A Nyári Ifjúsági Játékok Kisszínpadán péntek este újra fellép a Narco Polo. És ismét meg fognak lepni bennünket minden bizonnyal, mivel utaznak a zenével és utaztatják a közönséget is, hiszen az utazás folytonos változást is jelent… Varga Laró Istvánt kérdeztük a zenekar körüli aktualitásokról.
– A legutóbbi három, amiről tudok: Andalúzia, Albánia, legutóbb meg Ibiza… Ezek az utazások milyen élményanyaggal gazdagítottak Téged? Gondolom, a zenében is inspirálnak.
– Ezek a kiruccanások igencsak átölelik az életem minden területét, és természetesen a zenében is megmutatkoznak. Van, amikor dallamként kelnek életre, de van, amikor csak megrezdülnek a számokban… nincsenek megkötve.
Az andalúz élményben erről egy csodaszép tengerparti öböl gondoskodott a körbeölelő hegyeivel és hatalmas fennsíkjaival, ahol csupán néhány utazóba vagy időszakosan letelepedett arcba futhattam bele. Van köztük egy magyar is… ha még ott van. Azért egy-egy estén, mikor úgy alakult, a tűz körül összegyűltünk, ahányan, annyi országból. Előkerültek a hangszerek, sörök, borok, pipák, sangriák, és honnét, honnét nem, még néhány tüzes spanyol menyecske is szépítette táncával a reggelig tartó kis „törzsi ünnepet”. A két hét csoda igencsak feltöltötte a processzorokat. (Nevet)
Albánia balkáni hangulatából már alig maradt látható nyom. Leginkább a határutak, régi, elhagyott házak és benzinkutak, valamint sosem használt betonbunkerek ezrei mutatnak vissza az ország közelmúltjának nem túl rózsás állapotára, a többi múzeumokba került vagy beolvad a „fejlődés” olvasztótégelyébe. Persze ez leginkább az Adriát végigkísérő térségben látható. Mihelyt az Adriát felváltja a Jón-tenger, egészen más hatás mutatkozik meg, mind építészetileg, mind természetileg. Görög és római hatású házak, épületek… egyre magasodó hegyek hatalmas cédruserdőkkel… egy hétig nem volt megállás.
Ibiza technó- és partiszigetként van elhíresülve, legalábbis ami az szállodakomplexumokkal kiépített „Aranypartot” illeti. Bár én két lábon járó vagy éppen napozó szilikonmacákon és proteinsrácokon kívül nem fedeztem fel sokkal többet a sziget ezen szakaszán. Félreértés ne essen, nem kritikának szánom, ha valakinek ez kell, ám legyen… Azért a majd kétórás séta alatt okoztunk némi frusztrációt a párnázott, fehér lepedős napozóágyon pezsgőzők körében is. Nyúltak a nyakak, kattogtak a fényképezőgépek, úgy látszik, nem mindennapi látvány két „ágrólszakadt”, rollerral a homokos tengerparton… (Nevet) Vagy eltévedt marslakók??? – gondolhatta az a lány, aki a hosszú műkörméből éppen fehér port szippantott fel a tűző napon… Onnét továbbgurulva és -buszozva, egy nyugati partszakasz csöndes kis öblében viszont valami egészen más rezgés fogadott bennünket. Kb. kétezer ember, gyerekek, fiatalok, idősebbek a parton a homokban napozva együtt várták a naplementét… Közben több helyszínen ment a dobolás, szólt egy-egy gitár. Itt már voltak ismerős emberkék, akiket a nappali vagy éjszakai piacokon ismertünk meg. Leginkább árusok és zenészek. A naplementét tapsvihar és füttykoncert köszöntötte hosszan… igazi örömünnep, ahol a természet volt a „sztár”… természetesen. (Nevet) És mi mással is folytatódhatott volna az est, ha nem dob- és tűzshow-val. Fergeteges hangulatban. Egy nap két rövidke szakasza az egy hétből, ami kicsiben megmutatta, hogyan áll helyére az egyensúly! (Nevet)
De lépjünk is tovább, mert bele lehetne mélyedni a távolabbi földrészek hosszabb útjaiba is. Mindegyik más-más élménnyel gazdagított. Amit viszont mindegyik egyaránt megadott, az a kifoszthatatlan kincsesbánya, a földanya, a lélek és a szellem ajándékai… felébredni a hétköznapok hipnotikus maszlagjából. Mert a szemünknél és orrunknál is van tovább…
– A muzsika szárnyain is egyfolytában utazol. Időnként elejtesz néhány szót a Narco Polo melletti zenekaraidról, de ezzel nemhogy kielégítenéd a kíváncsiságomat, ellenkezőleg: a kíváncsiság furkáló kukacát ülteted az oldalamba… Mesélnél most kicsit bővebben ezekről a zenei kalandokról is?
