Április 5-én a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színpadán kezdődött meg az Amatőr Színjátszók XXIV. Találkozója. A helyi Sturcz József Színjátszó Csoport Tuladunai című, kupuszinai témájú darabja volt a fesztiválnyitó előadás.
Toldi István, a Petőfi Sándor ME elnöke köszöntőbeszédében a következőket mondta a Török Péter, helyi krónikás által írt népszínműről:
– Öröm számunkra, hogy kis falunk ötödször ad otthont ennek a jeles rendezvénynek. Nagy ünnep ez számunkra, kettős ünnep. A „kupuszini” színjátszás az idén 100 éves. Úgy gondolom, hogy egy százéves múltra visszatekintő csoport munkája felett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni.
Hangulatkép az előadásból (Stock János felvétele)
És csak úgy csendben megjegyzem, hogy a szálak összeérjenek, a mai előadás szerzője, a kupuszinai Török Péter, most lenne 100 éves. A bemutatásra kerülő darabról annyit el kell mondanom, hogy a dráma teljesen helyi témát dolgoz fel, melynek kultúrantropológiai és társadalomtörténeti üzenete van, s azóta is a tudatunkban él. Címe Tuladunai, s két hete volt a színmű ősbemutatója. Eddig más feldolgozásban még nem láthatták. A százéves jubileum méltó alkalom arra, hogy helyi szerző darabját mutassuk be –hallottuk az elnök úrtól.
Nem mindennapi tény, hogy a Tuladunai szerzőjének unokája, Péter István szintén szerepel az előadásban. A tehetséges színjátszó, meghatározó közösségi egyéniség a következőket nyilatkozta:
– Erről a darabról tudni kell, hogy az eredeti szövegkönyv szerint hosszabb terjedelmű, továbbá egyszer a közelebbi múltban az egyesület ki is adta kis könyv formájában, mintegy tisztelegve egy falusi ember szerzői ambíciói előtt. A nagyapám, ha jól emlékszem, annak idején hat budapesti színháznak is elküldte a szövegkönyvet, és mindenhonnan visszautasították. Jómagam gyerekként ilyenfajta igyekvő, alkotó, teremtő légkörben nőttem fel. Nagyapámról tudni kell, hogy hihetetlenül igénytelen, ugyanakkor fantasztikusan szorgalmas ember volt. Piacozott Zágrábban, évente nyolc hónapon keresztül mindennap, illetve egyébkor a földet művelte. A kemény és embert próbáló paraszti, gazdálkodói munka mellett esténként, illetve szűkös szabadidejében szépirodalmat olvasott, továbbá hasonló történeteket írt, regélt. Hogy mindennek az emberi, szellemi értéknek, örökségnek tevékeny részese, továbbvivője lehetek, számomra elmondhatatlan öröm és büszkeség – mondta Péter István.
A kétfelvonásos, fergeteges színészi alakításokban, énekben és táncban is bővelkedő darabnak a rendezője Molnár József, Magyar Életfa díjas művelődésszervező. Szereplők: Molnár Oszkár, Kiss Katalin, Tadián Viola, Limburger Georgina, Csernai Panna, Buják Mihály, Dubacz Éva, Zsivu Péter, Péter István, Rekettye Andrea, Kiss Gábor, Csorba Nándor, Tumbász Dávid, Magyar Péter, Csorba Nándor, Molnár Dávid, Koleszár Judit, Rekettye Emília, Limburger Emília, Guzsvány Jázmin, Kiss Gábor, Tadián Zsolt, Limburger Dávid. A zenei rendező mgr. Dienes László, a zenészek: mgr. Dienes László, Koleszár Nándor. A díszlet Tót Zsaklina munkája, ahogyan az ügyelés is. Technikai munkatársak: Kiss Mihály, Csernák László, Dubac Jenő, Magyar Péter, Balog Tibor. A súgók: Molnár Dénes, Kiss Katalin. Öltöztetők: Csernai Buják Szilvia, Koleszár Mária, Rekettye Gyöngyi.
A Szórványlétben projektum finanszírozásában részt vesz a Köztársasági Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium.
