Vajdasági emberről készült film, vajdasági rendezővel és vajdasági operatőrrel. Vagyis csak majdnem. A rendező vajdasági, a film főszereplője és az operatőr ma már Magyarországon él. És magyarok. Mindannyian. A Mi, ha nem magyar? címmel készült, Magyarországon bemutatott ötperces kampányfilmeknek az is a célja, hogy ezt megmutassa. Azt, hogy egy Magyarországon élő ázsiai kávéház-tulajdonos vagy éppen egy Vajdaságból származó borász is „mi, ha nem magyar”.
Ez utóbbi Hernyák László, a Csantavérről származó, ma már Etyeken élő borász, akiről az Európai Unió Európai Integrációs Alapjának támogatásával készült társadalmi jellegű reklámfilmek programjában Tolnai Szabolcs, Palicson élő rendező készített 5 perces filmet a szintén Vajdaságból származó, ma már Magyarországon élő operatőrrel, Kiss Auréllal, aki ezért a filmért kiérdemelte a magyar operatőrök szakmai szervezetének Aranyszem díját.
– Öt percbe kellett belesűríteni az élettörténetet, és ez operatőri szempontból is kihívást jelentett. A Metaforumfilm gyártotta a filmeket, ő kérte fel Szabolcsot is, Szabolcs pedig engem. Szabolcs találta ki, hogy az egyik film Hernyák Laciról, a másik Burány Béla népzenész, mentőorvosról szóljon. Szabolccsal régebben már dolgoztunk együtt. Most is jó volt együtt dolgozni vele, tudta, hogy mit akar, megbeszéltünk mindent, a szinopszist is közösen alakítgattuk – nyilatkozta lapunknak Kiss Aurél, aki elmondta, több mint 10 éve él Magyarországon, és külön öröm számára, hogy ezt a díjat éppen így kapta meg, amikor vajdasági rendezővel, Vajdaságból elszármazott emberről forgatott.
A Mi, ha nem magyar? elnevezésű program célja, hogy a külföldről Magyarországra települt embereket közelebb hozza a magyarokhoz. Mi alapján esett a választás ehhez éppen egy borászra és egy népzenészre? – kérdeztük Tolnai Szabolcstól, aki a Burány Béla népzenészről, mentőorvosról szóló reklámfilmnek is a rendezője.
– A koncepció az volt, hogy hungarikumnak mondható témákhoz keresünk embereket, akik az Európai Unió határain kívülről érkeztek Magyarországra. A mintegy tíz téma közül én ezt a kettőt választottam, a népzenét és a magyar bort, és természetesen azon voltam, hogy Magyarországra települt vajdaságiakat találjak alanynak, hiszen ezekkel a reklámokkal gyakorlatilag egy csapásra népszerűvé lehet tenni egy-egy embert, segíteni lehet a Magyarországon való boldogulását, és ha már ilyenre van lehetőségem, miért ne tenném meg?
Milyen üzenetet sikerült közvetíteni ezekkel a filmekkel?
– Azt gondolom, hogy igazi pozitív üzenetet sikerült megfogalmaznunk, és ezeknek az embereknek a példáján keresztül megmutattuk, hogy a hazádat szolgálni, magyarságodat szeretni nem melldöngetéssel, a kiválasztott nép hamis illúziójának szajkózásával, vagy hivatásos magyarként kell, hanem munkával, alázattal, szeretettel és szerénységgel.
Rendezőként miként kell másként gondolkodni egy ilyen kampányfilm készítésekor egy játékfilm készítéséhez képest?
– Elég nehéz volt ilyen rövid idő alatt érthetően bemutatni egy sorsot, és kidomborítani a lényeget, viszont emlékszem, amikor megismertem Hernyák Lacit, a borászt, regényes történetét, annyira megszerettem ezt az embert, hogy a forgatás előtti éjszaka nem tudtam aludni, felelősnek éreztem magam azért, hogy jó anyag készüljön róla.
Auréllal nem először dolgozik együtt. Milyen a vele való munka?
– Auréllal régóta ismerjük egymást, fáradhatatlan és megbízható szakember, fantasztikus munkatárs. Egy generáció vagyunk, hozzám hasonlóan az ő munkájára se számítottak itthon, ezért ment el, hasonlóan gondolkozunk, hasonló dolgokon röhögünk, és én nagyon örültem, hogy volt lehetőségem elhívni ebbe a produkcióba. Gratulálok neki ehhez a szép elismeréshez! – mondta a rendező.
