Koldusoperája óriási sikert aratott Zentán. A darab sokrétűsége, valamint különleges zenei világa mellett egyéb tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatalok – Dévai Zoltán, Kucsov Borisz, László Judit, Lőrinc Tímea, Nagyabonyi Emese, Nešić Máté, Papp Arnold, Rutonić Róbert és Virág György – igazi kihívásként éljék meg az előadást, amely kettős mérföldkövet jelent az életükben: egy korszak lezárása és egy új korszak kezdete is egyben, hiszen az akadémiai évek lezárulását követően októbertől a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatának tagjaiként folytatják majd pályafutásukat.
Az újvidéki Művészeti Akadémia végzős színinövendékeinek Koldusopera című előadása jóval több egy egyszerű színházi előadásnál. Nemcsak azért, mert a nézőtéren ülve szinte percről percre fedezhetünk fel hasonlóságokat a mindennapjaink eseményei és a színpadon zajló történet eseményei között, nemcsak azért, mert megtekintése közben ráismerhetünk saját életünk ellehetetlenített momentumaira, vagy akár saját vágyainkra is, hanem azért is, mert fontos pillanatát jelenti a vajdasági magyar színjátszásnak. A színinövendékek számára valaminek a végét, a nézők számára azonban valaminek a kezdetét.
A nagy pillanat terhét a fiatalok is átérezték, ezért is készültek fokozott erőbevetéssel a darab bemutatójára. A tét ugyanis jóval nagyobb volt, mint a korábbi előadásaik esetében. Nemcsak azért, mert a diploma-előadásukról volt szó, hanem azért is, mert ezzel a produkcióval mutatkoztak be abban az új közegben, amelyben az elkövetkező időszakban alkotni és létezni fognak. Nem meglepő tehát, hogy a Koldusoperát a kihívások és a mérföldkövek előadásaként élték meg.
– A bemutató rendkívül jól sikerült, nagyon szerettük volna, hogy jól sikerüljön, és ez meg is valósult, aminek köszönhetően óriási teher esett le a vállunkról – mondta a bemutatót követően megkönnyebbülten Kucsov Borisz. – Rengeteg kihívást tartogatott a darab, mind a szöveget, mind a zenét illetően, hiszen a zenét is saját magunk kellett megcsinálnunk, ami – bár volt hozzá segítségünk – igen nagy feladatnak bizonyult, olyannyira, hogy voltak, akik erre az alkalomra tanultak meg egy-egy hangszeren játszani. Emellett persze színészileg is nagyon sok olyan feladat elé állított bennünket a darab, amelyeknek megoldása komoly munkát igényelt. Azt hiszem, mindennek megoldásában óriási szerepe volt a csapatmunkának, tehát az volt a legfontosabb és a legnagyobb tapasztalat számunkra – mesélte lelkesen a fiatal színész.
– Nagyon jónak éreztem az előadást, és jól is éreztem magam közben. A darab számomra is nagyon sok kihívást tartogatott, különösen azért, mert ez egy zenés darab, ami nekem nem igazán fekszik, éppen ezért nagyon sokat kellett dolgoznom, hogy a megfelelő szintre fejlődhessek. Maga a szerepformálás számomra szinte minden esetben egyforma munkabefektetés, hiszen minden szerepért egyformán meg kell dolgozni – magyarázta Rutonić Róbert.
– Valóban nagyon-nagyon sok koncentrációt igényelt az előadás, ugyanis sok dal van benne, ráadásul nehéz dalokról van szó, amelyekben még zenélnünk is nekünk kell. A zongorázás igen nagy kihívást jelentett számomra, akárcsak maga a szerepformálás, hiszen kezdetben küszködtem a szereppel, de úgy érzem, mindvégig olyan biztatást és olyan támogatást kaptam, aminek köszönhetően végül sikerült eljutnom a jó végeredményig – fogalmazott László Judit, hozzátéve, az előadás után nagyon sok pozitív visszajelzést kaptak, aminek mindannyian nagyon örültek, hiszen nagyon sokat jelentett nekik, hogy sikeres volt a zentai bemutatkozásuk. A fiatalok kiváló teljesítményüknek köszönhetően azonban nemcsak a közönség tetszését nyerték el, hanem a tanáraik elismerését is.
