A zentai Művelődési Ház kiállítási termében csütörtökön, a kora esti órákban nyílt meg Dormán László fotóművésznek az elmúlt évtizedek során a Magyarkanizsai Írótáborban készült fényképeinek a kiállítása. A magyar költészet napjának keretében megrendezett A hatvanéves Magyarkanizsai Írótábor című kiállítás megnyitója előtt a Zentai Színtársulat verskommandósai „ütöttek rajta” a közönségen, majd pedig Dudás Károly Magyar Örökség-díjas író nyitotta meg a kiállítást, ezt követően pedig Dormán László szólt az egybegyűltekhez.
Dormán beszédében kiemelte, hogy a kiállított képek mindegyike szívéhez közel álló pillanatokat mutat be, amelyek örökre megmaradnak az emlékezetében. Dormán László 1944. november 2-án született Bácskossuthfalván. A gimnáziumot és a zeneiskolát Szabadkán, a zenei főiskolát pedig Újvidéken fejezte be. Volt strandfényképész és zenetanár, s húsz évig a Képes Ifjúságnál is dolgozott újságíróként, fotóriporterként, szerkesztőként, képszerkesztőként, majd pedig az Újvidéki Rádió műsorainak lett az egyik szerkesztője, de hamarosan munkatársa lett a Naplónak, az első független, magyar nyelvű magán hetilapnak, 1991-ben pedig alapító tagja volt a a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelepnek. A fotóművész fényképei több száz országos és nemzetközi fotókiállításon szerepeltek, s eddig több mint száz díjat kapott a munkáiért. Mintegy félszáz önálló kiállítása volt Újvidéken, Szabadkán, Belgrádban, Zágrábban, Szkopjeban, Budapesten, Miskolcon, Szegeden, Pécsett, Békéscsabán, Veszprémben, Baján, Kalocsán, Győrött, Párizsban, Stuttgartban és másutt. 1993 óta Magyarországon él, szerkesztette a Magyar Rádió műsorait is, s egy ideig a Duna TV híradósaként is dolgozott. Tavaly a március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át Budapesten több évtizedes újságírói, szerkesztői munkájáért, a fotográfia és az alkalmazott fényképészet terén végzett tevékenységéért, igényes portréiért, nagy sikerű illusztrációiért.
