A Magyar Állami Operaház vezető táncosa, Leblanc Gergely ma a tartományi székvárosban, a Szerb Nemzeti Színház Jovan Đorđević Színpadán Ludwig Minkus Don Quijote c. balettelőadásában lép az újvidéki közönség elé.
– Nagyon boldogan készülök a fellépésre – mondta a nemzetközi táncvilágban ismert, díjazott budapesti művész, akivel a hétfői próba után beszélgettünk.
– A Magyar Állami Operaházat, ahol dolgozom, renoválják. Ha minden jól megy, 2021-ben fog megnyitni. Ez alatt az idő alatt az Erkel Színház áll a balett együttesünk rendelkezésére. Amíg az operaházat nélkülöznöm kell, szeretnék minél több felé megfordulni a világban, egy kicsit szétnézni más együttesekben is, és szeretnék minél több helyen táncolni. A jövőmet Magyarországon képzelem el, a Magyar Állami Operaházban, oda húz a szívem. Mindig nagyon sok tennivalóm van Magyarországon, most azonban szerencsés vagyok, mert kicsit kevesebb a dolgom otthon, így ez lehetőséget nyújtott arra, hogy Szerbiában táncolhassak.
n A Don Quijote c. táncjáték bemutatója az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban 2010. december 18-án volt. Harangozó Gyula budapesti koreográfus és rendező állította színpadra. Ön ismeri ezt a koreográfiát.
– Azt a verziót, amelyet most itt is láthatnak az újvidéki nézők, mi Budapesten körülbelül hat évvel ezelőtt játszottuk. Én a Don Quijote-balettot később Marius Petipa–Michael Messerer koreográfiájában is táncoltam. Mind a két verziót nagyon szeretem. A Harangozó-változatot nagyon rég csináltam, de ahogy elkezdtünk itt Újvidéken próbálni, meglepődtem, szépen kezdenek visszajönni a lépések és a mozdulatok. Azt gondolom, nagyon érthető, letisztult és jó verziója a Don Quijote-nak az, amelyet Harangozó Gyula állított színpadra. Nagyon szeretem ezt a változatot táncolni is, nézni is.
Amikor erre a szerepre készülök a saját együttesemben, három héttől egy hónapig dolgozunk. Most nincsen erre lehetőség. Három nap alatt kell ezt az előadást feleleveníteni, begyakorolni. Ana Đurić jó partner, nagyon jó balerina, akivel könnyű dolgoznom. Úgy érzem, az intenzív háromnapi munkának nagyon jó előadás lesz az eredménye. A Szerb Nemzeti Színházban mindenki segítőkész. Közös a célunk, hogy jó előadást csináljunk. És sikerülni fog.
n Vendégtáncosként mire kell még ügyelnie?
– Amikor a táncos másik színházba jön dolgozni, mindig érik meglepetések. Kicsit feszült vagyok, nem tudom, elhoztam-e magammal a felszerelésemnek minden részét. Rövid idő alatt kell beilleszkednem és együtt dolgoznom a többiekkel. Nyilván az embernek a saját országában van egyfajta komfortja, amikor vendég, akkor alázatosnak kell lennie, és ez a komfort megszűnik. Ennek természetesen vannak nehézségei, de az első nap után mondhatom, itt könnyű lenni, mert jó, befogadó társaságba kerültem.
n Mi miatt időszerű ma is a Don Quijote-táncjáték?
– Ez örökzöld, mindenkor aktuális darab, az ember tavasszal végképp tud azonosulni vele. A stílusa, a hangulata egyedi, ezért szerintem mindig aktuális, mindig közönség-kedvenc. Én Basilt játszom, Kitri szerelmét. Ezt a figurát közel érzem a stílusomhoz, ezzel a szereppel könnyen tudok azonosulni. Basil csibész: fiatalos, lendületes és szerelmes alkat. Úgy érzem, én is ilyen vagyok.
n Járt-e már Szerbiában, Vajdaságban?
– Most vagyok itt először. Nagyon szép és nagyon hasonló Magyarország egyes részeihez. Bárhol is járok a világban, mindig jólesik, amikor magyar szót hallok, amikor valaki oda jön hozzám és magyarul köszön, magyarul bemutatkozik.
A próbákon kívüli időben mit tervezett?
– Amikor külföldön vagyok munka céljából, akkor nekem általában az időm csak a munkáról szól. De ez a kis látogatás azért is jó, mert megjött a kedvem, hogy esetleg turistaként visszajöjjek ide, és megnézem a látnivalókat, hogy megismerjem Újvidéket. Most valószínűleg nem fogok túl sok mindent látni Újvidékből, amit nagyon sajnálok. Egyébként fel sem tudom sorolni, az utóbbi években milyen sok helyen jártam: Grúziában, Kazahsztánban, Kínában, Svájcban, Amerikában többször is, Németországban, Angliában, Erdélyben… A barátaim megjegyzik: „Milyen jó neked, bejárod az egész világot!” Igazából a balett-terem, a színház és a hotelszoba között ingázom, túl sokat sosem látok a szép világból. Illetve, amikor akad egy kis szabadidőm, azt pihenéssel próbálom tölteni.
Mi motiválja, hogy mindent a tánc szolgálatába állítson?
– Ezt a szakmát szeretni kell, és az embereket is. Kell hogy az embernek mindig legyenek céljai, hogy milyen szerepeket szeretne eltáncolni, hová szeretne fejlődni. S ha szeret ezekben a körökben mozogni, akkor ez a táncos számára elegendő motiváció lehet.
A nehézségeiben kire számíthat?
– Sok ilyen ember van az életemben, elsősorban a családom, aztán sokakra számíthatok a Magyar Nemzeti Balettban is. Van több balettmester, akikkel nagyon jó viszonyt ápolok, és ha problémám van, úgy érzem, hozzájuk mindig fordulhatok. Ez nekem nagy biztonságot nyújt. És van egy jó mentorom, akivel a mai napig együtt dolgozok – mondta Leblanc Gergely táncművész.
