Török István 70. születésnapját ünnepli, de nem vár ajándékokat, hanem ő, az ünnepelt ajándékozott festményeket több Szabadka környéki általános iskolának – a ludasinak, noszainak, hajdújárásinak, királyhalminak –, valamint a szabadkai Műszaki Szakfőiskolának. A beszélgetésünk apropója a születésnap és a jelenleg a palicsi könyvtárban látható kiállítása.
1958 óta foglalkozik képzőművészettel. Gustav Matković festőművész rendezte meg Török István első önálló kiállítását 1960-ban a szabadkai Városi Könyvtárban. Abban az időben Szabadkán a Munkásegyetemen (mai Szabadegyetemen) például Petrik Pál, Ivan Jandrić vezetett képzőművészeti tanfolyamot, s ez a részvevőknek kiállítási, bemutatkozási lehetőséget is jelentett. 1961-ben vonult be katonának. Torok Sándorral egy kaszárnyában katonáskodtak Banja Lukán, itt öreg katonaként már külön műtermet is kaptak. Leszerelése és Szabadkára való visszatérése után Török bekapcsolódott a már említett Munkásegyetemen az Ifjúsági Tribün munkájába, majd 1967-ben létrejött a Csurgói Ifjúsági Művésztelep.
– Egy alkalommal Torok Sándor, Bíró Miklós, Magyar János, Kerekes Sándor, Siskovszki András nálam voltak Csurgón, s miközben gyalogoltunk a Csurgói soron, az iskola épülete előtt Torok Sanyi vetette fel: itt lehetne művésztelepet alapítani. Sikerült létrehoznunk, elkezdtük a munkát, majd amikor a tanítónőnek kellett a lakás, átköltöztünk a félig elhagyott kultúrotthonba, ezt követően édesanyám üresen álló szülőházába, amikor pedig a húgoméknak kellett a lakás, akkor a Palicsi-tó partján levő Bagolyvárba költöztünk be. Néhány hónapig voltunk csak ott, amikor 1973-ban betörtek a Bagolyvárba, a vandálok mindenünket szétzúzták, széthúzták, még a tubusokból is kinyomkodták a festéket. Utána már nem sikerült épülethez jutnunk, s csak időnként állítottunk ki együtt. Legutóbb a csurgói művésztelep fennállásának 35. évfordulóján, 2002-ben a Képzőművészeti Találkozóban volt egy nagyszabású retrospektív kiállításunk – mesélte Török István.
Visszatérve a 70-es évekhez: Torok Sándorral gyakran megfordultak Bácskossuthfalván (Moravicán, Torok szülőfalujában):
– Itt 1978-ban kilenc képzőművész és egy fotós megalapította a 9+1 csoportot. Először egynapos alkotótáborok voltak, az utóbbi időben egyhetes, tekintélyes nemzetközi művészteleppé fejlődött – mesélte Török, aki az általa alapított és vezetett Q-csoportról is szólt:
– 1983-ban arra a következtetésre jutottam, hogy azok az amatőr festők, szobrászok, akik már egy bizonyos szintet elértek, légüres térbe kerültek a hivatásos képzőművészek és az abszolút kezdők között. Nyolcan hoztuk létre a Q-csoportot, amely azóta is működik. Voltunk már 16-an, jelenleg 13-an szoktunk összejönni.
Most csak megemlítjük, hogy a Török István vezette Q-csoport a képeladások bevételéből mindig igyekezett jótékonykodni, a közkórház egyik osztályának, az árva, elhagyott gyerekek otthonának javára… Az utóbbi időben a szabadkai J. J. Zmaj Iskolában és a palicsi könyvtárban heti egy alkalommal főként felnőttek részére képzőművészeti szakkört vezet, amelynek az ABC&T nevet adta.
Török István stílusára az expresszionizmus, később a szürrealizmus és a pop-művészet hatott. Gyakran használ szimbólumokat, amelyeket sajátos módon társít. Képein nem a valóságos, hanem az átélt élményeiből eredő színeket használja. Alkotásait minden korszakában egyfajta líraiság jellemzi. A ludasi pusztavilág, Csurgó tájélménye végigkíséri minden korszakát. Ez a természetábrázolás találkozik a városi élet, az ipari, majd fogyasztói társadalom ígéretes, jólétet ígérő, ám sokszor üres, sivár valóságával. Többféle technikával dolgozik: akvarellel, pasztellel, olajjal, kombinált technikával, fafaragást is készít. Megjegyezte, mindig szerette az újabb technikákat, irányzatokat kipróbálni, idén már a betonszobrászatba is belekezdett. Öcsödön van egy ilyen betonszobra, s szó van arról, hogy a Ludasi-tó partjára elkészíti egy nádvágó három méter magas szobrát.
