a szó, hogy tárgyalkotó népművészet ugyanis meg sem jelenik a stratégiában – részletezték.
– Természetesen mi is azt szeretnénk, hogy nagyfokú fellendülés, minőségi előrelépés mutatkozzon meg az amatőr mozgalomban, de annak alapján, ahogyan erről a stratégiában írnak, erre nem látok nagy esélyt – hallottuk Raj Rozáliától, aki az általánosítást kifogásolta. Például azt, hogy a képzések fontosságáról is nagy általánosságokban beszélnek, nincs meghatározva, hogy ki milyen pénzből tud szakmai képzéseket, tanfolyamokat tartani az amatőrök számára. Márpedig – ahogyan hangsúlyozta – erre igencsak nagy szükség lenne.
Mint Raj Rozália és Nagy István, a szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Folklórközpont vezetői elmondták: már nagyon várták a kulturális stratégia elkészültét, néhány építő jellegű kritika azonban megfogalmazódott bennük a dokumentum kapcsán. Leginkább azt kifogásolják, hogy a hivatásos szférával szemben az amatőr nem kapott elég figyelmet: – Azt szeretnénk, ha az amatőr szférának több tér jutna, és amellett, hogy szó van a népzenéről, néptáncról, a tárgyalkotó népművészetről is kellett volna szólni, ez a szó, hogy tárgyalkotó népművészet ugyanis meg sem jelenik a stratégiában – részletezték.
– Természetesen mi is azt szeretnénk, hogy nagyfokú fellendülés, minőségi előrelépés mutatkozzon meg az amatőr mozgalomban, de annak alapján, ahogyan erről a stratégiában írnak, erre nem látok nagy esélyt – hallottuk Raj Rozáliától, aki az általánosítást kifogásolta. Például azt, hogy a képzések fontosságáról is nagy általánosságokban beszélnek, nincs meghatározva, hogy ki milyen pénzből tud szakmai képzéseket, tanfolyamokat tartani az amatőrök számára. Márpedig – ahogyan hangsúlyozta – erre igencsak nagy szükség lenne.
– Amíg a hivatásos intézményekben működők eleve szakmai képzettséggel rendelkeznek, hiszen ez az elvárás, addig az amatőr szférában nincsen jelen vagy korántsem kellő mértékben van jelen olyan szakmai háttér, amely szakáganként segítséget tud nyújtani. A képzési lehetőséget pedig taglalni kellett volna a stratégiában. Úgy gondolom, nem lehetünk megelégedve a hagyományápoló csoportokban levő szakmai szinttel, ezért képzésekre, tanfolyamokra lenne szükség. Sajnos a stratégia nem vesz tudomást arról, hogy a Vajdasági Magyar Folklórközpontban milyen képzések vannak, pedig erre lehetett volna építkezni. Nálunk van lehetőség a kurzusokon való részvételre a tárgyalkotó népművészet terén, és több mint tíz éve tartunk tanácskozást a tájházakról is. Tapasztalt szakemberek jönnek előadásokat tartani olyanoknak, akik már tájházasok és olyanoknak is, akik szeretnének ezzel foglalkozni. A VMF-en belül tehát létezik tájház-program, de ezt a stratégia figyelmen kívül hagyta. Sajnos nincs konkretizálva, hogy kinek a feladata az anyagiak biztosítása a tájházak fenntartására, szakmai felügyeletére. Az, hogy a Kiss Lajos Néprajzi Társaság nagyobb részben felvállalja a szakmai segítséget, jó dolog. Jó, hogy leltároz a társaság, de nem elég csak a leltárba vétel, ugyanilyen fontos lenne, hogy a berendezés szakmailag megfelelő legyen, az pedig nincs megfogalmazva, hogy ki nyújtja ehhez a szakmai segítséget – mondta Raj Rozália. Nagy István pedig hozzátette: jó, hogy a stratégiában benne van az oktatás fontossága, de a népi kultúrát jobban bele kellene vinni az oktatásba, s az sem mindegy, hogy ki tanítja a népművészetet a gyerekeknek.
– Szerintem a népművészeti mozgalom szakmai ismeretének a hiányossága tükröződik a stratégiában. A legnagyobb hiányossága, hogy az eddig elvégzett dolgokat, az elért eredményeket szakmailag nem elemezték. Az jó, hogy a stratégia ismertetőt ad az intézmények tevékenységéről – bár itt is vannak pontatlanságok –, arról viszont sajnos nem szólnak, hogy ami létrejött, amivel foglalkoznak, annak mi a szakmai értéke. Azt hittük, markánsabb szerepet kap majd a népművészet, és a VMF is szívesen segített volna, de minket senki sem kérdezett meg, holott számunkra is fontos, ahogyan a stratégia számára is fontos kell, hogy legyen a minőségi előrelépés, mivel nem mindegy, hogy mit hogyan fektetünk le hat évre vonatkozóan – fejtette ki véleményét Nagy István.
