Radnóti Miklós irodalmi és személyes kapcsolatai ismerhetők meg abból az új kötetből, amely a költő több mint hatszáz dedikációját adja közre – közölte Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész az MTI-vel.
A kutató elmondta, a dedikációk mint írói kézjegyek régóta az irodalomtörténeti és a gyűjtői érdeklődés látóterében vannak, hiszen a szerző által írt ajánlás érdekes mint az irodalmi élet történésének, a gesztusnak megfogható dokumentuma. Emellett azonban az ajánlások információt is hordoznak: életrajzi források, amelyek összegyűjtve kirajzolják a teljes kapcsolathálózatot.
Bíró-Balogh Tamás Radnóti Miklós dedikációinak összegyűjtéséhez egy saját tulajdonú könyvben szereplő ajánlás történetének megismerését követően, 2001-ben látott hozzá.
A szakember felidézte, amikor munkája során beszélgetett Radnóti Miklós özvegyével, két dolgot kérdezett: először azt, hogy miért is érdekes egy dedikáció, másrészt hogy hol tart a kutatásban, mennyi ajánlást sikerült összegyűjtenie. Az irodalomtörténész büszkén vágta rá, kétszázat – akkor még csak annyi volt. Erre Gyarmati Fanni elkezdett harsányan nevetni, és azt mondta: „Az nem lehet! Miklós nem adott el annyi könyvet”.
A címzettek azonosításában sokat segített neki Radnóti Miklósné, akinek a költő csupán egyetlen ajánlást írt, ám az irodalomtörténeti jelentőségű, megjelenik benne a Két karodban című vers fő motívuma.
Ajánlásait főleg szakmabelieknek, költőtársaknak, kritikusoknak írta Radnóti Miklós, a civil olvasók száma viszonylag csekély volt – tudatta az irodalomtörténész. A dedikációkat végigböngészve igaznak tűnik az anekdota, mely szerint a költő 1930 szeptemberében Szegedre kerülve sokaknak ajándékozott az év tavaszán megjelent Pogány köszöntő című kötetéből, így próbálva megismertetni magát a város irodalmi közegében.
A könyv 614 dedikációt mutat be, de kitér az egyes kötetek történetére is, miközben nem feledkezik meg a címzettek életrajzáról sem. A különleges irodalmi tabló feltárja Radnóti pályafutásának és életének ismert, valamint kevésbé ismert részleteit.
A dedikációk közül az egyik legérdekesebb egy, a szegedi Somogyi-könyvtárban található kötetben szerepel. A költő második könyvét, az Újmódi pásztorok énekét 1931 áprilisában betiltotta az ügyészség, amikor az elkobzásról szóló felhívás elhangzott a rádióban Baróti Dezső elment Radnóti lakására, és megmentett jó pár példányt a kötetből. Ezek közül a szerző néhányat dedikált közeli barátainak, egybe pedig később részletesen leírta a kötet betiltásának és az emiatt indult pernek a történetét.
A kultúrtörténeti munkák kiadására specializálódott kiadói műhely, a Szépmíves gondozásában megjelent kötetet csütörtökön mutatják be a fővárosban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