– Maximálisan elégedett vagyok a teljesítményükkel, ugyanis ha jobban meggondolom, akkor igen rövid idő alatt készítettük el ezt az előadást, hiszen mindössze másfél hónap alatt állítottuk színpadra. Ráadásul nagyon nehéz dolguk volt, ugyanis nemcsak egy előadást kellett létrehoznunk, hanem annak zenei részét is, ami azért sem volt egyszerű feladat, mert a zeneszámokat hangszerelni is kellett és elő is kellett adni. Néhányuknak volt korábbról zenei képzettsége, de néhányan most tanultak meg játszani azon a hangszeren, amelyen az előadásban játszanak. Be kell vallanom, magam is ámulva néztem, hogy mire képes az ember, ha megvan benne a megfelelő nagyságú akaraterő és a megfelelő szintű tehetség. Nagyon jó dolognak tartom ugyanakkor azt is, hogy a fiatalok a diploma-előadásukban nemcsak egy oldalukat tudták megmutatni a közönségnek, hanem annál jóval többet is – nyilatkozta az előadás után László Sándor, a Művészeti Akadémia végzős színinövendékeinek osztályvezető tanára.
A Koldusopera című előadás minden kétséget kizáróan maguknak a színészeknek az életében is kettős mérföldkő, hiszen amellett, hogy egy korszak, az akadémiai évek lezárását jelenti, egy új korszak kezdete is egyben, ugyanis októbertől valamennyien Zentán, a Zentai Magyar Kamaraszínházban folytatják majd pályafutásukat.
Az az elképzelés, hogy együtt maradhassanak, és csapatként dolgozhassanak tovább, régóta megfogalmazódott bennük, ám arról, hogy mindez ilyen gyorsan valóra válhat, álmodni sem mertek. A dolog előzményeként a színinövendékek hónapokkal ezelőtt maguk keresték meg a Magyar Nemzeti Tanács kulturális tanácsosát azzal az elképzeléssel, hogy együtt szeretnék folytatni pályafutásukat, mondván, erre szerintük Zenta kiváló lehetőséget nyújtana. Lovas Ildikó pozitívan reagált a kezdeményezésre, aminek később a zentai önkormányzat is mögé állt, és nem sokkal később megszületett a döntés, miszerint októbertől kilenc fiatal színésszel gazdagodik majd a Tisza-parti város kulturális élete.
– A vajdasági magyar szellemi élet, kulturális-művészeti élet olyan robbanásszerű folyamatnak a tanúja ebben a pillanatban, olyan sok tehetséges fiatal van az élet és a művészetek minden területén – és ebbe beletartozik ez a kilenc fiatal színész is –, hogy az, hogy tudomást veszünk arról, hogy ők jelen vannak, és helyet adunk nekik, ráadásul mindezt egy olyan városban tesszük, amely az egyik legfontosabb művészeti és szellemi központja a vajdasági magyarságnak, az nemcsak feladatunk, hanem egy nagyszerű pillanat is mindannyiunknak az életében. Azt gondolom, hogy erre hosszú évtizedek óta nem volt példa. A zentai önkormányzat nyitottsága és a Magyar Nemzeti Tanácsnak az a fajta gondolkodásmódja, amely három éve jellemzi, ebben a közös projektumban is tetten érhető – hangsúlyozta Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális tanácsosa. – Minden közös gondolkodás és teremtés – mert azt gondolom, hogy a színház valóban a megtörténő teremtés, hiszen minden előadás során egyszerre történik meg, amikor a közönség és a színpadon álló emberek közösen létrehoznak valamit, ami egyetlen más művészeti ágban sincs így – nagyon fontos, mert új momentummal, új szellemi erővel látja el a közeget. Amikor ebben az esetben közegről beszélek, akkor természetesen elsősorban Zentára gondolok, de amikor a zentai színházról beszélek, akkor regionális színházra is gondolok, hiszen az előadásokat Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Csóka és Ada közönsége is láthatja majd, és azt gondolom, hogy ez komoly szellemi vonzerővel bír, és új mágneses teret hoz majd létre a kultúránkban – magyarázta az MNT kulturális tanácsosa.
