A XXIV. Találkozón a zsűri egálba hozta a hétfői maratoni zsűrizéseket a keddiekkel. Az történt ugyanis, hogy az első előadás este 6 órakor kezdődött, s így az esti 8 órás előadás előtt mindössze 15–20 perce volt összesen értékelni a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület színjátszó csoportjának előadását.
Gőzölgő kávé, s a bódító illata, finom zene, lassúság – ilyen hangulatban lehetett része, ilyenbe tudott belesüppedni az, aki ellátogatott a kikindaiak Székely Csaba Bányavakság c. előadására.
Székely Csaba Bánya-trilógiájának első két része – a Bányavirág és a Bányavakság – a legjátszottabb. Tavaly ugyanez a csapat a Bányavirágot állította színpadra. Czajlik József elmondta, hogy a Bányavirág a Bányavaksághoz képest felületesebb mű, könnyebben megragadható, jobban megért a csapatban a múlt évben. A Bánya-trilógiának a Bányavakság a legkompaktabb része, ez a darab hozza a legkevesebb felszínes megoldást. Brestyánszki Boros Rozi hihetetlenül elérzékenyült. A csapat olyan gesztust tett az előadás végén, amely meghatotta – s nem csak őt, de sokakat. Elcsukló hangon mondta, hogy teljesen kikészítette az előadás, s főként az a gesztus, ahogy a szereplők a darab végén elvetik a fegyverüket. „Engem tapsrenddel még nem ríkattak meg. [...] Az a lélek és az a szív, amivel ezt ideraktátok[...], hihetetlen őszinteséget és hitet, és valami hihetetlen tisztaságot éreztem ebben az előadásban, és maximálisan éreztem mindenkinek az igazát.”
Persze, jó tanácsokat is kaptak az értékelés 15 percében Király Sándorék, a tempóra és a mondatépítésre még oda kell figyelniük.
A keddi második előadást a szajáni Ady Endre Művelődési Egyesület drámai csoportja vitte színre (Black Comedy), akiknek lehengerlő energiája és határtalan nevettető kedve már-már a trupp védjegyének számít. Nagy Aleksz rendezései az utóbbi években meggyőzően bizonyították, hogy a humor gyakran olyan apróságokban rejlik, mint a matematikai pontosságú időzítés. Aleksz, a csapat vezetője és rendezője elárulta, hogy az elmúlt év decemberének eleje óta hetente 3–4 alkalommal tudtak próbálni, ám az is kiderült, hogy a szajáni színházteremnek gyakorlatilag nincs fényparkja, ami jelentősen megnehezítette egy olyan előadás színrevitelét, mely a fényt és a sötétséget dramaturgiai szervezőelemmé teszi meg. Fridrik Noémi a szajáni csapat előadása kapcsán kiemelte, hogy mennyire fontos a karakterek elemzése. Czajlik József pedig elmondta, hogy remek csapattal áll szemben, akiknek kifejezetten nehéz dolguk volt a tekintetben is, hogy a kikindai Bányavirág kilátástalanabb hangulata után a közönség nem feltétlenül ideális állapotban ült be komédiájukra.
Brestyánszki Boros Rozi első megszólalásában arra a közkeletű tévedésre hívta fel a figyelmet, miszerint a vígjáték könnyű műfaj. Hangsúlyozta, hogy puszta vicceskedéssel nem lehet elnyerni semmilyen közönség kegyeit. A vicc valójában lent a nézőtéren lép működésbe. Ott történik meg.
