Nők. Beülhetsz ide akár kedden délután az aktuális kiszemelteddel, hiszen randevúra garantáltan ideális a hely – a fenti galéria valamelyik eldugottabb asztalánál biztosított az intim légkör –, no de ki szorulna rá a hozott portékára, amikor olyan pompás a kínálat amúgy is…? Hétvégén egyenesen a bőség zavara áll fenn, hanem a legkisebb forgalmú hétköznapokon (ritka az ilyen!) sincs ok a kétségbeesésre: a boss mindig is gondoskodott róla, hogy csinos, rendszerint igen dús keblű pincérlányokon sétáltathasd meg a tekintetedet két korty csapolt barna között…
…falnivaló. Ezért sem szükséges a szomszédba átszaladni. Igaz, csupán a délután közepétől üzemel a konyha, no de egy jó vacsorának kellőképpen megágyazni amúgy is idő kell. És ki jár kocsmába enni…? Hát például a magamfajta, aki a szilárd táplálékot még inkább szereti élvezni, mint a folyékonyat – ugyan ki hinné rólam…? –, és ha még vacsoráltam is otthon előtte: minő csúcsa lehet az estének egy hirtelen és spontán rendelt, eléd rakva még fortyogó-bugyborgó köcsögös sajt, az edényből a fűszeres, kovásztalan lepénnyel azon forrón kimártogatva!!… Ja, hogy ettől csak még jobban megéhezel? Hát rendelsz utána egy adag csülköt. (Az olasz tészták kedvelőinek pedig maga a Kánaán ez a hely…)
…folyékony örömök. A legszebbik, ugye, a söröm. Valaha nagyobb kínálat volt belőle, de panaszra most sem lehet különösebb okod. Magam is csupán addig sírtam a csébi hiányát, míg rá nem kaptam a csapolt montenegrói nedű ízére. Legfőképpen a barnáéra, na ja. Az írért el nem cserélném, de komolyan! Teszem azt, lent valami kelta folkot játszó banda húzza, te meg fent a korlátnál rendeled sorban a korsókat – persze mindegyikhez kérsz még egy-egy háromcentes Tullamore Dew-t… mennyei! (No de a felsorolásra ugye itt már meddő ötlet vállalkozni: majd egy regényben talán. Mert itt aztán valóban minden ínynek, főnek és gyomornak megfelelő itóka megtalálható. Ha befut az amerikai nagybácsi, ide kell őt elhozni, aztán végig is lehet kóstolni a kínálatot…)
…no és a muzsika, persze. Ha már megemlítettük. Meg egyébként is. Elsősorban ennek szeretetéből nyílt is meg egyáltalán ez a hely. No, ha a tütüket nem soroltam fel, akkor az itt eddig fellépett zenekarokat hogyan is tudnám…? Már csak a stílusokat is… No jó, ez egy bluesklub. De azért rockabilly- és punkfesztiválok is zajlottak már itt… folk, elektró és metál egyaránt megfordult a színpadán… popról, rockról már nem is beszélve… Egyáltalán mindenféle míves, élőben játszott zenének helye van ezeken a sarokban elhelyezett, zsebkendőnyi teret elfoglaló deszkákon (vagy akár ügyes lemezlovasoknak a pult mögött). Ó, a muzsika, a szent muzsika temploma vagy te…
És akkor mindaz, amiről eddig meséltem, még csak a kerete, a megfelelő háttere a lényegnek… Hogy mitől szeretem igazából a Kocsmát. (A fent felsoroltakért is, persze, de mi az a bizonyos plusz?) Mert hogy a nap bármely szakában is térek be ide, mindig hazajövök? Hogy a főnökkel és a pincérekkel bármikor eldiskurálhatok a pultnál, és nem szükséges előtte társaságot felhajtanom, hisz itt az mindig vár reám? Vagy azért, mert együtt nőttünk fel, hogy firkáltam a falára, amikor még ehhez ott lógott egy madzagon az ácsceruza is? Hogy az iskolából ellógva mindig egyenesen ide igyekeztünk? Hogy egyszer egy fél napot átaludtam a kanapéján? Hogy a padlóján mindenütt otthagytam a verejtékcseppjeimet a számtalan végigtáncolt koncert eksztázisában forrva? Hogy amikor a hiperinfláció elért bennünket, gimnazistaként egy egész szezonon keresztül remekül éreztük itt magunkat, esténként korsó vizeket kortyolva, sodorva a kapadohányt, nem rendelve semmit, amiért fizetnénk is, mégis nem csupán megtűrve, hanem egyenesen szeretve? Mindezekért együtt a szívem csücske még ma is?…
…vagy csak mert érzem, hogy ezek a régi bútordarabok, melyek a berendezést alkotják, ténylegesen lélegeznek, nem személytelenek, mint a legtöbb helyen. Hogy az évek során valóban magukba szívták a zenét, az örömöt s mindazt, amit ez a hely képvisel, amitől olyan Hangulata lett, amitől már a megnyitása után nem sokkal is így neveztük: a Kocsma. (Ebbe bele kell érteni a tiszteletet, amennyiben a nagybetű ezt magában nem árulná el.) Mert van még két-három krimó nálunk, ahová nagyon szívesen betérek, de az igazi szerelem mégis ez. Mivel ez Kocsma és Kávéház és Klub és Találkahely együttesen. A (nem feltétlen második) Otthon – a szó legnemesebb értelmében. Maga a hely vált a barátunkká, és a vidékről jött barátainkat okvetlenül ide vittük el legelőször, s tesszük ezt a mai napig, s ezért a Világ bármely táján megeshet veled, hogy valaki felkapja a fejét, ha kiejted a szádon, hogy Mojo Club, Zenta.
Idén húszéves lett a Kocsma – Isten tartsa nyitva sokáig!
