Az írótábor emlékművének, valamint Koncz István és Dobó Tihamér emlékművének megkoszorúzásával kezdődött meg csütörtök délután Magyarkanizsán a 61. Kanizsai Írótábor, melyet dr. Bányai János akadémikus, a szervezőbizottság elnöke nyitott meg, majd a Dobó Tihamér Képtárban A ’28-as nemzedék címmel kiállításmegnyitó és könyvbemutató várta az érdeklőket, este pedig a Béka-vár vendéglőben Olvass be! címmel a Híd Kör szerzői mutatkoztak be az írótábor vendégeinek.
A 61. Kanizsai Írótábor vendégei a rendezvény megnyitóünnepségét megelőzően a Népkertben közösen megkoszorúzták az írótábor emlékművét, ahol a szervezőbizottság nevében ifj. Virág Gábor és Patócs László, a magyarkanizsai önkormányzat nevében dr. Katkics Zoltán, a községi tanács oktatási és művelődési ügyekkel megbízott tagja és Sátai Róbert, a községi tanács tájékoztatással megbízott tagja, a Magyar Nemzeti Tanács nevében mgr. Hajnal Jenő, az MNT tagja, a magyarkanizsai József Attila Könyvtár nevében pedig Bús János, az intézmény igazgatója helyezett el koszorút.
A városháza előtti parkban Koncz István és Dobó Tihamér emlékművénél Bányai János akadémikus, a szervezőbizottság elnöke nyitotta meg a rendezvényt:
Magyarkanizsa város már évtizedek óta szeretettel és megbecsüléssel fogadja az ide látogató írókat, fordítókat, művészeket, egészen egyszerűen azért, mert van affinitása a művészetek iránt, erről beszélnek a művészek köztéri szobrai, erről a szép könyvtár és a képtár, erről az egykor volt amatőr színház rendezőjének emléke, erről a mozgásművészet európai hírű alkotójának jelenléte Kanizsa életében, erről mindazok, akik a művészeti és irodalmi rendezvényeket látogatják, erről az olvasói és nézői igényesség, ami azt jelenti, Kanizsára nem lehet fércművekkel érkezni, Kanizsát nem lehet mellékesnek tekinteni – fogalmazott Bányai János.
– Úgy látszik, van valami a város levegőjében, van valami a városi házak elrendezésében, legfőképpen persze a várost éltető Tisza folyó vizében, ami kedvez a művészetnek, kedvez az irodalomnak, kedvez mindannak, ami az életünk szerves részét jelenti, hiszen az emberélet művészeti élmények nélkül, azaz a katarzis felemelő érzése nélkül üresnek mondható. Nyilván ezt ismerte fel az egykor volt kanizsai előjáróság, amikor találkozásra hívta ide az írókat, felismerte, hogy a városkép megformálását nem lehet sem a véletlenre, sem a mindennapi történésekre bízni, valahogy irányítani kell, vezetni és szervezni, amihez persze érdeklődő közönség kell, de a művészet közönsége sem születik magától, azt is építeni, hogy ne mondjam, nevelni kell, s ehhez nem elég, bár nélkülözhetetlen, a város gazdasági fellendülése és fenntartható fejlesztése, kell hozzá még a kultúra, mégpedig a népszerű műveltséggel párhuzamosan a magas kultúra, ám hogy ez elérhető legyen, ahhoz kellenek az intézmények, a műveltség intézményei, kell hozzá a ház, ahol a művészet megmutathatja legszebb arcát, ahol a művészek és írók otthonra találnak, ahol beszélgetni lehet, minthogy a kultúra egészében a beszélgetés művelésének függvénye, hiszen az elhangzó szónak akkor van értelme, ha visszhangra talál, a megfestett képnek akkor van értelme, ha nézőjére talál, a mozdulatnak, a lépésnek, a test mozgásának akkor van értelme, ha figyelmeztet, ha végül is ráébreszti a nézőt, az olvasót létének történéseire. Magyarkanizsa mindezt, nem alacsony áron, megteremtette, és ezért gyűlhettek össze a városban az írók minden évben, az őszre hajló nyárvégeken – hangsúlyozta ünnepi köszöntőjében Bányai János, majd az írótáborról szólva kifejtette, az írótábor az irodalom életének egyik figyelemre méltó rendezvénye. – Nincs irodalom irodalmi élet nélkül. Az irodalmi élet tényezői a folyóiratok, a lapok irodalmi mellékletei, a könyvkiadók, a könyvtárak, a mifelénk oly kevés könyvesbolt és antikvárium, hiszen mindezek részt vesznek és részt is vállalnak az irodalom fenntartásában, ezek nélkül az irodalom elsorvadna, mert mindezen tényezők életerőt adnak az irodalomnak, ha nem lennének folyóiratok, vajon hol mutatkozhatna meg az író, a kezdő és a meglett író