Semmiféle bontásra nincs szükség, és ezért nem is kell, hogy sor kerüljön rá. A szabadkai Népszínház épülőfélben levő objektumának ez a mostani kell, hogy legyen a végleges magassága. Ezt Kasza József, a Népszínház igazgatóbizottságának korábbi és most ismét kinevezett elnöke nyilatkozta lapunknak, miután a héten Saša Vučinićtyal, Szabadka polgármesterével és Oliver Dulić köztársasági környezetvédelmi és területrendezési miniszterrel munka jellegű megbeszélésen a színház építésének folytatásáról tárgyaltak.
– Nincs szükség bontásra, az, amit a képviselő-testület egyes tagjai bontani akarnak, fel sem épült – tette hozzá az igazgatóbizottság elnöke – 2007-ben, amikor a községi képviselő-testület kimondta: az eredeti tervek szerint túl magas lenne az épület, rontaná a városképet, akkor olyan döntést hoztunk, hogy egy emelettel alacsonyabb legyen a létesítmény. Módosult az eredeti terv, az az egy emelet nem is épült fel, tehát most nem is kell lerombolni – magyarázta Kasza József. Mint mondta, a beltér beosztásának a módosítására viszont szükség van. Nem mintha nem lenne szüksége Szabadkának a készülő színházépületben mind a három tervezett színpadra, hanem azért, mert az ország ezt most nem tudja finanszírozni. Megállapodás született arról is, hogy a létesítményben kereskedelmi célokra használható részeket kell kiépíteni, olyan üzlet- és irodahelyiségeket, amelyeket eladnak, kiadnak, tehát a későbbiekben is hozzájárulhatnak az épület fenntartásának költségeihez. Az eredeti három terem közül kettő marad: a nagyszínpad és a középső színpad a hozzájuk tartozó nézőterekkel. A tervezett kamaraszínpad helyén pedig üzlet, vendéglő vagy más ehhez hasonló, más rendeltetésű tér kialakítása van folyamatban. Mint Kasza Józseftől megtudtuk, e tervmódosítás elkészítése már befejezés előtt áll, úgyhogy hamarosan véleményezik a szakértők, mielőtt elfogadásra kerülne.
Nemrégiben a köztársasági művelődési miniszterhez intézett levélben Kasza azt is kérte, hogy Predrag Marković értelmezze a városi képviselő-testületnek a színház építésével kapcsolatos határozatát. Mint a Népszínház igazgatóbizottságának elnöke fogalmaz, ez már csak abból a szempontból is természetes, mert ha három szintről történik valaminek a finanszírozása, az azzal kapcsolatos döntés érinti a másik két pénzelőt is. Ő nem bocsátkozna bele, hogy a szabadkai városi képviselő-testület miért döntött a tervek módosítása, a méretek csökkentése vagy az esetleges bontás mellett, ezt inkább az aktuális városatyáknak kellene megmagyarázniuk.
– Az tagadhatatlan, hogy a testületben zömmel olyanok vannak, akik nem járnak színházba, és olyanok is, akik az életkoruknál fogva sem ismerik a színház múltját, és nem emlékezhetnek arra, hogy miért volt szükség e létesítmény felújítására, azoknak a lépéseknek a megtételére, amelyek idestova már két évtizede megtörténtek. Sokan már nem emlékeznek, és nem is akarnak emlékezni arra, hogy a színházrombolás Ljubiša Ristić országlása idején történt, ezekről dokumentumokkal alátámasztott felvételek (fényképek, videofelvételek) is megmaradtak az utókor számára. Köztük a szakemberek jelentése, amelyben megállapítják, hogy a felújítás sokkal többe kerülne, mintha új épületet emelnének, s a toldozgatással-foltozgatással nem is készülne a kor követelményeinek megfelelő színházépület. Ennek alapján készült el az ötletterv, majd később a főterv, amely igen hosszú ideig közvitán volt, úgyhogy mindenki elmondhatta róla a véleményét. Nem mondhatom, hogy mindenkinek tetszett a kiállított terv, de abban egyetértés volt, hogy a színházépületnek azt a részét – az oszlopok és a mögötte levő majd 160 éves rész – , amely Szabadka szimbólumává vált, és amely védettség alatt van, mindenképp meg kell őrizni, vissza kell állítani eredeti állapotába – hallottuk Kasza Józseftől. A többi résznek viszont a modern kor, a modern színházművészet követelményeinek kell megfelelnie (mozgószínpad, mozgatható kulisszák stb.,), s más funkcióknak is, hogy koncerteket, szemináriumokat és más, nagyobb tömeget felölelő, vonzó rendezvényeket lehessen itt tartani. Ezért döntött úgy a képviselő-testület, hogy legyen egy nagyobb terem, egy középső terem és egy kamaraterem.
