A Magyar Film 2011 tizenegy vajdasági várost, több mint 10 filmet, hetvennél is több vetítést, sokszínű válogatást jelent a tavalyi és idei filmszemle alkotásaiból. Azok, akik a filmnézés mellett döntöttek a múlt héten, ezekkel a jellemzőkkel találkozhattak, és olyan filmeket láthattak, mint például a Pál Adrienn, a Bibliotheque Pascal, az East Side Stories, a Köntörfalak, és még sorolhatnánk.
A szervezők büszkék is rá, hogy sikerült elhozni még az idei Magyar Filmszemle díjazott alkotásait is, és arra is, hogy A magyar film délvidéki hete elnevezésű rendezvény hivatalosan is a Magyar Filmszemle szerves részévé, egyik regionális rendezvényévé vált.
Nagy a bizonytalanság, hogy jövőre megszervezik-e, vagy hogyan szervezik meg a Magyar Filmszemlét. A filmszemle várhatóan más formában való megvalósulása kihathat A magyar film délvidéki hete rendezvényre?
– Szeretnénk, ha nem hatna ki. Ha lesz is változás a Magyar Filmszemlében, mindenképpen szeretnénk ettől függetlenül tovább éltetni ezt a vajdasági rendezvényt, és ha más úton is, mondjuk nem egy filmszemle programjából válogatva, hanem az éves filmtermésből, de továbbra is áttekintést adni a kortárs magyar filmekről. Azokról a filmekről, amelyeket immár egy újabb generáció, újabb lendülettel és szemléletmóddal alkot. Én úgy gondolom, hogy a Magyar Filmszemle sokat jelentett, mert ez tekintette át a nemzeti filmgyártást. Ha esetleg nemzetközi fesztivállá alakul, akkor a nemzeti filmeknek nem biztos, hogy elég tér jut. A közép-európai nemzeti fesztiválok sorában egyedülálló volt a Magyar Filmszemle.
Mint hallhattuk, generációváltás tapasztalható a magyar filmgyártásban.
– Generációváltás időszakát éli a magyar filmművészet. Erről tanúskodott ez a filmhét is. Sok fiatal alkotó jeleskedett az elmúlt években. Olyan filmekkel robbantak be a filmiparba, amely produkciók joggal követelik meg tőlünk, nézőktől, hogy megjegyezzük az alkotó nevét. Goda Krisztina, Mundruczó Kornél, Hajdu Szabolcs… A külföldi szakma figyelmét is felkeltették. Ők is egyfajta filmes reneszánszként emlegetik ez a mostani helyzetet, a magyar film általuk is most igazán – hogy úgy mondjam – vitális. Ezekben a fiatal alkotókban van kitartás, érett alkotói attitűdről tesznek tanúbizonyságot.
Hogyan lehet megküzdeni a gazdasági helyzettel? Hiszen nem egyszerű előteremteni egy-egy film elkészítéséhez a szükséges pénzt.
– A filmalkotók próbálnak a lehetőségekkel élni, és azon az úton indultak el, hogy főként koprodukciókban dolgozzanak. Mára már a kisfilmek esetében is megjelent a nemzetközi koprodukció. Ez egy lehetséges kiút. A térség egyre inkább közös Európában gondolkodik, és a koprodukció a filmek terjesztésében is nagyobb lehetőségeket kínál, hiszen a partnerek mindegyike bemutathatja a filmet a saját térségében, a filmek forgalmazási területe is a többszörösére nő. Ha valaki sikeres akar lenni, akkor rákényszerítik a körülmények, hogy ilyen nagy relációkban gondolkozzon. Másrészt a filmiparban is, akárcsak a többi iparágban, tőkére van szükség. Komoly tőkére. Ez pedig együttműködéssel inkább előteremthető, a szükséges pénzt több ország pénzügyi forrásaiból lehet előteremteni. Az tény, hogy sok időt és pénzt vesz igénybe, mire a film az ötlettől eljut a megvalósulásig. Gyakran évekig is eltarthat. De visszatérve a filmekhez. A szakma véleménye az, hogy nem sötét alagút a magyar filmművészet. A magyar film például mindig is különös érzékenységgel reagált a társadalmi problémákra. Elsősorban a dokumentumfilmek, de a játékfilmek is, noha azok inkább átvitt értelemben, nem olyan közvetlenséggel, mint ahogyan az a dokumentumfilmek esetében történik. Más kérdéseket tesz fel az egyik, másként világít meg problémákat a másik, de ez a jó, mert így kiegészítik egymást. Egy-egy ilyen alkotás kordokumentum is, és segítheti a közösség önismeretét is. Baj lenne, ha nem készülnének ilyen filmek. Másrészt pedig színesedik a paletta, a szórakoztató, animációs és dokumentumfilmek mellett például a magyar filmvilág nemrégen egy gyönyörű, egész estés természetfilmmel, a Vad Magyarországgal bővült.
A Magyarország vadjairól készült filmet ugyan nem láthattuk a vajdasági mozihéten, de a vajdasági rendező, Tolnai Szabolcs Nyári mozi című filmjét igen.
– Igen, ez kakukktojás, hiszen Tolnai vajdasági rendező, de ezzel szerettük volna jelezni, hogy nekünk is közünk van az egyetemes magyar filmgyártáshoz. Két olyan határon túli régió van, ahol jelentős magyar filmkészítés folyik, ez pedig a Vajdaság és Erdély. Felvidéken most van kibontakozóban. A bekövetkező változástól, ami a Magyar Filmszemlét illeti, azt várjuk, hogy figyelembe veszik majd a határon túli régiók alkotóit, igényeit is, és talán több forrás állhat rendelkezésünkre. Talán jobban kihasználhatjuk, hogy igenis része vagyunk az egyetemes magyar filmgyártásnak, és az érdekérvényesítés is több teret kaphat. Erőteljesebb érdekérvényesítésre lenne szükség itt is és a magyarországi filmes szférában is.
