Fejlődni és a fejlődési szándékra nevelni

Az apatini Művelődési Központban november közepén megünnepelték az oktatási dolgozók napját. Az ünnepségen átadták a község Novemberi Díját is, amelyet többek mellett Turkál Marianna, a bácskertesi (kupuszinai) József Attila Általános Iskola tanítója érdemelt ki.

A rangos elismerésben óvodapedagógusok, tanítók, tanárok részesülnek, az oktatási intézmények felterjesztése nyomán történő jelöléssel, majd a tanulók eredményei alapján alakul ki a jelöltek rangsora, onnan pedig a díjazottak, mint az elmúlt év legeredményesebb pedagógusai.

Az elhivatott, Doroszlón élő, munkája folytán Bácskerteshez-Kupuszinához is kötődő tanítónő, Turkál Marianna örömmel avatott be minket a nemes hivatás aktuális megéléseinek rejtelmeibe.

Hogyan érintett a legutóbbi rangos, szakmai elismerés? 

– A díjazottak személyéről ugye annak alapján döntöttek, hogy a tavalyi évben kik voltak azok, akik legtöbb versenyeredményt tudtak felmutatni a tanulókkal. Így ajánlott a mi iskolánk engem. Nagyon jólesett már a díjra való felterjesztés is az iskola részéről. Érezhetem, hogy értékelik a munkámat.   

Melyek a közelmúlt legjelentősebb tanulmányi sikerei a tanulókkal?

– A torontálszécsányi tartományi szavalóversenyen Holló Olga arany minősítésben részesült, Petőfi Arany Lacinak című versével. A nagyon színvonalas, Koltai Róbert és Kautzky Armand által is zsűrizett felvidéki Kaszás Attila-szavalóverseny alkalmával Olga arany, Guzsvány Anna ezüst minősítést kapott. Az Újvidéken megrendezésre kerülő Mozdulj Petőfi! verseny döntőjében Olga szintén első helyezett lett. Továbbá a színjátszóink is rangos, tartományi elismertségre tettek szert.  


 

A legjelentősebb sikerek közé besorolom azt is, hogy aktívak, kíváncsiak, mosolygósak a  tanulóim. Továbbá azt tartom szintén jelentős eredménynek, hogy a legtöbbjükkel sikerült megszerettetni a tanulást. Fontos még, hogy nyitottak, szeretnek utazni, versenyeken részt venni. Azon igyekszem, hogy a látókörük széles legyen, ne csak az foglalkoztassa őket, ami kézenfekvő, hanem minden, amit még meg lehetne ismerni. 

Hogyan zajlanak ezek a verseny-felkészülési folyamatok, illetve milyen módszerekkel dolgozol?

– A jól bevált módszereket alkalmazom. Mindig úgy választom ki a verset, hogy az passzoljon a gyerek karakteréhez. Általában két költeményt szemelek ki, annak alapján, hogy milyen a szavaló kora, neme, karaktere. Erre rá lehet érezni…

Aztán a két vers közül általában a gyermek választ. Mindenek előtt megbeszéljük, miről szól a költemény, értelmezzük azt. Erre rászánunk egy órát legalább. Amikor tanulunk egy verset, akkor megismerkedünk kicsit a költő személyével is. 

Később lépésről lépésre bejelölöm, hogy mikortól meddig tanulja meg, fejből a verset, mint egy receptet, majd jön a hangsúlyozás, közösen gyakorolva. Amikor pedig kész a versmondás, akkor még jó néhány alkalmat az előadásmódra, a színpadi jelenlétre szánunk.

Nagy hangsúlyt fektetek rá, hogy egy felépített produkció legyen a vége. Mindez nem csak az eredmény miatt lehet meghatározó a szavaló számára, hanem maga a felkészülési folyamat is jelentőséggel bír. Én legalább egy hónapot szánok rá. Nem szeretném, hogy a gyerekek rossz élményekkel térjenek haza a versenyekről. Tehát ne legyen bennük félelem, meglegyen a határozott fellépésük. Igyekszem afelé, arra nevelni őket, hogy ne csak a verseny jelleg lebegjen a szemük előtt a felkészüléskor. Mindig kihangsúlyozom, hogy az eredménytől függetlenül büszke vagyok rájuk, szeretem őket…Mindent beleadunk természetesen, hisz mégiscsak egy versenyről van szó, de nem ezen múlik az élet. Tulajdonképpen a lényeg, hogy jól érezzék magukat a színpadon. Természetesen versenyezni jó, de végső soron az számít, amit a tanuló beleadott, hogy önmagához képest legyen mindig egy kicsivel jobb. Fontos, hogy megtapasztalják azt is, egy-egy ilyen versenyhelyzetből nagyon sokat lehet tanulni, és nemcsak a verset, hanem a hozzáállást, a szorgalmat, hogy az élettől olykor pofonokat is kapunk stb. 

Milyen egyéni fejlődési lehetőségei vannak a tanítónak egy-egy oktatási intézményen belül? 

– Minden pedagógus annyit fejlődhet, amennyit akar. Nemcsak egy intézményen belül, hanem egyébként is. Minderre persze rámegy sok szabadidő, áldozatokkal is jár.

