A zentai Lengyel Emma, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium diákja érdemelte ki ifjúsági kategóriában a Radnóti-diplomát.
A hétvégén a Győri Nemzeti Színházban és Abdán, Radnóti kivégzésének emlékhelyénél zajlottak a XXVIII. Radnóti Költészeti Biennálé programjai. A több napos rendezvény központi eleme a győztesek versenyének hívott Radnóti Miklós Nemzeti Vers- és Prózamondó Verseny volt, amelyre a nagy országos, magyarországi és határon túli versmondókat felvonultató versenyek dobogós helyezettjei kaptak meghívást. Köztük volt a zentai Lengyel Emma is, aki a 16–21 évesek kategóriájában Radnóti Miklós költészetének értő és érzékeny tolmácsolásáért, és a határon túli kortárs magyar irodalom népszerűsítéséért elnyerte a Radnóti-diplomát. A kiemelkedő díj kapcsán a tizenhat éves zentai lányt a költészethez és a szavaláshoz való viszonyáról és az elismerés fontosságáról kérdeztük.
– Mit jelent számodra ez a díj?
– 2022-ben, négy év kihagyás után kezdtem ismét szavalni. A Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozóra készültem akkor, amin aztán első helyezést értem el. Az is óriási boldogság volt, most meg még inkább meghatódva fogadtam a Radnóti-diplomát, hiszen ez még nagyobb megmérettetés. A díjak jutalmak a befektetett munkáért, és nagyon jó érzés díjazottnak lenni. A Radnóti-diploma és a Radnóti-díj a legnagyobb elismerés, amit az ember elérhet versmondóként, úgyhogy megtiszteltetésnek érzem. Ez nem azt jelenti, hogy nekem most már minden megmérettetésen így kell teljesítenem, de igyekezni fogok ehhez mérten szavalni. Jelenleg a Dudás Kálmán-versenyre készülök, amit a hónap végén tartanak, de egyelőre még úszom ebben a fantasztikus érzésben, amit a Radnóti-diploma adott.
– Úgy fogalmaztál, hogy négy év kihagyás után kezdtél ez ismét szavalni akkor, amikor középiskolába indultál. Ezek szerint előtte is próbálkoztál már?
– Igen, alsóban is verseltem, de akkoriban még annyiból állt, hogy megtanultam egy verset, amit a tanító nénivel átnéztünk, aztán elmentem a versenyre, majd az iskolák közöttire, meg a zentai „Messzeringó gyerekkorom világa” szavalóversenyre és ennyi. Azt sem tudtam, hogy léteznek más megmérettetések, és ezzel lehet komolyabban is foglalkozni. Azután felsőben kimaradt az életemből a szavalás, és a gimnázium első osztályában jött be ismét. Lőrinc Tímea színművész lett a színművészeti tanárnőm, és tőle hallottam először a Dudás Kálmán-versenyről, de fogalmam sem volt arról, hogy az ennyire színvonalas megmérettetés. A tanárnővel felkészültem rá és az volt a célom, hogy a döntőbe jussak, ehhez képest első helyezést kaptam. Az ugye nem a fődíj, de nekem rengeteget jelentett. Az volt az első nagy visszaigazolás, hogy jó dologgal foglalkozom és jó úton haladok. Azóta rendszeresen járok szavalóversenyekre. Minden évben elmegyek a Dudás Kálmán-versenyre, kétszer voltam az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokon, jártam Csókán a Cs. Simon István Vers- és Prózamondó Találkozón, és tavaly már Magyarországra is eljutottam. A 2022-es Dudás Kálmánon szerzett első helyezéssel meghívást kaptam a József Attila Nemzeti vers-, énekelt vers és prózamondó versenyre. Az is olyan, mint a Radnóti-megmérettetés, az a második legnagyobb verseny a magyar versmondók körében. Voltam a Versünnepen, „Az én Pannoniám” versenyen Szekszárdon, meg most a Radnóti Biennálén.
– Hogyan készülsz egy-egy versenyre. A tehetséggondozó gimnázium diákjaként sok a tennivalód. Mikor jut idő szavalásra, prózamondásra?
– A felkészülés úgy kezdődik, hogy szöveget vagy verset keresgélünk, de ebben nem vagyok túl jó. Édesanyám sokat segít, ő szívesen keresgél a versek között és küldi a neki tetszőket, én meg aztán válogatok közöttük. Az a szerencsém, hogy nagyon gyorsan tanulok szöveget, és viszonylag hosszú távra meg is marad. Ha megtanultam, akkor keresek valakit, aki foglalkozna velem, és színészek szoktak segíteni a felkészülésben. Most Kalmár Zsuzsa színésznő segített. Egy hetem volt rá, és nagyon igyekeztem, mert ez rövid idő. Három szöveg kellett. Próbáltunk abból válogatni, ami már megvolt. Szerencsére a három szövegből kettőt már tudtam, úgyhogy csak a Radnóti-verssel kellett foglalkozni. A Tétova ódát mondtam, a másik szövegem Csík Mónikától a Vonat, kávé, miegymás, a harmadik szöveg meg végül nem kellett. Szeretem Csík Mónika verseit, 2022-ben a Dudás Kálmán-versenyen is az ő versével lettem első, most meg elvittem a Radnótira.
– Milyen volt a mezőny?
– Mikor ott ülök és hallgatom a többieket, egyszerűen nem tudom megállapítani, hogy ki milyen erős. A nagyon szembetűnő hibákat észreveszem, de egyébként nem tudom magamat másokhoz hasonlítani. Úgyhogy a megmérettetésen is hallgattam őket, aztán a legjobb tudásom szerint elmondtam a magamét, és ez lett az eredménye. Nem számítottam erre a díjra, mert ez mégiscsak a versenyek versenye, úgyhogy nagyon boldog vagyok.
– Mit nyújt számodra a versmondás, mit szeretsz benne?
– Szeretek szöveget tanulni, szeretem a felkészülés időszakát és a mondás fázisát is. Szeretek kiállni, és jó, ha találok egy olyan verset, amit tükörnek érzek és amellyel van közölnivalóm. Egyszerűbb kifejezni vele az érzéseimet, nagy felszabadulás elmondani azt a verset, amelyet a magaménak érzek.
