– Nem tudom, hogy valóban így lesz-e, mi mindenesetre azért vagyunk itt, hogy egyfajta médiumok, közvetítők legyünk. Ez az előadás Az összetartozásról című trilógia része. Érdekel a darabjaira hullott színház, mert az az érzésem, hogy elveszítettük az úgynevezett színházi közösséget, és ez talán egy lehetőséget nyújt arra, hogy újra megtaláljuk valamennyire az egységet.
Csütörtök este a Niš-i Nemzeti Színház egy Urbán András rendezte előadást mutatott be, A gyászoló család címűt. Biljana Vujović, a niši színház igazgatónője elmondta, már korábban is dolgoztak Urbánnal, és a szabadkai rendezőnek továbbra is helye lesz a színházukban. Az igazgatónő magáról a fesztiválról is beszélt.
– Nagyon örülök, hogy van erre a fesztiválra kapacitás, és hogy minden alkalommal valami új történik. Energikus, következetes, megújuló...
Urbán András az együttműködésről elmondta, ez olyan emberek közötti együttműködés, akik valamilyen módon megértik egymást, és úgy gondolja, hogy a Niš-i Nemzeti Színház olyan utat jár, amely a Desiré fesztiválra is elvezeti. A színészek bizonyították nyitottságukat például A gyászoló család készítésekor is.
Csütörtökön még egy Urbán Andráshoz is köthető esemény történt a Desiré fesztiválon: Antal Attila A politikai a posztdramatikus színházban című, szerb nyelven megjelent könyvének bemutatója, amely könyvben a szerző négy, Urbán András rendezte előadást elemez: A Brecht – The Hardcore Machine-t, az Urbi et Orbit, a Turbo Paradisót és a The Beachet, míg a kötet első részében általában foglalkozik a színház és a politika viszonyával.
– A Turbo Paradiso indította el a gondolkodásomat ez irányba. Úgy láttam, hogy András előadásai jó alapot adnak a színház politikumával való foglalkozáshoz. Ma sok fórumon beszélhetünk a politikáról, tévé, rádió, újság, internet... A színház is beállítható ebbe a sorba, és az érdekelt, hogy mi az, amit csak a színház tud nyújtani ebben témában, miben tud más lenni minden más forráshoz képest – hallottuk a szerzőtől.
