A Hitel folyóirat alapítói között találjuk Illyés Gyulát, Sütő Andrást, Sinkovits Imrét, Kodolányi Gyulát, Csoóri Sándort (aki 1988-tól, az első lapszámtól mindmáig a folyóirat főszerkesztője). Az alapító nyilatkozat Németh László özvegyének lakásán született meg 1982-ben, ám a folyóirat indulására még több évet kellett várni. A lap indításakor kéziratot kértek és kaptak a magyar irodalom szinte minden jeles alkotójától. Az első lapszámokat csak pult alól lehetett megszerezni. A Hitelben ma is neves írók publikálnak, köztük határon túli magyar szerzők.
Mi volt az alapítók célja e folyóirat indításával? – tettük fel a kérdést Papp Endre felelős szerkesztőnek.
– Csoóri Sándor fejében egy olyan lap ötlete fogalmazódott meg a nyolcvanas évek elején, amely a Kádár-kor háttérbe szorított, nemzeti szellemű íróinak nyújtott volna nem a párt által irányított, autonóm szerkesztésű fórumot. Létrejöttétől azt remélték, hogy a megvalósult szocializmus, azaz az akkori ,,puha” diktatúra ideológiai keretei között nem tűrt témák is bekerülhetnek a szellemi életbe. Ilyenek voltak például a huszadik század magyar történelmének elhallgatott vagy elhazudott eseményei, a nemzettudat állapota vagy a határon túli magyarság sorsa. Ez a nyitottabb szellemiség nyilvánvalóan tabukat sértett volna. Éppen ezért az ötlettől a megvalósulásig mintegy tíz év telt el. A hatalom nem adott engedélyt a megjelenésre, melynek pillanata végül is a rendszerváltozás hajnalán, 1988 novemberében jött el.
Mennyire módosult azóta a szerkesztési koncepció (hisz bekövetkezett a rendszerváltás, többpártrendszert vezettek be, kormányok váltották egymást stb.)?
– Kezdetben, a rendszerváltás felfokozott hangulatú politikai forgatagában a Hitel összefogta a ancien régime humán értelmiségi ellenzékét. A lap köré tömörült gondolkodók ki szerették volna venni a részüket a rendszerváltozás szellemi és kulturális megalapozásában, illetve végigvitelében. A politikai rendszer újrastruktúrálódása miatt azonban ez a rövid életű egység felbomlott, s az akkori ,,kéthetilap” a továbbiakban a népi-nemzeti szellemiség képviselőjévé vált. Az akkori szerkesztők remélték, hogy integráló és ösztönző, kezdeményező szerepet játszhatnak a történelmi súlyú változásban. Ez a várakozás részben illúziónak bizonyult. Az irodalmi értelmiség fokozatosan háttérbe szorult a napi politikai harcban. 1992 őszétől következett be alapvető változás a kiadvány életében. Ettől az időponttól kezdve folyóiratként jelenik meg a Hitel. Immáron a szépirodalom, az irodalmi esszé, a tanulmány, a kritika erejében bízva dolgozott és dolgozik a mai napig azért, hogy a negyvenéves elnyomás és beszorítottság után korszerű közösségi önszemléletet alakítson ki, és erősítse a szellemi honvédelmet, a magyar kulturális megmaradást.
A lap léte is veszélybe került már. Ezt hogyan vészelték át?
– Szellemi értelemben a lap léte valójában sosem volt veszélyben. Kiváló szellemi erők dolgoznak a fenntartása érdekében. Persze, ahogyan általában minden kulturális érték megőrzése, illetve világra segítése – ismerjük korunkat – nehézségekbe ütközik, úgy a Hitel működtetése is forráshiányos vállalkozás. De immáron 25 éve él a lap és szellemisége. S természetesen folytatni kívánjuk a jövőben is.
A folyóirat szerkesztősége és a Hitel Kör nemrégiben 10 pontot fogalmaztak meg, amelyben a magyar vidék védelméért emelték fel a szavukat, tehát a közéleti szerepvállalást is természetesnek tekintik.
– A Hitel szerkesztői – említsünk meg Csoóri Sándoron kívül néhány nagy nevet a múltból: Lázár Ervin, Nagy Gáspár, Görömbei András, Döbrentei Kornél, Ágh István – mindig is az irodalom társadalmiságát, közéleti feladatait hangoztatták. Lapunk a múltban is szót emelt fontos nemzeti sorskérdésekben. Mi voltunk Magyarországon az egyetlen olyan irodalmi lap például, amely tematikus számot szentelt a 2004. december 5-ei, kettős állampolgárságról döntő népszavazás tragikus következményeinek megtárgyalására. Az idén februárban – az immáron széles körben elhíresült tematikus számunkban – a magyar vidék általános gondját vitattuk meg kiváló szakemberek és szociálisan érzékeny írók segítségével. Úgy érezzük a magyarság kilátásait illetően elengedhetetlen a földkérdés megnyugtató rendezése, a vidéki népesség életminőségének javítása, kulturális azonosságának helyreállítása. Meggyőződésünk, hogy nincs ország kistelepülések nélkül, és nincs nemzet a vidék társadalma nélkül. Ahogyan nem beszélhetünk nemzetről a kisebbségben élő magyarok nélkül sem. Ebben a történetben mindannyian azonos jogú résztvevők vagyunk. A nemzet eszméjének fenntartása mindannyiunk közös vállalkozása – hangsúlyozta Papp Endre.
A Hitel irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat bemutatkozása kedden 17 órakor lesz a szabadkai főkonzulátus dísztermében. A rendezvényen dr. Korsós Tamás főkonzul és Bata János, az Aracs folyóirat főszerkesztője üdvözli a megjelenteket. Az Aracs szerkesztősége ezzel az esttel viszonozza a tavaly szeptemberben a budapesti Uránia Filmszínházban megtartott folyóirat-bemutatóját a Hitelnek. A keddi Hitel-esten közreműködik Papp Endre felelős szerkesztő, Falusi Márton és Nagy Gábor szerkesztők, dr. Juhász György hungarológus, Domonkos László és W. Nemessuri Zoltán írók, valamint Kemény András, az Unicus Műhely Kiadó igazgatója.
