– Nincs törvény adta lehetősége a Magyar Nemzeti Tanácsnak arra, hogy felügyelje a műemlékvédelmi intézeteket, az viszont a feladatai közé tartozik, hogy egy jottányit se engedjen a törvényes előírásokból. Létre is jön egy bizottság, amelynek joga van felügyelni azt, hogy betartották-e a törvényes előírásokat. A már védett műemlékeknek a jegyzékét is elkészítettük, ez azonban valakiknek problematikus lehet. Merthogy mitől magyar, mitől bunyevác, mitől horvát, mitől szerb egy műemlék. Szerintem annál jobb, minél több nemzet vall a magáénak egy műemléket. Vannak olyan műemlékek, amelyek a magyar történelemnek a kiemelkedő eseményeinek és személyiségeinek az emlékét őrzik, nem árt, ha az illetékes műemlékvédelmi intézetek tudják, hogy ezeket a magyar nemzet a magáénak vallja. Tehát azokat a műemlékeket választottuk ki, amelyeknek magyar volt az építője, és a magyarok a magukénak tudják őket. Fontos lenne az is, hogy minden magyar gyerek menjen el Bácsra vagy az aracsi pusztatemplomhoz. Az MNT-nek sosem lesz annyi pénze, hogy a műemlékeket helyrehozza, lobbitevékenységet folytathat viszont egy-egy műemlék helyreállításának az érdekében. Az említett bizottság megpróbál majd együttműködni az illetékes műemlékvédelmi intézetekkel, pályázni, lobbizni olyan helyeken, ahol a műemlékvédelmi intézet nem tud, de a nemzeti tanács igen, partnereket keresünk az EU-s pályázatokhoz. Az MNT kérni fogja az illetékes műemlékvédelmi intézeteket, hogy ami eddig nem volt műemlék, de annak kellene lennie, azt nyilvánítsa műemléknek. Például az eleméri katolikus templom vagy a doroszlói szentkút sincs műemlékké nyilvánítva – mondta el Dévavári Beszédes Valéria, amikor a kulturális stratégia kapcsán a örökségvédelemről beszélgettünk.
– Jó, ha van egy listánk, hogy ki mindenkinek van szobra, emléktáblája, ki az, akiről a vajdasági magyarság megemlékezett és meg akar emlékezni. Csakhogy ezeket az emlékműveket nem elég felállítani, meg is kell őket tartani. Meg itt van a tájházak problémája is. Sokan csinálnak tájházakat, de ezek nincsenek leltározva, önjelölt, jóakaratú civil szervezetek magyarázzák az embereknek, hogy kell tájházakat csinálni, holott itt vannak a műemlékvédelmi intézetek, a muzeológusok és a szerbiai jogszabályok, amelyek megszabják, hogy kell tájházakat csinálni, nem a magyarországi szakembereknek kell ezt megmondaniuk. Nagyon jó, hogy vannak tájházak, de nem árt, ha néhányat kiemelünk. Mi azokat emeltük ki, amelyeknél maga az épület is műemlék jellegű. Négy tájháznál többet a vajdasági magyarság nem tud kitartani, sem szakmailag, sem anyagilag, és ha a többiek csinálnak tájházakat, rendben van, de arra számítsanak, hogy nemcsak el kell készíteniük, hanem fenn is kell tartaniuk, a tárgyakat gondozni, leltározni kell. És végső ideje, hogy legyen egy listája a vajdasági magyaroknak arról is, hogy a XIX. század közepétől napjainkig kik azok a neves emberek, akik a temetőinkben nyugszanak. Ez is stratégiai cél, ezt is össze kell írni. Ezt a következő öt évben mindenképpen el lehet intézni. Sokkal több dolog is bekerülhetett volna még a stratégiába az örökségvédelem szempontjából, de tudom, hogy nem lehet mindent megoldani hat év alatt. Ha a zsinagógát sikerül rendbe tenni, ha hozzájárulunk ahhoz, hogy a bácsi vár a világörökség részévé váljon, az aracsi pusztatemplom pedig a vajdasági magyarok igazi zarándokhelye legyen, akkor nyert ügyünk van – hallottuk Dévavári Beszédes Valériától.
