A vajdasági magyar egyetemisták és főiskolások elvándorlási szándékát vizsgálta legújabb kutatásában a zentai székhelyű Identitás Kisebbségkutató Műhely. Kiderült, a migrációs hajlandóság tekintetében jelentős különbségek tapasztalhatók a magyarországi és a szerbiai felsőoktatási intézményekben tanuló vajdasági magyar fiatalok között: a Magyarországon tanulók több mint 90 százaléka foglalkozik a külföldre költözés gondolatával, míg a Szerbiában tanulók esetében ez az arány 70 százalék körüli. Azok is sokkal nagyabb arányt képviselnek a Magyarországon tanulók körében, akik már meghozták a döntést, hogy külföldre költöznek. A részletekről Badis Róbert, az Identitás Kisebbségkutató Műhely vezetője nyilatkozott lapunknak.
– Az elmúlt időszakban egyre erősebbé vált az igény arra, hogy jobban megismerjük a vajdasági magyarság demográfiai jellemzőit, ezen belül a migrációs potenciált is, amit viszonylag nehéz kutatni, ugyanis a statisztikai adatokban nem jelentkeznek a tényleges migrációs adatok: a rejtett migráció értelmében az elvándorlók az új országban megjelennek bevándorlókként, de abban az országban, amelyből elvándorolnak, sok esetben nem jelennek meg kivándorlókként, hiszen megtartják a régi lakhelyüket, állampolgárságukat is – magyarázza Badis Róbert, majd hozzáteszi: – Kíváncsiak vagyunk, mekkora lehet a tényleges migráció a vajdasági magyarok körében, amit ebben a kutatásban kihegyeztünk az egyetemistákra és a főiskolásokra, ugyanis azt szerettük volna megvizsgálni, milyen a helyzet az értelmiségi utánpótlás szempontjából. Összesen 370 használható kérdőívet tudtunk lekérdezni és feldolgozni, amelyeknek 36 százalékát Magyarországon tanulók fiatalokkal töltettük ki, 64 százalékát pedig Szerbiában tanulókkal. A mintába kerülők 42 százaléka férfi, 58 százaléka pedig nő volt. Az átlagos életkor mindkét nem esetében 24 év volt.
Többféle módszert is alkalmaztatok, mik voltak a legfőbb kutatási szempontok?
– Valóban több adatfelvételi módszert kellett kombinálnunk: online kérdőív, személyes lekérdezés illetve önkitöltős kérdőív, ugyanis az elsődleges terveink szerint a diáksegélyezők hálózatát szerettük volna használni a hallgatók eléréséhez, azonban ez az út nem volt mindenütt járható. A fő kérdésünk az volt, gondolkodtak-e már azon, hogy elmenjenek, elvándoroljanak Vajdaságból. Természetesen megpróbáltunk rákérdezni az okokra is, illetve megvizsgálni a háttérben megbúvó társadalmi jelenségeket is, hogy kiderüljön, milyen jellemzőkkel rendelkeznek azok, akik elvándorolnának, és milyenekkel azok, akik elzárkóznak a migráció elől.
A vizsgálat során kiderült, az elvándorlási szándék tekintetében jelentős különbségek vannak a magyarországi és a szerbiai felsőoktatási intézmények hallgatói között…
– A Magyarországon tanulók több mint 90 százaléka foglalkozik a külföldre költözés gondolatával, míg a Szerbiában tanulók esetében ez az arány 70 százalék körüli. Ugyanakkor a Szerbiában tanulók esetében három és félszer többen vannak azok, akik egyáltalán nem foglalkoznak az elvándorlás gondolatával, mint a Magyarországon tanulók esetében.Azok, akik szívesen kivándorolnának Szerbiából, de nincs rá lehetőségük, nagyobb arányban jelennek meg a Szerbiában tanulók esetében (15 %), mint a Magyarországon tanulóknál (3 %). Azok, akik már eldöntötték, hogy elhagyják szülőföldjüket majdnem hétszer többen vannak a Magyarországon tanulók körében, mint a Szerbiában tanulók körében. Ha összevonjuk az elvándorlásról valamilyen szinten gondolkodók kategóriáit, akkor láthatjuk, hogy a Szerbiában tanulók esetében majdnem 70 százalék a potenciális elvándorlók aránya, míg a Magyarországon tanulók esetében ez az arány 90 százalék feletti. Az ő esetükben, ha a társadalmi változások olyan irányt vesznek, akkor valószínűsíthető az elvándorlásuk.
Mivel magyarázhatóak ezek a különbségek?
