A Sikoly művészeti és irodalmi folyóirat első száma 2004 decemberében jelent meg a muzslyai Sziveri János Művészeti Színpad kiadásában. Pénteken este a 34. számot mutatták be a szabadkai Városi Könyvtárban. Mint Sándor Zoltán főszerkesztő elmondta, szerkesztéspolitikáját tekintve egyszerre regionális, nemzeti és globális a folyóirat. Egy lapszámot Muzslya múltjának és jelenének szenteltek, ugyanakkor több mélyinterjú jelent már meg kerek évfordulót ünneplő jeles vajdasági alkotókkal – például Németh Istvánnal, Fekete J. Józseffel, illetve a legutóbbi lapszámban Gobbi Fehér Gyulával –, a vajdasági alkotók mellett a Kárpát-medence más régióiból számos szerző írása jelent meg a folyóiratban. A szerb irodalmárok műveiből is közölnek fordításokat a lapban, a legutóbbi számban Svetislav Basara új regényéből olvashatunk egy részletet. Ezen kívül például svéd, holland nyelvből, a spanyol nyelvterületről is láttak már napvilágot irodalmi alkotások magyar fordításban. A legutóbbi számban két, spanyol nyelven alkotó költő műveit közlik, ezeket Kertes Gábor ültette át magyar nyelvre, aki rendszeresen jelentkezik a Sikolyban fordításaival. Spiró György és Darvasi László szöveget is olvashatunk e lapszámban, amelyet Csík Mónika költő, a Sikoly szerkesztője mutatott be a szabadkai est közönségének. Fekete J. József irodalomtörténész és kritikus 20 perces élő interjút készített Gobbi Fehér Gyula íróval, mintegy folytatva azt a Sikolyban megjelent mélyinterjút, amely az író 70. születésnapja alkalmából látott napvilágot. Nem csak a születésnap, még egy kerek évforduló van Gobbi Fehér Gyula életében: 50 éve jelent meg az első novellája. Azt is elárulta Fekete J. József kérdései nyomán, hogy a Don Quijotét minden évben egyszer elolvassa, a Biblia is állandó olvasmánya és szóba került az első magyar nyelvű rockopera, a Zöld hajú lány is, amelynek szövegét ő írta.
Berényi Emőke doktorandusz-hallgató, a moderátor szerepében azt a kérdést is feltette a főszerkesztőnek, hogy olyan vád is érte már a Sikolyt, hogy provinciális folyóirat. Mint Sándor Zoltán kifejtette, a 21. században idejétmúlt dolog provincializmusról beszélni. Központ ott jön létre, ahol néhány személy úgy dönt, értéket teremt – legyen szó a zEtnáról, Magyarkanizsáról vagy Kishegyesről –, amire mások is felfigyelnek, amely szélesebb réteget is érdekel. A provincializmusnak értékítéleti jelentése is van, ám ennek ellentmond a szerzők névsora, Németh Istvántól Szűts Zoltánon át Samu János Vilmosig számos szerzőt meg lehetne említeni. Mint Sándor megjegyezte, ő egyetlen szekértáborhoz sem tartozik, ezért gond nélkül kérhet szerzőktől kéziratot. A nyolc év alatt a 34 számban 300 szerzőtől közölt szövegeket. Gobbi Fehér Gyula szerint a provincializmus, mint „veszélykategória” nem létezik, ezek a vidéki folyóiratok nyitottak, minőségi szerzőktől közölnek írásokat, kapcsolattartók, kérdésfelvetők. S mint megjegyezte, fel kell tenni azt a kérdést is, hogy miért nem jelenik meg a szabadkai Üzenet folyóirat. Fekete J. József is azon véleményének adott hangot, a provinciális olyan pejoratív címke, amelyet ki kell törölni a közgondolkodásból, mert nyakra-főre dobálóznak vele, nem tudván, hogy lejárt már a szavatossága.
