Két kollégánknak, Csík Mónika lektornak és Kontra Ferenc szerkesztőnek is most, az Ünnepi Könyvhétre jelent meg kötete. A rendezvény idején Budapesten, a Vörösmarty téren és vidéki nagyvárosokban is dedikálnak, találkoznak az olvasókkal.
Csík Mónika: Hattyúnyakú
KÖNYVHÉT
Az első olyan könyvhetem lesz az idei, amelyen frisskötetes szerzőként veszek részt. Először szerepel egyaránt a nevem az Ünnepi Könyvhét katalógusában és a dedikálók jegyzékén. Először leszek egy a több száz név között. Ez az elsőség afféle ráadásfűszer, amely a könyvesstandok közötti kóborlást, a beszélgető-színpadok előtti ücsörgést, a könyvkupacok közötti vadászatot, a forgatagban való elvegyülést, a kedves ismerősökkel való találkozást, a Vörösmarty tér közelében egy cukrászda jegeskávéja melletti kötetlen eszmecserét kellemesebbé teszi.
OLVASÓ
Nemcsak a legújabb kiadványaikat kínáló könyvkiadók, legfrissebb köteteiket bemutató szerzők, nemcsak az egész könyves szakma ünnepe ez a néhány nap, hanem a járókelők, a szabad órácskájukat könyvközelben töltők, az akciós könyvajánlatokat fontolgatók, a standok előtt lapozgatók, a csöppnyi asztalok előtt üldögélő tollforgatókkal szóba elegyedők, egyszóval a könyvvásárlók, az olvasók ünnepe is. Végtére is az egész „felhajtás” főként értük, miattuk van. Kiadó, szerző, forgalmazó az ő kegyüket keresi. A mindenkori olvasókét.
KÖTET-PORONTY
Néhány éve, elsőkötetes szerzőként, Pomogáts Bélával léptem fel a Magyarkanizsai Írótábor rendhagyó irodalomóráján. Béla bemutatkozásában megosztotta a tinédzser hallgatókkal, hogy kilencvenkilencedik kötete született meg néhány nappal korábban. Ezt hallva úgy véltem, nemhogy ennyit, tíz kötetnyit is képtelen lennék írni. Hisz már minden fontosat megírtam az elsőben. Nyúlfarknyi versek formájában. Hogyan lehet mindezt cifrázni? Aztán valahogy mégiscsak alakulgattak a kéziratok, a maguk ritmusa szerint. Az antológiás „közös porontyokat” leszámítva is megszületett három, illetve immár a negyedik saját.
HATTYÚNYAKÚ
„Az itt és most téridejében otthonos (költő)nő felfedezi magában mindazt, ami „örök női”-ként, mítoszként, hagyományként, szexualitásként, genetikai meghatározottságként jelenik meg a történelemben, a művészetben, a társadalomban. Eközben poétikája hangsúlyosan a képiségre alapoz, a szerző kiválóan kamatoztatja vizuális érzékenységét a szavakból épített képi világában, amit, legyen szó a bácskai tájról vagy tengerpartról, hajnali impressziókról, vagy a vers születésének tetten éréséről, festői koloritja emel egyedivé.” – olvasható a zEtna kiadó honlapján a Hattyúnyakú ajánlójaként. Ebben a felfedezésben rengeteg segítőtársam akadt, a Joan Mirótól Krzysztof Kieslowszkiig terjedő névsor hosszas, zsenialitásukkal afféle láthatatlan alkotótársként ők is hozzájárultak a „végeredményhez”.
Kontra Ferenc: Idegen
ÍRÓ ÉS OLVASÓK
Vannak mindig olvasók, akik a könyvnek csak a felszínén maradnak, míg mások a mélyebb összefüggéseket is észreveszik, sőt keresik. Ez nem az olvasókon múlik, hanem a megírás milyenségén. Vannak könyvek, amelyekben nincs is mit keresni a felszín alatt.
Nekem már vannak saját olvasóim, akik régóta követik, amit csinálok. Az ő számukra ez egy összefoglaló jellegű munkának tűnik majd. Az is.
Ha az írót kérded, az elveit mondja el. Mindenki definiálja magát, leginkább azzal, hogy ő maga milyen könyvet ír. Azokat a könyveket szerettem mindig, melyekben magamra ismertem.
A BORÍTÓ
Az Ünnepi Könyvhéten veszem én is először a kezembe az Idegen című regényemet. Több mint hatszáz oldalas, a budapesti Magyar Napló adja ki. A borító a mű szerves része, mint ahogyan az összes korábbi könyvem esetében. Egy idegent ábrázol, aki szabadságával a vagányságot szimbolizálja, csettint a világra, a történetben meglehetősen frivol körülmények között bukkan elő, pontosan ebben a formában, amit csak kevesen ismernek. Egy különc festőművész kevéssé ismert alkotásáról van szó.
Úgy kellene reklámot csinálnom a könyvhöz, hogy bűnügyi történet, mert az mindig bejön. Valóban történik benne gyilkosság, de nem krimi, amin csak végigrohan az olvasó, hogy megtudja, ki a tettes. Akadnak itt átvitt értelemben többen is. Ebben az esetben érdekesebb az, hogy mi miért történt. Attól lesz rejtélyes, mert soha semmi nem csupán egyetlen emberen múlik.
Fontosnak tartom, hogy én továbbra is olvasnivalót nyújtsak, ne pedig szövegkását. A címe pedig Idegen, arról van benne szó, ami megkülönböztet bennünket, írókat és olvasókat egyaránt. Mindenkinek megvan a maga polca. Vannak alapműveltség nélküli olvasók, és alapműveltség nélküli szerzők. Kétségtelenül van a leírtaknak ilyen üzenete is.
A CSELEKMÉNY FONALA
Szeretek eljátszani a cselekmény fonalával. Mert azt megjegyzik. Akkor van értelme az enigmatikusságnak, ha megvan benne az egyensúlyt. Nem viszi az olvasót olyan bonyolult labirintusba, ami kedvét szegné. Meghagyom a felfedezés örömét, hogy az olvasónak sikerüljön rájönnie arra, amire másnak nem. Ha van felelőssége az írónak egy ilyen történetben, akkor annak az a lényege, hogy le lehet vinni az olvasót a lélek mélyére, de fel is kell cipelnie onnan. Vannak tehát katartikus és nyugtalanító részek. És még valami fontosat akartam mondani. A könyvnek van szerkezete: eleje, közepe és vége.
