Hogyan lehet meggyőzni a mai gyerekeket, hogy sokkal élvezetesebb dolog társaságban a Dunán, Tiszán evezni, mint otthon, számítógép előtt ülve egyedül virtuális utazást tenni akár az Amazonason? Persze, a cserkészet is alkalmazkodott a XXI. század technikai újdonságaihoz, ám arról nem mond le, hogy természetszerető, kisportolt, segítőkész, felelősségteljes, az élet gyakorlati dolgaiban jártas egyént kíván nevelni, aki bátran szembenéz a nehézségekkel, kihívásokkal.
Ma már a cserkészek is a Facebookon beszélik meg egymással, hogy klassz volt a táborozáson. Az a cserkésztiszt, akit érdekelnek a visszajelzések, a közösségi portálon olvassa el, mi a gyerekek, fiatalok véleménye a lezajlott rendezvényről.
– A cserkészet a közösségi életre készít fel, mert a gyerekek például a nyári táborozásaink alkalmával megtapasztalják, hogy milyen jó csoportban lenni, együtt megoldani valamilyen feladatot, együtt szórakozni. Rájönnek arra, hogy jó együtt focizni, úszni vagy bármi mást csinálni. S ha egyszer ráéreznek erre, akkor le nem maradnának egyetlen táborozásunkról vagy más rendezvényünkről. A mi feladatunk pedig az, hogy ügyesen pályázzunk alapítványi pénzekért, hogy minél több cserkészt tudjunk elvinni táborozásra. S természetesen az, hogy jó tábort szervezzünk, érdekes helyszínen, vonzó programokkal – hallottuk Hegedűs Katinkától, az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület titkárától.
Azt is elmondta, hogy a gyerekek őrsökbe vannak osztva, a büntetés és a jutalmazás is mindig őrsönként történik, soha nem egyénenként. Azért, ha a sátor piszkos, rendetlen, az egész őrs felel, de persze nem kell drákói jellegű büntetésekre gondolni, sokkal inkább építő jellegűre – pl. fát kell hordani a tábortűzhöz –, de a gyerek így tanulja meg, hogy ha valamit tett vagy elmulasztott, az következményekkel jár, s ez nemcsak őt érinti, sújtja, hanem másokat is. Így megtanul alkalmazkodni a többiekhez, odafigyelni, vigyázni a másikra, felelősséget vállalni. Sokat jelent az, ha valaki úgy nő fel, hogy megszokja a cserkészfegyelmet, kezdve attól, hogy „pontos vagy; ha mégis késel, szólsz, hogy nem érsz oda időben; ha táborban vagy, akkor is kezet mosol, mielőtt asztalhoz ülsz; kirázod a hálózsákodat…”
A cserkészmozgalom a Kárpát-medencében több évtizedes kényszerszünet után a kilencvenes években alakult újjá. Az egykori szabadkai, észak-bácskai kiscserkészek között is vannak olyanok, akikből mára már elismert művész, jogász, közgazdász, vegyész, teológus lett. Hegedűs Katinka és Oláh István is számos példát tud arra említeni, hogy ha elmennek Magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken bárhova, s bemutatkoznak, hogy Szabadkáról érkeztek, az ottani cserkésztársak azonnal segítőkészen viszonyulnak hozzájuk, mint ahogyan itt, Vajdaságban is a máshonnan jött cserkészek minden segítséget megkapnak itteni társaiktól.
– Ezek egészséges kapcsolatrendszerek, ahogy mondani szokták, egyszer cserkész, mindig cserkész. Az, hogy cserkész vagy, pecsét a homlokodon, persze jó értelemben – jegyzi meg Hegedűs Katinka.
