Az utolsó Nap alkonya. Ragnarök vagy ragnarak?
…
A lányka fotóját bámulom máma is, álló Nap. Jericho falai ledőlnek nemsoká. A füves puszta közepén táncol, n a g y o n l a s s a n. A seregek megpihennek, az Oázistól egy kőhajításnyira, az orrlikakon át gőzölve szökik az Aranyégre szomjas, szárazon izzadó lélekzet. A leány tejfehér bőrén megbotlik, majd a borpiros vásznon cigánykereket hány a vitéz tekintet. A kedvem máris bajszát pödri, elloplak egy Táncra, sej!…
Kalmár László: Hercegnő
…rege-rejtöm… …időről időre elém villan, átcikázik a látómezőmön ez az arc. Szubkontinentális, az Anyag kulisszáin átallátó, tiszta holdsugáron kecsesen lépkedő tekintet. Antennis, …? –
A toronylépcső fordulójának harmadik fokán ülök, az elsőn a lábamat nyugtatom. Egyedül. Csend. Most is. Félhomály. Tíz ujjal szelíden beletúrok az éjszaka reszkető hajkoronájába, s magamhoz ölelem, hogy fájjon, hogy a csontja ropogjon, hogy tudja: bár az ölelés időnként látszólag enged – többé meg nem szűnik. Soha már –
Lélekzetnyi csókot lehelek sima ujjhegyére, miközben a szakállamat ügyesen és szempillantás alatt két ágra befonja. Gyöngyözőn kacagok; itt vagy?, lányka? A Félelmem – mely övével azonos – tündöklő szaténruhában fölénk lejt, majd az ablak huzatrésén át elillan az álmodó felhők holdrózsái között – viszont sohase látásra, barátom!
A rádzsa őrei lándzsáik nyelére dőlve mélyen elaludtak ma éjszaka. Árnyékaikkal pajzán játékot játszik a holdvilág. Az éjarcú hercegnő a mangószín csipkepalota aranykapuján kilép, majd a horizonton felfejti végig a hajnal útjának halványan derengő bíborvásznát. Hamis álmok szállnak ki – rege-rejtöm –, igaz álmok szállnak be, hej. Az Anyag díszleteit a Semmi éhes gyomra lassanként felemészti. Te híd is vagy és folyó is vagy. A semmis űrön át, ahogy hókarú Tündérem átölelt kecsesen ívelő válla felett átpillantok, tekintetünk találkozik. Alig láthatóan bólint… majd visszanéz önmagába.
Kálí anya fejet hajt, hátat fordít, majd a csillagösvényen elindul, és a horizonton lassanként elenyész. Hússzín szattyánsarujának puha talpa magába issza mind a fényes csillagot.
