Mintegy 4000 néző látta idén a szabadkai Desiré nemzetközi színházi fesztivál 15 előadását. A jegyek többségét már napokkal, sőt egyik másik előadásra már hetekkel előbb eladták, és mindegyik előadás telt házas volt, sőt a pótszékek sem maradtak gazdátlanul. Volt amelyik produkció „csak” kitartó vastapsot kapott, volt, amelyiknek állva tapsolt a közönség, és természetesen volt, amelyik nem mindenkinek nyerte el a tetszését, de ahogyan Urbán András , a fesztivált szervező Kosztolányi Dezső Színház igazgatója is elmondta, szerintük éppen az a jó, hogy ha megoszlanak a vélemények.
– A szervezőcsapatnak sikerélménye van, mert egyrészt a problémákat folyamatosan meg tudtuk oldani, másrészt jó visszajelzéseket kaptunk a közönségtől. Úgy gondolom, hogy jó program volt az idén. Persze egy olyan fesztiválon, ahol 15 előadás van, azt gondolom, természetes dolog, hogy nem mindegyik tetszik mindenkinek, megoszlanak a vélemények, de ez nem rossz. Néha ez célja is egy-egy előadásnak, hogy megosztó legyen. Ám az egyértelmű, hogy mindegyik produkció hordoz valamilyen értéket, ami miatt itt volt a fesztiválon – hallottuk Urbántól, akitől azt is megtudtuk, hogy főleg az anyagi bizonytalanság miatt, az idei fesztivált igen nehéz volt megszervezni. – A harmadik Desiré is bizonyítja, hogy szükség van erre a fesztiválra. Van egy kifejezett hatása. Egyre többen érkeznek máshonnan a fesztiválra, a magyarországiaknak azért is érdekes lehet, mert határon túli esemény, a belgrádiaknak meg például azért, mert nem a fővárosban zajlik. Egyre többen szeretnének önkéntesként is részt venni a szervezésben, más színházak színészei is jelentkeztek, hogy segítenének.
A közönség soraiban feltűntek az előadásról előadásra járó arcok, és sok fiatal is kíváncsi volt a produkciókra, például idén egy csapat magyarországi és egy csapat belgrádi egyetemista is érkezett a fesztiválra.
– A helyiek mellett főként a régióból érkeztek a nézők, Szegedről, Zentáról, Újvidékről, Zomborból, de jártak itt Belgrádból, Budapestről is. Hogy mire fogytak el gyorsan a jegyek? Nagy József előadására, A gyászoló családra, de Min Tanakáék előadására is. Én nagyon büszke vagyok például arra, hogy itt volt Min Tanaka. Biztos, hogy nem tetszett mindenkinek, de mégis a közönség olyat láthatott, amelyet talán még nem láthatott. Ez biztos, hogy a fesztivál egyik kuriózuma volt. Megható volt, hogy a csehek Dias de Las Noches című előadását milyen boldogsággal fogadta a közönség. Pintér Béláék, Bodó Viktorék nem először a vendégeink, de azt gondolom, nem baj, ha a fesztiválnak vannak visszatérő fellépői, hiszen nem véletlenül vannak újra itt.
Lezárult hát az idei Desiré fesztivál, s ha a színházi előadások dömpingjében még nem is gondolunk arra, hogy milyen lesz a jövő évi, az utolsó előadás felé közeledve a fesztivál kedvelőinek bizonyára azért ez is eszébe jut.
– Nem tudjuk, hogy jövőre milyen költségvetésünk lesz, de szeretnénk Nyugat-Európa felé nyitni. Ez nagyon nehéz, mert nagyon drága dolog. Mindenképpen szeretném, ha ezt a térséget is jobban be tudnánk járni – árulta el az igazgató.
