Januárig látható a szegedi Reök kávézóban ifj. Novák Mihály szabadkai lomográfus fotókiállítása. Megtörténhet, hogy aki ellátogat ide megtekinteni a képeket, meghökken, mert ezek a fotók a szemlélőben a sikerületlenség látszatát kelthetik. Holott szó sincs erről. A lomográfiának éppen az a lényege, hogy nincs rosszul sikerült fotó, mert a fényképen felfedezhető hibák tulajdonképpen nem is hibák, hanem a képek sajátos jegyei, szerves részei: sötét szélek, elmosódott alakok, zajos, szemcsés, szürreális képek élénk színekkel. Hogy mi is valójában ez a módszer, arról maga a fotós, ifj. Novák Mihály mesélt nekünk.
– A lényeg a kísérletezésben van, és hogy a filmtekerccsel szinte bármit meg lehet tenni: én már festettem, karcoltam, főztem is ki filmet, sőt lézerrel is megvilágítottam. Mosógépből is került már ki filmtekercs, és vegyszert, például vasoldatot is használtam. Azután az így kezelt filmre fényképezek. A kezeléstől pedig előjönnek a vad, élénk színek. A másik módszer az egymásra fényképezés, amikor egy kockára több kép kerül, így egy fotón tulajdonképpen több fénykép lesz. És véletlenszerű, hogy mire milyen kép kerül. Tulajdonképpen az összemontázsolt képek látszatát keltik. Évek óta kísérleteztek a filmtekercsekkel, de azt, hogy mi is a lomográfia, csak 2008-ban tudtam meg egy bácskossuthfalvi művésztelepen. Szóval úgy voltam lomográfus, hogy nem is tudtam róla.