is, ha nem lennének könyvkiadók, vajon hol készülnének a könyvek, a nyomda nélkülözhetetlen szolgáltatást végez, de szolgáltatásának anyagát a kiadó biztosítja, a kiadó szolgáltatását meg az író biztosítja, s ha nem lennének könyvárusok, ha nem lenne a könyvbusz, akkor hol juthatna vajon hozzá az olvasó a könyvhöz. Az irodalom életének feltételei ezek – tette hozzá Bányai János, aki ezt követően beszélt az irodalmi rendezvények fontosságáról, valamint azoknak a vajdasági magyar művelődési életben betöltött szerepéről is. – A színház és filmkultúra, a zene és a képzőművészet mellett az irodalmi kultúra teremti meg azt az összetett és sokfelé ágazó értékrendet, ami a kisebbségi kultúra szerves része, ezenfelül pedig ennek a kultúrának a megtartó erejét példázza. Mert a kultúra alakulástörténete és értékteremtő ereje egyben a kisebbség életképességének is bizonyítéka, hiszen a nyelv megőrzését szolgálja, a hagyományok fenntartását követi, az értékek terjesztését kezdeményezi, ezzel együtt pedig értelmet ad a közösségben létezésnek, annak, hogy másokkal együtt jövőképe legyen egy nemzeti közösségnek, vagyis, hogy az egyes ember élete bizakodással és reményekkel legyen telítve. Erre való a kultúra. A vajdasági magyar kultúra nem csupán irodalmi kultúra, rétegzett műveltség ez, sokfelé mutató és sok mindent felölelő értékrend, amelyben úgy volna jó, ha minél többen részesülhetnének, ha minél többen alkothatnának – emelte ki Bányai János.
A megnyitóbeszéd után Koncz István és Dobó Tihamér emlékművénél a szervezőbizottság nevében Dudás Károly és dr. Katkics Zoltán, a magyarkanizsai önkormányzat nevében Nyilas Mihály polgármester és Sátai Róbert, a Magyar Nemzeti Tanács nevében mgr. Hajnal Jenő, a József Attila Könyvtár nevében pedig Bús János helyezte el az emlékezés virágait.
A koszorúzást követően a Dobó Tihamér Képtárban A ’28-as nemzedék címmel kiállításmegnyitó és könyvbemutató várta a vendégeket, akik között jelen volt Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális tanácsosa is. A Kalmár Ferenc, Sáfrány Imre és Vinkler Imre alkotásaiból összeállított látványos kiállítást dr. Ninkov K. Olga művészettörténész nyitotta meg, aki egyebek mellett beszélt a három alkotó életének és művészetének kapcsolódási pontjairól, valamint Hangya Andrásnak a három művész életében betöltött szerepéről is, hiszen, mint mondta, mindaz, amit Hangya András átadott nekik, végigkísérte a három alkotó egész életét és művészetét is.
A ’28-as nemzedék című rendkívül impozáns gyűjteményes kötetet, amely az 1928-as nemzedék neves tagjainak, Kopeczky Lászlónak, Kalapis Zoltánnak, Kalmár Ferencnek, Vinkler Imrének, Fehér Ferencnek, Ács Károlynak, Sáfrány Imrének, Dévavári Zoltánnak és Vukovics Gézának a tiszteletére született meg, annak szerkesztője, dr. Faragó Kornélia irodalomtörténész, egyetemi tanár mutatta be, aki elmondta, a kiadványt emlékeztetőül szánták, azért, mert maguk a készítők is emlékezni szerettek volna általa, ugyanakkor azért is, mert szerették volna képiségében is megmutatni a ’28-as nemzedéket, hiszen – ahogyan fogalmazott – képi kultúránk még nem mozog azon a szinten, ahol mozognia kellene. Mint mondta, a ’28-as nemzedék tagjai sok mindent közösen éltek meg, ugyanazok a társadalmi és kulturális hatások érték őket, ennek az egyidejűségnek azonban az adott mélyebb értelmet, hogy önértésükbe beleépült az egymáshoz tartozás tudata, a nemzedéki létezés jelentése és gyakorlata.
A könyvbemutató végén ifj. Virág Gábor, a Fórum Könyvkiadó Intézet igazgatója köszönetet mondott a kötet készítőinek és támogatóinak, majd mgr. Hajnal Jenővel, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatójával együtt minden résztvevőnek átadtak egy-egy példányt a kiadványból, amely a Forum Könyvkiadó Intézet, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Nemzeti Tanács közös kiadványaként jelent meg.
A nyitónap programja a Béka-vár vendéglőben közös vacsorával folytatódott, ahol Nyilas Mihály, Magyarkanizsa polgármestere mondott pohárköszöntőt, majd Olvass be! címmel a Híd Kör szerzői mutatkoztak be.
