Amennyiben górcső alá vesszük a májusban, a magyar fővárosban megrendezésre kerülő koncerteket, akkor ezek közül minden tekintetben a Depeche Mode brit zenekar koncertjét kell kiemelni, amelyet a Live Nation koncertszervező iroda szervezésében május 21-én rendeznek meg a Puskás Ferenc Stadionban. A több mint harmincéves zenekar a pályafutása során újradefiniálta a könnyűzenei hangzást. 1980-ban, amikor a punk dühös lázadása már kimúlófélben volt, az emberek elhidegültségét és a modern világ árnyoldalait reflektáló új hullámos zene árasztotta el Angliát, és a későbbiekben a világ legtöbb országát is. Ekkor a London közelében lévő Basildon városkában életét tengető Vince Clarke, a DM jövendőbeli, de a zenekarral igencsak kérészéletet eltöltő billentyűse bizonyos Andrew Fletcherrel 1976-ban megalakította a No Romance in China elnevezésű zenekart, de ez a felállás egyáltalán nem bizonyult sikeresnek, ezért három évvel később Clarke egy új csapatot alakított Composition Of The Sound elnevezéssel, amelyhez csatlakozott Martin L. Gore s David Gahan is, a nevüket egy francia divatlap után Depeche Mode-ra változtatták, s pergős szintetizátor zenét kezdtek el játszani. S olyan, ma is rendkívül népszerű szerzeményekkel kerültek fel a brit top lista élére, mint a Dreaming Of Me, a Photographic, New Life és ezek közül is legsikeresebb a lista 8. helyéig előretörő Just Can't Get Enough lett. Ezt követően jelent meg a zenekar Speak & Spell című albuma.
A sors iróniája, hogy az alapító Vince Clarke ez után az album után kivált az együttesből, mivel zenei konfliktusba keveredett Martin Gore-ral, s a rossznyelvek szerint a turnékat sem kedvelte. Ám, ha figyelembe vesszük további pályafutását a Yazoo s az Erasure zenekarokkal, csak egyfajta áldásként lehet erre a szakításra tekinteti, mivel a Depeche Mode-ba Alan Wilder vette át a helyét, aki nemcsak a hangmérnöki és szintetizátorkezelési feladatokból vette ki mind nagyobb részét az együttesben, de a harmadik (Construction Time Again, 1983) és a negyedik (Some Great Reward, 1984) albumon 1-1 dal szerzőjeként is közreműködött az időközben zsenialitását kibontó Gore mellett. Neki köszönhetően hangzásban a zenekar szerzeményei is sokkal összetettebbek, komolyabbak lettek, s a soron következő albumok (Black Celebration, Music for the Masses) kultikus zenekarrá tették a Depeche Mode-ot. Az utóbbi album turnéjának a zárókoncertjéről készült 101 című dupla koncertalbum és koncertfilm kategóriájukban a mai napig is a legjobbak közé tartoznak, de még csak ezt követően jelentetik meg a Violator című albumukat, amely a mai napig a legsikeresebb lemezeik egyike, s amelyről két szerzeményt (Personal Jesus és Enjoy The Silence) is minden idők legjobb pop dalai között tartanak számon. Az ezt követő Songs of Faith and Devotion című koronggal rockosabb, komorabb vizekre utazva, ismét elnyerik a kritikusok és a közönség tetszését, pedig a lemez igencsak nyögvenyelősen született meg, s ez bizonyos tekintetben előrevetítette a tagok közti törésvonalat, ami végül is a lemezt népszerűsítő turné után pecsételte meg a zenekar eddigi felállásának a sorsát.
A túlfeszített iramban történő koncertezés kikezdte Andy Fletcher idegeit, annyira, hogy idegösszeomlás miatt idő előtt elhagyta a turnét, Martin az alkoholos italokkal, Dave pedig a kábítószerekkel vívta szélmalomharcát, s csak kevésen múlt, hogy nem került be az élők sorából túl korán eltávozott rocksztárok panoptikumába. A turné végén Alannak is elege lett az egészből és búcsút intett a zenekarnak, hogy saját dj és hangmérnöki karrierjét építgesse. Az ezt követően kiadott lemezeket (Ultra, Exciter, Playing the Angel, Sounds of Universe, s a nemrég megjelent Delta Machine) külső producerek irányításával vették fel, ami meg is érződött a szerzemények hangzásában. Az albumok, ahogyan a nemrég megjelent új lemez is, a kritikusok dicshimnuszaitól függetlenül igencsak megosztja a rajongókat. A legutolsó albumon a zenekar tagjai elhagyták az olykor monumentálisan hangszerelt szerzeményeket s analóg szintetizátorokkal előcsalt minimalista zenei hangzással rukkoltak elő, amelyben nagy szerep jut Dave Gahan énekének, ő pedig kiválóan él is az adott lehetőséggel. Mindazok a régi rajongók, akik a korongon a régi DM hangzást keresik, igencsak hoppon maradnak, mert egyedül az egyébként kiváló Broken című szám az, amely leginkább felidézi az együttes nagy slágereinek az emlékét. Az persze már a sors furcsa fintora, hogy a szerzeményt nem Martin, hanem a szövegíróként is mind tehetségesebb Dave írta. A budapesti koncerten mindenesetre kiderül az is, hogy élőben miképpen hangzanak az aktuális lemez szerzeményei, s persze a régi nagy slágerekből is kapunk egy csokorra valót.
@sz = Hhzs.