– Ez most is csak néhány szó lesz. Rövidre fogva, a négyéves dobzenekari kalandozást majd egy éve megszakítottam, az oka az együtt való továbbfejlődés hiánya volt számomra, illetve a különböző hagyományőrző körök és rendezvények szétzilálódása, ami számomra az utolsó hónapokban már átment megosztottságba és rongyrázásba. A Transznomád egyelőre pihenőálláson van, egy nagyon jó zenei kísérlet alapjait mutatta meg. Most a kreatív energiáimat újra a Narco Polo zenéjén keresztül bontakoztatom ki, köszönhető ez azoknak a barátaimnak, akikkel most egy csapatot alkotunk.
– A Narco Polo is állandó változásban van, ami persze nagyon is helyénvaló: áradó folyam, nem poshadt állóvíz! A tagok is állandóan cserélődnek… Mesélj, kérlek, a jelenlegi felállásról! Merre tart most a NP – zeneileg és életfilozófiában?
– Ezeket a dolgokat, ahogy mindez létrejött, nem lehet kitalálni vagy megtervezni, legalábbis én nem teszek ilyet. Tudom, mit szeretnék, és hagyom, hogy megtörténjen. Lehet, hogy furán hangzik, de a lényegen ez nem változtat. Hogy merre tart, inkább majd a hangzókon keresztül lehet leszűrni, a filozófiát pedig hagyjuk inkább, épp elég korláttól kell így is megszabadulni napról napra… A lényeg, hogy nagyon inspiráló számomra a mostani felállás, ami valószínűleg még bővülni is fog.
– Érdekes, hogy az első énekes, Polgár Lilla vajdasági származású, Herczeg Flóra ugyan egri, viszont Lilla tanítványa volt… utána meg egy adai leányzó vette át a mikrofont, Sóti Julika. A délvidéki hangszálak ennyire illenek a NP zenéjéhez? Vagy véletlen az egész?
– Fel sem merült bennem, hogy mindezek a dolgok véletlenek, de magyarázatot nem kreálok hozzá, hiszen egy jó néhány évet maga mögött tudó folyamatról van szó, amit más zenei szakaszok is megelőztek, és a szóban forgó énekesek is egy-egy szakaszt töltöttek a zenekarban. Hogy mi illik a NP zenéjéhez… hát bármi, ami szívből jön, öröm- és életittas… és a lányok maguknak köszönhetően mindezt bele tudták tenni. Természetesen ez Vivienre is érvényes, aki a csapat mostani énekesnője.
– Videoklip, album, ilyenek…? (Nevetek)
– Néhány hete rögzítettünk pár számot élőben, amit a honlapon és a Facebookon is meg lehet hallgatni, illetve hamarosan kerülnek fel videoanyagok is. Nem sietünk sehová, rengeteg az ötlet, és a meglévő nóták is még csiszolódnak. A többit folyamatában fogjuk frissíteni és megosztani a világhálón, és persze a koncerteken is.
– Merre koncerteztek mostanában? Ha igazat csiripelnek a díszpintyek, a Vajdaságban is hamarosan ismét együtt révülhetünk a zenekarral…
– Egyelőre két koncertünk van júliusra betervezve, az egyik itthon, Mezőkövesden egy kis fesztiválon, a másik pedig a Nyári Ifjúsági Játékokon, ahová várunk mindenkit nagyon sok szeretettel! Pénteken este fogjuk húzni a talpalávalót a Kisszínpadon 22.30-tól. Úgyhogy viszlát a Játékokon!!!
