Fekete J. József Ami átjön címet viselő magyar olvasókönyve az Életjel Kiadó gondozásában jelent meg.
Ami átjön. Nem jelképes a kötet címe, egyszerűen azt a szellemi élményt jelöli, amit magyar írók munkái váltottak ki egy magyar olvasóban. Ezért magyar olvasókönyv. Mert igazán csak az a fontos, ami átjön. A remekműveket feltétlenül el kell olvasni, miközben az olvasónak joga van, hogy egyedül fedezze fel a remekműveket. Joga van értékelni azt a művészi teljesítményt, ami őt a legmélyebben megszólítja, ami számára átjön – írja előszavában a szerző, aki mintegy ötven szerzőnek – írónak és költőnek egyaránt – adott helyet a kötetében: a többi között Balázs Attila, Beszédes István, Danyi Zoltán, Deák Ferenc, Herceg János, Kontra Ferenc, Krasznahorkai László, Nemes Z. Márió, Orcsik Roland, Tolnai Ottó, Vasagyi Mária, Verebes Ernő alkotásaival foglalkozik.
A szabadkai Szabadegyetem és az Életjel Könyvek kiadásában jelent meg a Kéve – vajdasági költők antológiája. A kötet az újvidéki Képes Vasárnap 1928-ban megjelent kiadványának hasonmás változata. A költeményeket Csuka Zoltán gyűjtötte egybe, és ahogyan az 1928-ban írt előszavában is mondja: „Nem szerkesztés, hanem sokkal inkább kévekötés, széthullott és szertehúzó erők egybefolyása, időben és világszemléletben is más és másfajta életet élő emberek, értékkalászok megnyilatkozásának egy könyv lapjaira való tömörítése.”
Az antológiában Ambrus Balázs, Csuka Zoltán, Debreczeni József, Fekete Lajos, Ferenczy György, Földi Ilonka, F. Galambos Margit, Gergely Boriska, Haraszti Sándor, Kováts Antal, Mikes Flóris, Somogyi Pál, Szenteleky Kornél és Tamás István versei kaptak helyet.
Az Életjel miniatűrök sorozat 54. köteteként jelent meg Zolna Matijević Szabadka 1860 című könyve. Német és magyar nyelvű kiadványról van szó. Az illusztrációkkal, táblázatokkal gazdagított kötetet kezünkbe véve olvashatunk Szabadka város történetéről, a lakosság nemzetiségi hovatartozás szerinti megoszlásáról, a város, azaz M. Theresiopel vizeiről, utairól, intézményeiről, növényi kultúrájáról, kézműiparáról, tanintézeteiről, a szokásokról, az egykori szórakozásról, de még a lakásokról, ruházatról is. Ahogy például az öltözékekről olvasunk, megelevenedik előttünk a régi Szabadka: „A lányok általában minden alkalommal hajadonfőve járnak, a magyar lányok kivétel nélkül hajukat copfba fonva, szabadon hordják, míg a szláv származásúak copfjukat fejük köré tekerik.” És azt is érezhetjük, milyen hangulata volt egykor a városnak: „Vasárnapokon és ünnepkor fiatal lányok és fiúk „kóló-táncot” járnak az utcán, általában a vendéglő előtt, a táncolók által fizetett dudazene kíséretében.”
A könyv Ormos Zsigmond műtörténeti író gyűjteményéből készült. Begyűjtötte Szabadka helytörténetére vonatkozó levéltári forrásanyagot is, amelyet most tettek közzé először.
A Gábrity Molnár Irén szerkesztette Magyarságkutatás Vajdaságban című kötetben, a Magyarságkutató Tudományos Társaság kiadványában olyan témákról olvashatunk, mint a kutatás – identitás – multikulturális együttélési hajlandóság, intézményeink, kapcsolataink hálózata és közpolitikai elemzések. A könyvet forgatók a többi között megtudhatják, hogy milyenek Vajdaság népességének háború okozta attitűdjei, melyek a többnemzetiségi együttélési hajlandóságot és toleranciakészséget befolyásoló tényezők Vajdaságban, kik a magyar tudományos hálózat szereplői Vajdaságban, milyen a határon átívelő európai uniós programok hatása a vajdasági magyarság helyzetére, de közpolitikai elemzés készült az MNT szerb nyelvi középiskolai felzárkóztató programjáról is, és szó esik a Magyarságkutató Tudományos Társaság 20 éves tevékenységéről és a 20 éves munka állomásairól is.