– Amikor a terv elfogadásáról megszületett a döntés, már nem én voltam a polgármester. Tévesen kötik az én polgármesterségem idejéhez a bontást. Ezzel a kijelentésemmel nem akarom a felelősséget magamról elhárítani, de erős az elhatározásom arra, hogy az akkor a képviselő-testület által elfogadott tervet – projektumot – életre keltsem. Azt csak zárójelben jegyzem meg, ha nem bontják le az épületet, már összedőlt volna magától is. Ezt a kijelentést kordokumentumok és felmérések támasztják alá. Ezekbe belelapozhattak volna, ennek utánanézhettek volna azok is, akik most hamut szórnak a fejükre, hogy nem tudták, milyen állapotban volt az épület, és, hogy nem is kellett volna lebontani. Ezek az urak soha nem foglalkoztak komolyabban a színház problematikájával, most pedig jogot formálnak arra, hogy bűnbakot keressenek! Szerepem tehát a tervezés és a közvita időszakában kidomborítható, valamint az állammal kötött szerződés létrejötténél, amely 45-45 százalékos anyagi kötelezettség vállalást irányoz elő a köztársaságnak és a tartománynak és 10 százalékot az önkormányzatnak, mert akkor a kormányalelnöki minőségemben ezt kiharcoltam. Ahogyan visszaemlékszem, a községi képviselő-testület döntése előtt egy nagyon komoly kerekasztal-beszélgetést is szerveztek a színházépület jövőjéről, a bontásának és felújításának szükségességéről. Ott voltak a város közéleti személyiségei, művelődési dolgozói, jelen volt az önkormányzat akkori kulturális tanácsosa, akinek az akkor kimondott véleménye is alátámasztotta az új színház építésének szükségességét. Úgy látszik, egyesek az ott jelenlevők közül ezekre a momentumokra már nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni. 2007-ben képviselő-testületi döntés született a tervek elfogadásáról, a bontásról, a kivitelezésről. Biztos vagyok benne, ha nem szól közbe a gazdasági válság és a politikusok későbbi melléfogása, akkor az építkezés sokkal előrehaladottabb állapotban lenne ma már, és jóval kevesebb problémával kellene szembenézni. Meg kell jegyezni, hogy azok, akik akkor letették a voksukat az mellett, hogy egy modern színházépületre van szüksége Szabadkának és vonzáskörzetének, később egyéni megfontolásból megálmodták a Lifka-emlékmozi kibővítését a Kosztolányi színházra is. A Gyermekszínház felújítása is párhuzamosan történt. E két beruházásra is komoly anyagi eszközöket fordítottak, holott az eredeti elképzelés az volt, hogy az új színházépületben lesz helye a Kosztolányi színháznak, a Gyermekszínháznak, a magyar, szerb és horvát társulatnak – sőt, például még a Filharmóniának is – , s emellett a színházi kísérőszolgáltatások is egy helyen lettek volna, tehát a három helyett egy varroda, asztalosműhely stb. működött volna, ami gazdaságos megoldás lehetett volna – szögezte le Kasza József.