– Az elsődleges elemzések arra engednek következtetni, hogy vannak olyan tényezők, amelyek azt mutatják, hogy valaki már rálépett erre a bizonyos migrációs útra, ha például valaki havonta csak egyszer vagy még annál ritkábban jár haza onnan, ahol a tanulmányait folytatja, akkor az elvándorlási hajlandóság rendkívül magas, ha viszont valaki hetente hazajár, vagy akár hetente többször is, akkor az elvándorlási hajlandóság egészen alacsony. A hallgatók attól függően, hogy hol járnak egyetemre, különböző gyakorisággal utaznak haza. A Magyarországon tanuló sokkal ritkábban, míg a Szerbiában tanulók jóval gyakrabban, sőt, a Szerbiában tanulók esetében magas azoknak az aránya, akik otthon laknak a tanulmányaik idején (17,2 %). A hetente egyszer hazajárók többen vannak a Szerbiában tanulók körében (32,1 százalék), de a Magyarországon tanulóknak is több mint negyede ebbe a csoportba tartozik. A havonta egyszer vagy még ennél is ritkábban hazajárók sokkal nagyobb arányt képviselnek a Magyarországon tanulók körében. Szintén elősegíti a migrációt az, ha az illetőnek már van családtagja vagy rokona abban az országban, ahova elvándorolnának. A Magyarországon tanulók 35,6 százalékának van külföldön tanuló vagy élő családtagja, míg ez az arány a Szerbiában tanulók körében 9,4 százalék.
Mit tapasztaltatok, milyen motivációs tényezőkre vezethető vissza a kivándorlási hajlandóság?
– A kutatásunk során ezt egy zárt kérdéssel próbáltuk megvizsgálni, amelyben több kategóriát is felkínáltuk a válaszadóknak: családegyesítés, jobb megélhetés, hátrányos kisebbségi helyzet és egyéb. Arra kértük a hallgatókat, hogy jelöljék meg, elsősorban miért hagynák el a szülőföldjüket, azonban az adatfelvétel specifikus voltának köszönhetően nagyon sokan két felkínált opciót is bekarikáztak, legtöbben a jobb megélhetést és a hátrányos kisebbségi helyzetet. A családegyesítést a megkérdezettek 1,3 százaléka jelölte meg az elvándorlásának fő okaként. 82,8 százalékuk a jobb megélhetés reményében, 6,6 százalékuk pedig a hátrányos kisebbségi helyzet megszűntetésének érdekében vándorolna el másik országba. 9,2 százalék volt azoknak az aránya, akik egyéb okok miatt mennének külföldre, általában a kíváncsiságot, más emberek, kultúrák megismerését jelölték meg motivációként, esetleg a párkapcsolatot.
A társadalmi háttér mennyire tekinthető erőteljes befolyásoló tényezőnek az elvándorlási szándék kialakulását illetően?
–Arra a megállapításra jutottunk, hogy az egyetemisták szüleinek magasabb az átlagos iskolai végzettsége, mint a vajdasági átlagos iskolai végzettség. Az édesapák közel 23 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg az édesanyáknál ez az arány 25,5 százalék. Ez négy-ötszöröse az átlagnak. Közel 70 százalék a középiskolai végzettségű apuka, az anyáknál ez az arány 60 százalék körüli.
Azt is megvizsgáltuk, hogy az itthon és Magyarországon tanuló fiatalok szülei között van-e különbség az iskolai végzettség tekintetében, és az eredmények azt mutatják, hogy a Magyarországon tanulók szülei átlagosan magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a Szerbiában tanulókéi. Úgy tűnik, ha a szülők magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, akkor a gyermekeik mobilisabbak, nem kötődnek olyan mértékben a szülőföldjükhöz. A megkérdezett fiatalokat tekintve rendkívül érdekes ugyanakkor az is, hogy ha megnézzük a Magyarországon, illetve a Szerbiában tanulók középiskolai végzettség szerinti eloszlását, akkor majdnem ellentétes eredményeket kapunk: míg a Szerbiában tanulók 69,1 százaléka szakközépiskolai háttérrel rendelkezik, addig ez az arány a Magyarországon tanulóknál 36,1 százalék. A gimnáziumból érkezők Szerbiában 30,9 százalékot, Magyarországon 63,9 százalékot tesz ki.
Rendkívül érdekesek a munkavállalásra vonatkozó adatok is. Milyen perspektíváik vannak a felsőoktatási intézményekben tanulók vajdasági magyar fiataloknak?
– A diákok 39 százaléka dolgozik a tanulmányai mellett. Ezeknek 30,9 százalékának van bejelentett munkája, 40,6 százalékuk feketén dolgozik. A munkát 30,7 százalékuknak ajánlották, míg 69,3 százalékuk maga kereste. A tanulmányaik mellett dolgozó fiatalok 45,8 százaléka nem kényszerből, hanem a zsebpénz kiegészítése céljából, a nagyobb szabadság érdekében dolgozik, de 28,9 százalékuk azt nyilatkozta, azért kell dolgoznia, mert a szülők nem tudják fedezni a tanulmányai költségeit. 25,4 százalék egyéb okot jelölt meg: van aki (idősebb generáció) családfenntartás mellett tanul, van, aki tapasztalatszerzés céljából, van, aki kíváncsiságból és van, aki karrierépítés miatt dolgozik. Arra is rákérdeztünk, hogy a tanulmányaik befejezése után várja-e biztos munkahely a fiatalokat. Mindösszesen 21,9 százalék nyilatkozta azt, hogy várja biztos munkahely: 4,5 százalékuk marad az egyetemen, 33 százalékuk más intézménynél vagy vállalatnál helyezkedik el, 21,6 százalékuk családi vállalkozásukban fog dolgozni, 11,4 százalékuk saját céget kíván alapítani, 20,5 százalék mondta azt, hogy az állami szektorban fog elhelyezkedni és 9,1 százalék egyéb biztos(nak tűnő) munkahelyet jelölt meg.
