Svetlana Bojković belgrádi színművésznő vasárnap este ünnepélyesen átvette az Életműdíjat, majd megnyitotta a június 3-áig tartó 64. Sterija Játékokat az újvidéki Szerb Nemzeti Színház Jovan Đorđević Színpadán. A fesztivál közönségének mondott ünnepi beszédében hangsúlyozta Jovan Sterija Popovićon kívül – akinek a nevét viseli a legnagyobb szerbiai fesztivál – Zaharije Orfelin, Dositej Obradović és Lukijan Mušicki érdemeit. A 19. században az Osztrák–Magyar Monarchiában ők voltak a szerb felvilágosodás legnagyobb képviselői. A jeles színésznő emlékeztetett arra a korra, amikor a szerb nép körében irodalmi és színpadi művek születtek, Joakim Vujić és Sterija Popović „szomorú és vidám színházával” a történelem részévé vált.
A színésznő, aki a színházi hagyományt őrző egyik legfontosabb intézménynek nevezte a Sterijai Játékokat, elmondta, ma, két századdal később azért harcolnak, hogy a színház megélje a kreativitását, és megvalósítsa kulturális misszióját. A színház varázslata kapcsán kiemelte, hogy azt a katarzis iránti emberi szükséglet élteti, valamint a nevetés iránti igény mind az alkotók, mind a közönség részéről.
Amikor sikerül megteremteni az igazi élményt, akkor a színészek a közönséggel együtt élik meg a színpadi alkotás varázslatát. Habár ezek múló pillanatok, a nemesítés pillanatainak nyoma megmarad. Ezért manapság is időszerűnek tartja Sterija mondását: „A színház a morális betegségek gyógyszere.”
Vasárnap nyitotta meg a fesztivált a fővárosi Atelje 212 társulat Petrijin venac versenyprodukciója. Dragoslav Mihailović regényét Mila Mašović-Nikolić (az RTS csatornán nézhető Komšije/Szomszédok c. népszerű televíziós sorozat szövegkönyvének írója) alkalmazta színpadra, a darabot Boban Skerlić rendezte.
Az említett Dragoslav Mihailović szerb író és akadémikus 1948-tól majdnem két évet raboskodott a Goli otok szigeten. Az 1968-ban megjelent Kad su cvetale tikve (Amikor virágzott a tök) c. művéből készült drámája alapján színre vitt előadása egy év múlva lekerült a műsorról, mivel tiltott témákat dolgozott fel. 1975-ben megjelentette a Petrijin venac c. prózai ciklusát, és azzal még ugyanabban az évben kiérdemelte az Andrić-díjat. A szöveg alapján Srđan Karanović 1980-ban játékfilmet rendezett, és szintén ugyanabban az évben elvitte a pulai fesztivál legjobb filmjének járó elismerést.
A közönség az Atelje 212 társulat előadásában láthatta Petrija sorsát színpadon az idei Sterija Játékokon. A falusi nő lázadását a család primitivizmusával, a társadalom kegyetlenségével szemben, valamint a küzdelmét önmaga gyávasága ellen. Mila Mašović-Nikolić dramaturg szerint Petrija Đorđević az „átkozott női sors” kisvárosi tapasztalatának paradigmája a szerb patriarchális társadalomban, amelyet meghatároztak a mitológiai és babonás szokások, a népi kereszténység, amely a félelmen és a bűnökért járó büntetésen alapul. Születésétől mellőzve volt csak azért, mert nő. Megfosztották a hatalmától, hogy pozitívan befolyásolja, alakítsa a maga sorsát, így fizikai létezése valójában személyes pokollá vált. Ezt a poklot Petrija három arcán keresztül éljük meg: Fiatal Petrija (Marta Bjelica), Városi Petrija (Jovana Gavrilović) és Özvegy Petrija (Milica Mihajlović). Mindhárom arc a patriarchális társadalomban a nő életének egyik szakaszát, a női sors egyik sztereotípiáját mutatja be. Az említett színésznők, akik alakítják a „három” Petriját, az egész előadás alatt a színpadon vannak, és a tragikus hősnő életének különböző szakaszait jelzik. Amikor nincsenek előtérben, a másik két színésznő szemlélője az eseményeknek, a derű, az aggódás, a megrökönyödés… érzéseinek kifejezésével figyelik a történéseket. Legtöbb esetben ők a szenvedés tanúi, amit a visszaemlékezés, Petrija önmagával való szembesülése hangsúlyozásaként értelmezünk. Például, amikor első férje, Dobrivoje (Ivan Marković) elzavarja a háztól, Fiatal Petrija elindul, hogy felakassza magát, miközben a másik két Petrija erről le akarja beszélni, és vigasztalják. Őket Petrija elnyomott, jelen levő, de megingott erejeként, lelkiismereteként értelmezzük. Később, amikor Városi Petrija megismerkedik Ljubišával (Igor Đorđević), a másik két Petrija figyelemmel kíséri a történéseket, metafizikai őrzőként felügyelik az életét. Ana Tasić kritikus szerint Petriját megsemmisíthetetlen életösztön jellemzi. A darabot előadó Atelje 212 társulata stílus és minőség szempontjából ügyesen építi azt a nehéz, lidércnyomásos légkört, amely hitelesen tükrözi Petrija szerencsétlen életét.
Hétfőn este a versenykategóriában a Szabadkai Népszínház szerb ajkú társulata bemutatta a fesztivál közönségének Jovan Sterija Popović Zla žena (A gonosz nő) c. darabját Iva Milošević rendezésében. Majd utána, a késő esti órákban versenyen kívül a budapesti Katona József Színház Ithaka c. darabját láthatták a nézők.
