A hiányzó láncszem elnevezésű, az inkluzív oktatás minőségének javítását szorgalmazó projektum volt a témája annak a Szabadkán megszervezett kerekasztal-beszélgetésnek, amelyen hazai és külföldi szakemberek, pszichológusok, pedagógusok, óvodapedagógusok cseréltek tapasztalatot.
Milena Mihajlović, a belgrádi CIP-Központ (Center for interactive pedagogy) ügyvezető igazgatója elmondta, ők a program vezetői, és együttműködnek olyan iskoláskor előtti intézményekkel, ahol már jó tapasztalatokkal működik az inkluzív oktatás, nevelés: Vranjeval, Smederevóval és Szabadkával, ahol már évek óta találhatóak a csoportokban fejlődésben akadályozott gyerekek is. A céljuk pedig, hogy minél jobban javítsanak az oktatás, nevelés minőségén, elősegítsék a fejlődést a pedagógusok szakmai felkészültségében is.
– A program a fejlődésben akadályozott gyerekekkel foglalkozik, pontosabban az óvodáskorú gyerekek beilleszkedésével és iskolába indulásával, valamint az általános iskolákban a negyedikesekkel, mert az ötödik osztályba kerülés egy kritikus időszak, amikor az ilyen gyerekeknek segítségre van szükségük. Hogy hol a hiányzó láncszem? Úgy gondoljuk, hogy erősíteni kell az iskoláskor előtti intézmények és az iskolák közötti együttműködést, kommunikációt – hallottuk az igazgatótól, aki hangsúlyozta, hogy támogatja az inkluzív oktatást, de ahhoz, hogy jól működjön, sokkal többet kell tenni érte, sokkal jobban elő kell készíteni, fel kell készíteni az óvodapedagógusokat, a tanárokat is, de ugyanúgy megfelelő előkészületeket igényelnek a tantermek is, hiszen vannak hallás-, látás-, mozgásproblémával küzdő gyermekek is, és nagyon fontos a szülőkkel való együttműködés is. Úgy látja, hogy ebben a témában nincs elég szakirodalom, és a tanárok sincsenek kellőképpen felkészítve, de az állami döntés értelmében mégis el kellett kezdeni az országban az inkluzív oktatást.