– Az elmúlt évek során amellett, hogy nem volt elegendő pénz az építkezésre, igen sok szubjektív gátló körülmény is adódott, nem csak a VMSZ-káderek részéről – emlékezzünk vissza a G17-es aláírásgyűjtési akciójára vagy a kulturális minisztérium szintén G17-es államtitkára tevékenységére. De ki kell mondani azt is, hogy magas rangú beosztásban levő VMSZ-es káderek sem tettek semmit a színház építése érdekében. A Tartományi Nagyberuházási Alap elnökségében a VMSZ aktuális elnöke volt és van jelen, valamint ugyanennek az intézménynek az igazgatóhelyettese is elősegíthette volna a folyamatok gyorsítását – tette hozzá Kasza József. – Ma a Tartományi Nagyberuházási Alap tartozása az elvégzett munkáért több mint 80 millió dinár, és élő szerződés van a további munkálatokra, szintén több mint 80 millió dinár értékben. A köztársasági művelődési miniszterhez intézett levelemben és látogatásom során azt kértem, hogy a köztársasági költségvetésben irányozzanak elő pénzt a munkálatok folytatására. Ezt megtehették volna azok a parlamenti képviselők is, akiket Szabadka polgárai választottak meg, hogy érdekeiket képviseljék. Ez a követelés is szerepelhetett volna például az okok között, amikor nem akarták elfogadni a tavalyi költségvetést. A munkálatok nem álltak le, ugyanis a régi, védett rész munkálatainak az elvégzésére érvényben van a szerződés a Tartományi Nagyberuházási Alap és a kivitelező között, csak épp az Alap elköltötte másra a pénzt. Ahhoz, hogy folytatódjanak a munkálatok, ki kell egyenlíteni a már említett 80 millió dináros tartozást, és a régi, védett rész munkálataira is átutalni a szerződésben szereplő összeget – tudtuk meg Kasza Józseftől.
Gyakran jelenik meg a médiában, a köztudatban az, hogy 22 millió euróba kerül az építkezés. Erről szó sincs. Az építkezés maga 10–11 millióba kerül, az összeg másik fele a felszerelés, a székektől a világításig, hangosításig. Mint Kasza József megemlítette, néhány éve az akkori japán nagykövettel beszélgetett, aki Szabadkán megtekintette az építkezést, és ígéretet tett, hogy Japán a szükséges audiovizuális berendezéssel megajándékozza a színházat, tehát ezzel is csökkenteni lehet a beruházási költségeket. Most Dulić miniszterrel megbeszélték, felkeresik a japán nagykövetséget és más lehetséges támogatókat is, hogy ne csak költségvetési eszközökből épüljön a színház. Megállapodtak abban is, hogy nem várják meg, hogy az egész épület elkészüljön, föl legyen szerelve, hanem az anyagi eszközök függvényében lépésről lépésre használhatóvá teszik, birtokba veszik a teret. Mint Kasza József leszögezte, minden a pénzen múlik. Ha a tartományi alap átutalná a szükséges anyagiakat, kedvező időjárási viszonyok mellett még a tavaszt sem kellene megvárni az építkezés folytatásával.
– Amikor vasárnap este hazaértem Budapestről, a sajtóban olvastam, hogy ismét a Népszínház igazgatóbizottságának elnökévé választottak (a DP javaslatára – a szerk. megjegyzése). Örülök, mert amit elkezdtem, azt szeretem be is fejezni, s úgy látszik, akik e posztra javasoltak, képesnek, alkalmasnak tartanak erre. Akik az elmúlt években mindazt, amit javasoltam, sorra elutasították, most reagáltak erre a hírre. Azonban annyit leszögezhetek, nem leszek egyetlen pártnak a tagja sem. Az a párt, amelyet alapítottam, kizárt soraiból, de én attól tagja maradtam a vajdasági és az egyetemes magyarságnak. Különösen az itteni magyarság érdekében és azok javára igyekszem munkálkodni, akik velünk együtt élnek, hisz a színházépület, ha egyszer elkészül, minden itt élő nemzet javát, kulturális igényét szolgálja majd – nyilatkozta Kasza József.