A zentai önkormányzat illetékesei a fiatalokhoz hasonlóan nagy kihívásként élik meg a kínálkozó lehetőséget, ugyanis nem tagadják, nemcsak a zentaiak, hanem az egész Tisza menti régió lakosai számára nagy jelentősége van annak, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata október elsejétől kilenctagú társulattal bővülhet.
– Városunkban régóta jelen van az amatőr színházi tevékenység, amelyet igen kimagasló fokon műveltek. Ennek folytatásaként hozta meg a községi képviselő-testület 2009-ben azt a döntést, amellyel hivatásos színházat alapított. Az elmúlt időszak igazolta a döntés helytállóságát, és azt is, hogy van igény a színházra, amelynek kétségtelenül értékteremtő jellege van. Ebből kifolyólag jött a következő lépés, annak átgondolása, hogyan lehetne bővíteni a színház tevékenységét, hogyan lehetne még gazdagabb kulturális tartalommal feltölteni – hangsúlyozta Kormányos Katona Gyöngyi, a zentai önkormányzat kulturális tanácsosa. – Az ötlet elindítója a Magyar Nemzeti Tanács volt, amely a zentai önkormányzatban partnerre talált. Mi mindig örömmel vesszük a kihívásokat. Ez pedig mindenképpen nagy kihívás számukra és a fiatalok számára is. Elsősorban pályakezdő fiatalokat segítünk hozzá ahhoz, hogy a Művészeti Akadémiáról kikerülve megmutathassák magukat, újabb tartalmakkal töltve meg nemcsak saját életüket, hanem a zentaiak életét is – fűzte hozzá az önkormányzat kulturális tanácsosa.
Mindez a Zentai Magyar Kamaraszínház életében is nagy előrelépést jelent majd, hiszen eddig kizárólag vendégművészekkel készülhettek el az előadásai.
– A kilenc színésszel teljesen másként fog majd működni a színház, mint ahogyan eddig működött. Most már tudjuk, kikben gondolkodunk. Eddig vendégművészeink voltak, akiktől mindig meg kellett kérdezni, tudnak-e jönni, ha igen, mikor, tehát hozzájuk kellett igazodni. A saját társulat esetében viszont már tudni fogjuk, hogy kiben tudunk gondolkodni, és melyik szerepeket kire fogjuk osztani – magyarázta Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója, majd hozzátette: – Azok között a fiatal színészek között, akik most hozzánk jönnek, van egy, aki már játszott nálunk, van egy, aki zentai, de lelkükben már a többiek is zentaiak, hiszen sok időt töltöttek itt, nálunk, és a Tanyaszínháznak köszönhetően is otthonosan mozognak ezekben a térségekben.
A fiatalok rendkívül lelkesek. Izgatottan várják a munkába állást. Ugyanakkor annak is nagyon örülnek, hogy sikerült elérniük az álmukat, és együtt folytathatják pályafutásukat.