A cserkész, ahol tud, segít. Erre szép példa a 2001-es kárpátaljai táborozás. Mint Oláh István mesélte, a táborhelynél építettek egy, a patakon átívelő hidat is. Amikor a táborhelyet szedték szét – mert az a szabály, hogy a táborhelyet, a természeti környezetet a korábbi állapotba állítsák vissza –, a helyiek azt kérték, hagyják meg a hidat, mert e nélkül nagy kerülőt kell tennie annak, aki át akar jutni a másik partra. A német cserkészek lefilmezték a híd építését, s a következő évben Erdélyben ők kezdtek hidat építeni a táborhelynél, az észak-bácskai cserkészek természetesen segítettek nekik. Ezek szimbolikus hidak is.
A közelmúltban egy cserkészkonferenciát szerveztek Szabadkán, ahol a magyarországi, horvátországi cserkészek is arról beszéltek, hogy lecsökkent a cserkészek száma, nálunk is hasonló a helyzet.
– A cserkészet soha nem volt tömegszervezet. Ám a történethez az is hozzátartozik, hogy minden újabb gyermekgeneráció nehezebben viseli a fegyelmet. A szülő pedig szeretné mindentől megkímélni a gyerekét, és úgy van vele, inkább üljön otthon a tévé előtt, mint hogy néhány kilométert gyalogolnia kelljen. A cserkészet mindig „szülőfüggő” is, mert hiába tetszik a gyereknek valami, nem fog eljárni a foglalkozásokra, ha a szülő nem biztatja, ösztönzi erre. Mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy a gyerek eljön métázni, számháborúzni, mert az jó buli, de térképészeti versenyre, tájfutásra nem, az nem jó buli, mert az erőfeszítést igényel – osztja meg velünk tapasztalatát Katinka.
Mint mondja, a cserkészetnek sokat segítene, ha a történelmi egyházak – és nem csak egy-két pap, mint most –, valamint a vajdasági magyar elit is melléállnának.
Egyébként első osztálytól 16 éves korig vannak rendszeres cserkészfoglalkozások. Ám az idősebbek közül is többen eljárnak a táborozásokra, nagyobb rendezvényekre, például most is többen bekapcsolódnak a Betlehemi békeláng akcióba.
ZÁRÓNYILATKOZAT
Az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület 2011. szeptember 24-én tartotta A cserkészet jövője – a jövő cserkészete elnevezésű konferenciáját.
A konferencián részt vevők és az előadók az alábbi gondolatokkal azt a célt kívánják szolgálni, hogy a magyar cserkészet nyerje vissza az őt megillető helyet a vajdasági magyar köz- és magánéletben.
1.) Elsőként említjük a magyar cserkészmozgalomnak, azon belül az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület csapatainak és cserkészeinek számbeli zsugorodását. Feltétlenül oda kell hatni, hogy a mozgalomból eltávozott, lemorzsolódott egykori cserkészek visszatérjenek, kapjanak/vállaljanak munkát, „hozzuk helyzetbe” őket. A cserkészet építsen ki széles körű „lobbitevékenységet”, teremtsen kapcsolatokat potenciális tekintélyes mecénásokkal (személyek, vállalatok, szervezetek) – követve a szerb felderítőegyesület példáját.
2.) A cserkészet társadalmi támogatottsága nem hasonlítható ahhoz, amit megérdemelne, és amit potenciálisan meg is kaphatna. A vajdasági ifjúsági, társadalmi, politikai, kulturális és egyházi kiválóságok között sokkal több támogatónk lehetne, mint amennyi van.
3.) Ha ez megtörténne, akkor bizonyára az anyagi gondok is csökkennének. A cserkészszülőtől kezdve a kis- és nagyvállalkozókig, az önkormányzatoktól kezdve a nagy állami és privát alapokig számíthatnánk rájuk. Akit tekintélyes személyiségek támogatnak erkölcsileg és szellemileg, azt mások szívesen támogatják anyagilag.