Nagyon fontos tény, hogy informálva vagyunk a különböző képzésekről, sőt nálunk is zajlanak továbbképzések. Folytattam konduktív pszichológiai és képzőművészeti  tanulmányokat is, mindezeket hasznosítani tudom a munkám során. Lényeges, hogy a kupuszinai József Attila Általános Iskolán belül teret kapok mindenben, amihez értek. 

Hogyan folyik a munka a bácskertesi-kupuszinai általános iskolában a mostani osztályod körében, az  általános oktatási órák mellett, mi mindent tanultok együtt, játszva? 

– Másodikosaim vannak most, hatan egy osztályban, három fiú és három lány. Kertészkedünk, jelenleg tetszetős magaságyásunk van. Ennél a tevékenységnél különösen hangsúlyos a sok támogatás, amit kapok, az intézményvezető, a takarító, a családtagjaim, a szülők részéről. Az egyik nagypapa hozza a trágyát, a másik a komposztba valót, a palántákat stb. Mindenki hozzáad valamit. A szülők rengeteg támogatást nyújtanak ezekhez a plusz tevékenységekhez. Hajlandók bevonódni, ami hasznos a gyerekek szempontjából is, hiszen a családtagjaikkal közös tevékenységben vesznek részt. Mindez oda-vissza működik, kölcsönös igyekezettel. 
 

Ami még különleges, hogy sokat főzőcskézünk osztályfőnöki órán. Nemcsak azonnal fogyasztható ételeket, hanem szeptemberben például szilvalekvárt főztünk. Az egész folyamatot ők vitték végig. 

Hogy mennyit jelent mindez érdemben, a gyerekek szocializációs fejlődése szempontjából (is!), arról tanúskodik egy történet: a magaságyásban van brokkoli, kínai kel meg spenót. Véletlenül olyan sűrűre vetettem, hogy bébispenót lett, ami ugye zsenge és mióta kikelt, minden első órán lemegyünk, szedünk belőle, ki hány levelet kér… behozzuk, megmossuk és első órán spenótlevelet eszünk. Ott az a gyerek is fogyasztja, aki otthon soha meg nem enné. Ez hát a közösség hatása, ereje…  

Aztán nálam mindig van szorgalmi feladat, házi, ami sosem kötelező, jelentkezhet, aki kér. Persze a szorgalomért jár szívecske, de a cél az, hogy maguktól kérjék, hogy többet, hogy fejlődni akarjanak.  

Tavaly elég sokat varrtunk is, képzőművészeten, játékokat, szatyrokat stb. Próbálok nekik minél több technikát megmutatni. A múltkor például tornaszatyrot készítettünk. Igyekszem velük olyasmit csináltatni, ami hasznos, nemcsak a műveletért, hanem a gyakorlati értelméért is.  

Min dolgozol jelenleg a gyerekkel és akár a saját fejlődésed szolgáló továbbképzések terén? 

– Készül a Mazsola és Tádé színdarab, ahhoz is már rengeteg mindent hoztak a szülők, a hozzátartozók. Aki és amiben csak tud, segít. 

Én rendezem az előadást, a másik három tanítónő meg a tánckoreográfiát készíti velük.  Remek a munkamegosztás, mindenki azt csinálhatja, amiben a legjobb. Mindezt pedig a karácsonyi műsoron adjuk majd elő. Nagyon színesek a próbák, nyelvileg és kulturálisan is, az első osztályban van egy kislány, aki angolul, oroszul, magyarul is beszél, aztán olyan tanuló is jár az iskolánkba, aki szerbül és magyarul is kommunikál anyanyelvi szinten, úgyhogy a próba általában minimum három nyelven folyik. 

A helyi, Ispiláng nevű néprajzi vetélkedőre készülünk még az osztályommal. Ennek témája a régi magyar mesterségek. Meglátogattuk a kupuszinai kosárfonó és seprűkészítő Buják Tibort és Buják Rozáliát, hogy ismereteket gyűjtsünk a témában.  

Úgy gondolom, mindig a játékosság a lényeg. Természetesen olyan módon kivitelezve, hogy ne az oktatás minőségének rovására menjen, hanem kreatív módon belecsempészve a tanulás folyamatába annyi játékos elemet, amennyit csak lehet.   

Egymást visszük előre, magam is sokat tanulok a tanítás során. 

Folyamatos továbbképzésekben veszek részt, néhol előadóként is. Ott voltam például nyáron az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének szakmai továbbképzésén, aztán tavaly a Szerbiai Gyógypedagógus Napokon, Zlatiborban adtam elő a sikeres integrált oktatás megvalósításáról, a saját tapasztalataim alapján. Ott a sajátos tanmenet szerint tanuló diákom fejlődését mutattam be.

Szakértőként része vagyok az OktOpusz nevű, Kárpát-medencei Oktatásszakértői Adatbázisnak, továbbá pszichológiai elsősegély és traumatudatos segítségnyújtás tanúsítványt szereztem legutóbb – hallottuk a díjazott tanítótól, Turkál Mariannától.