– Nagyon furcsa kettős érzések vannak bennem, hiszen egyrészt arra gondolok, hogy bár az osztálytársaimmal nem fogunk eltávolodni egymástól, hiszen együtt fogunk dolgozni, de mégiscsak vége van valaminek, és egyben valami új is elkezdődik. Telis-tele vagyok várakozással, alig várom, hogy dolgozhassunk. Bízom abban, hogy közösen sok előadást, sok fellépést létre tudunk majd hozni, és abban is, hogy a munkánk által együttes erővel tudjuk majd gazdagítani ezt a térséget. Mindannyiunknak újszerű lesz ez az egész helyzet, még azoknak is, akik innen származnak, hiszen egészen más státusban leszünk majd itt, mint amilyenben eddig voltunk, tehát nemcsak átutazókként vagy vendégekként, hanem itteniekként – fogalmazott Kucsov Borisz, aki szerint éppen ezért az is nagy kihívás lesz majd, hogy elfogadtassák és megszerettessék magukat a zentaiakkal.
– Már a próbafolyamat alatt is folyamatosan viaskodott bennem az az érzés, hogy ez az előadás valaminek a végét, és az, hogy valaminek a kezdetét jelenti, ugyanis annyira erős érzéseket és mély nyomokat hagyott bennem az elmúlt négy év, hogy egy kicsit még félek a jövőtől. De bízom benne, hogy jól érezzük majd magunkat Zentán, és sok örömet szerzünk a közönségnek – fogadkozott László Judit, aki szerint az eddigi visszajelzések arra engednek következtetni, hogy a közönség elfogadja majd őket, de – ahogyan fogalmazott – mindent megtesznek majd azért, hogy ez így is maradjon.
– Mi nemcsak a színházban szeretnénk foglalkozni a színházzal, hanem máshol is. Sokat szeretnénk tájolni, ugyanakkor az iskolákban is szeretnénk olyan rendhagyó irodalomórákat, performance-okat és előadásokat tartani, amelyek által közelebb vihetnénk a színházat a diákokhoz, azzal a nem titkolt céllal, hogy mind jobban megszerettessük velük a színházművészetet – ecsetelte a terveiket Rutonić Róbert, akivel mindebben a többiek is egyetértettek.
Arra a kérdésre, hogy mi az a kohéziós erő, amely ennyire összetartja őket, és ami miatt ennyire szerették volna együtt folytatni a pályafutásukat, a fiatalok nem tudtak egyértelmű választ adni. Azt viszont valamennyien megerősítették, hogy valóban rendkívül erős kötelék alakult ki közöttük az akadémiai évek alatt.
– Az elmúlt négy évet tartalmasan töltötték el együtt, ugyanis azt vallom, hogy ha csak tessék-lássék módra töltjük együtt az időnket, annak semmi értelme, az csupán idő- és energiapazarlás – szögezte le László Sándor, hozzátéve, éppen ezért igyekezett mindig nagyon tartalmassá tenni az együttléteket. – Mi nemcsak színházat csinálni tanulunk az akadémián, hanem sok minden mást is. Mindig afelé tereltem őket, hogy ne féljenek egymástól, ne féljenek attól, hogy nyitottak legyenek egymás irányába. Nagyon sokat dolgozunk ugyanakkor a bizalom megteremtésén és kiépítésén is, ami az egyik legfontosabb dolog egy színházi csapat számára, és azon is, hogy megismerjék önmagukat, hiszen aki nincs tisztában önmagával, az sem kapcsolatban, sem csapatban nem tud igazán jól működni – fejtette ki az osztályvezető.
A fiatalok saját elmondásuk szerint már a diploma-előadásuk próbái során is rendkívül pozitív a tapasztalatokat szereztek Zentán, éppen ezért nagyon várják már az októbert, hogy ténylegesen is belevethessék magukat nemcsak a munkába, hanem a zentai mindennapokba is. A Tisza-parti városban egyelőre egyéves időtartamra vonatkozó tiszteletdíjas szerződést kapnak – amelynek költségeit a zentai önkormányzat és a Magyar Nemzeti Tanács közösen fedezi majd –, ám abban bíznak, hogy annak lejárta után is folytatódni fog az együttműködés, és hosszabb távon is hozzájárulhatnak majd Zenta kulturális életének színesebbé tételéhez és a város szellemi vonzerejének növeléséhez is.
