( Molnár Edvárd felvételén: jelenet a Patriotic Hypermarket c. előadásból)
Mi lett volna, ha a magyar sereg mégis győzelmet arat az 1848-as schwechati csatában. És mi lett volna, ha a csatát élőben közvetíti is a tévé? Egyáltalán mi lett volna, ha 1848-ban lett volna tévé? A színház világában többek között az is jó, hogy ezek a „mi lett volnák” meg is valósulhatnak. Legalábbis egy-egy előadás erejéig. Pintér Béla és Társulata Kaisers TV, Ungarn című előadásában például éppen ez történt. A szabadkai Desiré nemzetközi színházi fesztiválon látott előadás kapcsán a darab írója és rendezője, Pintér Béla a Desiré Akadémián elmondta, nem volt szándékukban nevetségessé tenni a magyar történelem jelentős eseményét, de humorral kívánták kezelni.
– Nyolc éve felkértek, hogy a Petőfi-szobornál zajló március 15-ei ünnepséget én rendezzem meg. Visszautasítottam, de eszembe is jutott valami: el lehetne egyszer játszani, hogy 1848-ban van televízió. És akkor továbbgondoltam: milyen tévé lenne? Nyilván a császári tévé magyar adása. Ez volt az alapötlet, amiből ez az egy hónapja bemutatott előadás végül kibontakozott. A lényeg, hogy szabadon el lehet játszani a gondolattal. És ebbe a szabadon gondolkodásba akár az is beletartozhat, hogy megnyertük a schwechati csatát. Mert itt van ez a sok sajnos a történelmünkben: sajnos bukott forradalom, sajnos Trianon... És csodálatos érzés, hogy megváltoztathatjuk ezeket a sajnosokat. Persze az előadás végén felébredünk, de legalább elképzelhettük a megtörténtek ellenkezőjét.
Az 1998 óta működő Pintér Béla és Társulata mögött 17 előadás áll. A rendező a darabok írója is, mert mint mondja, hiába tetszik neki például az Oidipusz király, amikor eljátszik a gondolattal, hogy talán megrendezhetné, azt nem találja annyira izgalmasnak, mint amikor egy darab valamilyen saját ötletből születik meg.
– Engem ez érdekel, amikor egy ötletből felépül egy történet. Amikor majd nem jut eszembe már semmi, akkor lehet, hogy megrendezem az Oidipusz királyt, de most még úgy érzem, van bennem történet. Alapvetően magamból indulok ki egy-egy figura esetében, de volt már rá példa, amikor konkrét személy inspirált. Például a Szutyok című előadást egy az egyben egy volt asszisztensnőre írtam, egy önsorsrontó és a környezete életét is megkeserítő nőre.
Nos, a Desiré fesztiválon nemcsak a Kaisers TV, Ungarn című előadást, hanem tegnap este a Szutyok címűt is láthattuk. Így azt is mondhatnánk, hogy a fesztivál két egymást követő estéje Pintér Béláék jegyében telt. Akár ezt is mondhatnánk, ám nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy e két előadás mellett még két másik produkciót is megnézhettünk. A Kosztolányi Dezső Színház legutóbbi előadását, a Dogs and drugs címűt, valamint az újvidéki Kulturanova Association, a prishtinai Quendra Multimedia és a belgrádi Bitef Teatar közös produkcióját, a Patriotic Hypermarketot. A szerb–albán nyelvű előadás kényes témával foglalkozott. Azokba a bevásárlókocsikba, amelyeket a színpadon csattogva, zörögve tologatott egymás felé, egymás elé a hét szereplő, olyan szavakat „pakoltak”, mint a gyűlölet, gyilkosság, káosz, nacionalizmus, agresszió, terrorista, félelem, forradalom, asszimiláció, határ, kiegyezés... És egy víziót: 2075-ben is még csak ott tartunk: a kiegyezés még nem történt meg, de beszélnünk kell, beszélnünk kell, beszélnünk kell...