A külföldi munkavállalás lehetősége mennyire vonzó számukra?
– Ismerve a vajdasági munkalehetőségeket, ijesztő, ám egyáltalán nem meglepő, a fiatalok szempontjából logikus arányokat találunk: 80,7 százalékuk nyilatkozta azt, hogy bizony elgondolkodna a külföldi munkavállaláson, 13,9 százalék bizonytalan, azaz nem tudja, ám mindössze 5,4 százalék zárkózik el ettől, és maradna otthon akár munkanélküliként is. Persze, a külföldi munka általában nem a végzettséghez kötődő, ennek ellenére gyakran többet keresnek vele, mint azok az itthon maradottak, akik a szakmájukban helyezkednek el. Éppen ezért a fiataloknak csak 30,6 százaléka vélekedik úgy, hogy csak akkor menne külföldre, ha a saját szakmájában tudna elhelyezkedni, 55,1 százalékuk azonban szívesen elvállalna más munkát is.
A fiatalok 50,1 százaléka tervezi, hogy pár hétre vagy hónapra külföldön munkát vállaljon. A legtöbben (14,7 %) magyarországi munkavállalást fontolgatnak, míg 13,2 százalékuk az Amerikai Egyesült Államokban kíván dolgozni, illetve a harmadik legnépszerűbb preferált ország ideiglenes munkavállalás szempontjából Anglia (10,8 %). Huzamosabb, néhány évig tartó külföldi munkavállalást a hallgatók 40,3 százaléka tervez, a leginkább preferált országok Magyarország, Németország és Anglia. Arra a kérdésre, tervezik-e, hogy külföldön éljenek, 36,7 százalék válaszolt igennel.
Itt mennyire számottevőek a különbségek a magyarországi és a szerbiai felsőoktatási intézmények hallgatói között?
– A néhány hónapos külföldi munkavállalást tervezők a szerbiai egyetemisták körében 45,3 százalékot, a Magyarországon tanulók esetében 59,1 százalékot képviselnek. Már ez az arány is azt mutatja, hogy a Magyarországon tanulókat sokkal jobban vonzza a külföldi élet. Az ennél huzamosabb, tehát néhány évig tartó külföldi munkavállalást tervezők a Szerbiában tanulók körében 30 százalékot, a Magyarországon tanulók esetében pedig több mint kétszeresét, azaz 58,8 százalékot képviselnek. A külföldön való letelepedés esetében is hasonló különbséget találunk: Szerbiában 25,3 százalék, Magyarországon tanulóknál 56,5 százalék tervezi ezt.
A jelenlegi kutatás kiterjesztéseképpen folyamatban van egy nagyobb, Kárpát-medencei demográfiai vizsgálat is, amelybe térségünkből az Identitás Kisebbségkutató Műhely kapcsolódott be. Mikorra várhatóak ennek az első hivatalos eredményei?
– Annak a kutatásunknak az eredményei, amit a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával és a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karával együtt végzünk, várhatóan az ősz végére vagy a tél elejére készülnek majd el. Ennek keretében különböző bonyolultabb statisztikai módszerekkel próbáljuk felbecsülni a rejtett migráció mértékét is. Sajnos most még nincsenek olyan elemzések, amelyekből bármiféle következtetéseket le lehetne vonni. Azt hiszem, ez egy nagy mulasztása a vajdasági magyar társadalomkutatásnak. Igaz, nem is annyira egyszerű a dolog, hiszen a szervezetünk korábban is próbálkozott már ilyesmivel, de sok tényező nehezítette a munkát, egyebek mellett az is, hogy például Magyarországon nem vezetnek statisztikát arról, milyen nemzetiségűek a bevándorlók, hanem kizárólag az állampolgárságukról, így nagyon nehéz felbecsülni azt is, hogy a Szerbiából Magyarországra költözőknek hány százaléka magyar és hány százaléka szerb nemzetiségű. De a nehézségek ellenére igyekszünk minél szerteágazóbb és hitelesebb képet festeni a vajdasági magyarság demográfiai helyzetéről, aminek első lépése volt ez a mostani, a főiskolások és az egyetemisták migrációs szándékára vonatkozó kutatás.
