Török István festőművészt egy időutazásra kértük: több mint 50 éves képzőművészeti pályája jellemző alkotói periódusainak egy-egy jellegzetes képét mutassa meg olvasóinknak, és mesélje el a hozzájuk fűződő emlékét. A nemrégiben Magyar Életfa díjjal kitüntetett alkotó hat képének történetén át bepillantást nyerhetünk alkotói pályája jelentősebb állomásaiba is.
Első kép: Mély út című festményét a 60-as évek közepén festette. Mint mesélte, az alföldi táj az, amelyet gyermekkorától a legjobban ismer és szeret, de nem egy konkrét helyszínt örökített meg e képén sem, hanem stilizált formában mindazt, ami a vidékre jellemző. Mindenütt vannak az alföldön olyan – a képen láthatóhoz nagyon hasonlatos – utak, amelyek az évszázadok során vésődtek, vájódtak bele a talajba. Mint Török István megjegyezte, 1958-ban kezdett el komolyabban képzőművészettel foglalkozni, és a tájábrázolás mellett a falusi emberek és a csendélet is kedvelt témái voltak.
Második kép: A pop-art korszakának egyik jellegzetes alkotása, amely 1969 és 1971 között keletkezett. Akkor már gyakran megfordult Budapesten, Belgrádban, sőt még a velencei biennáléra is sikerült ellátogatnia, tehát sok minden látott, tapasztalt, kinyílt számára a nagyvilág. Mindig is foglalkoztatták a filozófiai kérdések, az ember. E képen, amelyet olvasóink most látnak Török Istvánnak ebből az alkotói korszakából, a romlottság és a tisztaság ellentétét jelenítette meg. Ez utóbbit a bal felső sarokban a bádogkeretben levő fehér virág jelképezi. A központi figura nyakláncára igazi körömlakkos üvegecske, fésű, gyöngyfüzér került. E korszakából egy 4×3,20 méteres festménye Belgrádba egy, a fiatal tehetségeket segítő intézménybe került, amely az emberi élet állomásait ábrázolja, gyermekkortól öregkorig, központi figurája pedig egy óriási emberi kéz. Nem tudja, mi lett az évtizedek során az említett képpel, vajon hol lehet most.
Harmadik kép: Aszály ennek a képnek a címe, s mint Török István megjegyzi, szimbolista korszakának egyik jellegzetes alkotása. Egy olyan aszályos időszakban készült, amikor a vízcsap száját beszőtte a pók. A művész arcképe is helyet kapott a kompozícióban.
Negyedik kép: A kilencvenes évek elején indult el a madarakat ábrázoló ciklusa. Mintegy 30 képet festett ebben a sorozatban. Az itt közölt képen egyfajta fenyegetettség is érződik. A mértani felületek a civilizációra utalnak, amely a madárvilág, a természet ellensége.
Nincs címük az e korszakban született egyes alkotásoknak. Mint Török István megjegyezte, a képzőművészeknél egy örök dilemma, hogy adjanak-e címet az alkotásoknak. Aki ezt vallja, úgy érzi, befolyásolja a nézőt a cím. Van, aki fontosnak tartja, hogy a néző számára azonnal egyértelmű legyen, mit ábrázol a kép.
Negyedik kép
Ötödik kép: Átalakulások-metamorfózisok a kulcsszavai ennek a korszaknak. A fák törzsére, ágaira kötelet, drótot kötnek, feszítenek ki, szöget vernek bele, elszorítják a törzsét. Az izgatta, mi mindent csinálnak a fákkal, ami nemcsak esztétikailag zavaró, hanem a könyörtelenségünket is mutatja.
Hatodik kép: Három éve egy magyarországi művésztelepen vendégeskedett Török István. Kerékpárral igyekezett be a falu központjában levő művelődési házba, s a lejtőn derült ki, hogy nincs fék a biciklin. Annak árán sikerült megállnia, hogy alaposan megütötte a jobb kezét. Nemigen tudott ecsetet, ceruzát fogni ebbe a kezébe, úgyhogy majd két évig inkább bal kézzel festett, akkor keletkezett ez az absztrakt sorozata. Mindig is érdekelte az absztrakt ábrázolás, de korábban nem foglalkozott vele. A fotón látható pasztell mellett olajképei is készültek ebben az időszakban.
A jelen: Mindig is érdekelte a hiedelemvilág. Gyerekkorában számos boszorkánymesét hallott az idősektől, gyakran szóba került a lélekvándorlás. Most e témára elkezdett vázlatokat készíteni. Mint mondta, hónapokig foglalkoztatja valami, mire letisztul előtte, hogy milyen technikát, kifejezési módot használ majd. Ez még a kísérletezés, keresés, a tűnődés időszaka...
A Kép a falon elnevezésű portálon Török István számos festménye is helyet kapott, a következő rövid önéletrajz is ezen a helyen olvasható: A Szabadka melletti Csurgón születtem 1940-ben. Képzőművészettel komolyan 1958 óta foglalkozom. Első önálló kiállításom 1960-ban nyílt meg a szabadkai Városi Könyvtár olvasótermében. Alapító tagja vagyok a Csurgói Ifjúsági Művésztelepnek, melyet 1969-ben Forum-díjjal tüntettek ki. 1983-ban megalapítottam a Q Képzőművészeti Csoportot, melyet ma is vezetek. Kezdeményezésemre 1999-ben megalakult a Ludas hivatásos művésztelep, valamint a Szabadkán és Palicson működő ABC&T képzőművészeti szakkör, melyet ma is vezetek. Több hazai művésztelep munkájában vettem részt: Csurgó, Zenta, a horvátországi Grožnjan, Magyarországon: Baja, Heje, Ásotthalom, Zalaegerszeg, Kőtelek, Beregsurány, Öcsöd. A honlap címe: http://www.kepafalon.hu/Torok_Istvan_festmenyek_mid_3320.html.