4.) Kiskorban kell kezdeni a cserkészetet, s ez a legnehezebb. Reménység szerint abból válik jó cserkész, aki volt kiscserkész. Minden szakmában pozitív hatást hoz az, ha valaki végigjárja az adott terület (rang)létráit. A kiscserkészethez pedig nagyon bölcs, nagyon türelmes, nagyon nagyszívű kiscserkészvezetők kellenek. Ki kell eszközölni olyan folyamatos anyagi támogatást, mely lehetővé teszi ezen vezetők munkájának anyagi dotálását. A vezető munkájának alapja a lelkesedés és a belső elhivatottság, azonban bizonyos intézményesítési feltételek (iroda, állandó alkalmazott, működési költségek fedezése stb.) megteremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy a cserkészet is modern, korszerű feltételek között működjék. Cserkészvezetőinktől elvárjuk a magas iskolai képzettséget, magyar műveltséget, ez azonban hozza magával, hogy egyetemi tanulmányaik vagy egzisztenciális gondjaik miatt évekre eltávoznak sorainkból. A létrejött törés csak egy állandó munkaerő beállításával hidalható át, aki „kézben tartja” a napi feladatok végrehajtását, ellenőrzését és a nem csekély adminisztrálást, pályázatok írását stb.
5.) A vezetőképzés ma egy-egy kisebb csoport privatizált területeként működik. Elismerjük a meglévő vezetőképzőknek mind az igyekezetét, mind pedig a sikereit. Az idén beindítjuk a vezetőképzést Észak-Bácskában is, kezdve egy téli őrsvezetőképző tanfolyammal Szabadkán. Mivel ez a kérdés az egész régiót érinti, a vezetőképző tanfolyamokat anyaországi együttműködéssel valósítjuk meg.
6.) Egyesületünk és csapataink az alapszabályunkban vállalják a vallási elkötelezettséget. Ezt a régi hagyományunkat papíron ugyan őrizzük, de ennek tartalmi megélésére nem sok figyelmet fordítunk. Ez akkor is igaz, ha a formalitásoknak, gesztusoknak, templomlátogatásoknak, imák elmondásának eleget teszünk. Bár a cserkészmozgalom nem egyházi mozgalom, törekednünk kell cserkészeink lelki egyensúlyának megőrzésére.
7.) A cserkészet természetesen nem cél, hanem eszköz. Ez a baden-powelli és ez a magyar cserkészhagyomány is. Lojális, önzetlen és felelősségteljes polgárt kíván nevelni, aki ugyanakkor jártas az élet gyakorlati oldalában is, és nem ijed meg a saját árnyékától sem. A polgári és a katonás jellem ismérveinek legszebbjeit kívánta integrálni. Ebben van egyenruha, és van vigyázzállás is. Van a kultúra és az esztétikum iránti igény, és van sporttevékenység. Ezt a komplex nevelést segítik az „egységes arculatnak” az eszközei. Nem a ruha teszi a cserkészt, nem is az alakizás, de a jó forma, a félszavak értése és az összetartozás kifejezése a tartalmi cserkészetet segíti elő.
8.) A toborzásokat újra kell indítani. Be kell jutni iskolába, plébániákra. A cserkészet sosem volt tömegszervezet, ez ma sem célja. De az állandó utánpótlást toborzók nélkül biztosítani nem tudjuk.
9.) Mivel fiatal cserkészvezetőink egyetemi tanulmányaikat többnyire más városban végzik, legfőbb célunk a cserkészetet mint választott tantárgyat bevezetni a tanítóképző egyetemen (a horvátországi minta alapján). Számításaink szerint így évente legalább egy, a gyerekek nevelésére szakosodott fiatalt meg tudnánk nyerni a cserkészet számára.
10.) A Vajdaságban sok civil szervezet végez sikeres és áldásos munkát. Mégis a cserkészmozgalom az egyetlen civil szervezet, amely a magyar identitás megőrzését és fejlesztését tűzte ki céljául. A cserkészetnek eme magyarságmegőrző és keresztény voltát jobban kell hangsúlyoznunk, és a médiajelenlétünket állandósítanunk kell.
11.) A magyar–magyar kapcsolatot továbbra is ápolni kívánjuk. Már évek óta 4 ország magyar cserkészei közösen táboroznak, bejárva és megismerve így a történelmi Magyarország területét. Közösen az európai pályázatokon is sikeresebbek vagyunk.
Szabadka, 2011. október 5.
Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület
