Talán semmi sem tud olyan csodálatos karácsonyváró hangulatot teremteni, mint a mézeskalács sütése és díszítése, meg a vele járó isteni illatok. Valószínűleg ilyesmi ihlethette meg a zentai Terhes Szilviát is, amikor huszonegy évvel ezelőtt kisütötte az első saját mézeskalács házikójához való mézeskalács-darabokat. Akkor még nem is sejtette, milyen úton indult el és mit hoz majd magával mindez. Mára odáig jutott, hogy saját mézeskalácssütő vállalkozásában telnek a napjai, és szinte művészként végzi ezt a gyönyörű kézművességet. Az ünnepi időszakban közel ötezer darab mézest készített, szinte egymásnak adták a kilincset, olyan sok volt a megrendelés, sokakat vissza is kellett utasítania. Nagyon népszerűek voltak az adventi naptárdobozok, a töltött mézesek, ami kimondottan az ő találmánya, valamint a hagyományos, színpompás mézeskalácsok is.
Terhes Szilvia nagy szeretettel készíti a mézeskalácsokat (Gergely Árpád felvétele)
Amikor a hét elején meglátogattam, nagy munkában volt. Alig akart beengedni a műhelyébe, azt mondta, ott az utóbbi hetek hajtásától olyan nagy a felfordulás, hogy nem szeretné, ha meglátnám. Persze aztán csak bekönyörögtem magam, hiszen pontosan azt akartam látni, hogyan dolgozik, milyen nála az igazi karácsony előtti hajrá. Nem cirkusz volt ott, hanem temérdek mennyiségű mézeskalács. A sütőben tepsikben álltak a már kisütött adagok, az asztalánál díszítésre váró mézesek tömkelege, a komódon már kész, dobozolt, szállításra váró kalácsok, a műanyag ládákban celofánba csomagolt egyedi darabok. Festékek, ecsetek, csillámporok, díszítőanyagok sokasága és milliónyi jegyzet az asztalánál. Egy műhelynek, ahol folyamatosan alkotnak, pontosan így kell kinéznie.
A kezdetekről faggatom, és elmondja, hogy 2004-ben sütötte meg az első mézeskalács házikóját, azután pedig minden karácsonyra csinált házat, templomot, sőt néha kastélyt is, és azok közül a legtöbb a csókai óvodába került. Aztán év közben nem foglalkozott ezzel, ugyanis volt állandó munkahelye. Elmondása szerint 2017-ben történt egy nagy változás az életében, amikor Balog Jerne, a zentai Mimóza virágüzlet tulajdonosa felkérte, hogy készítsen mézeseket az adai esküvői kiállításra. Ez egy olyan úton indította el, hogy aztán rövidesen már esküvőkre, keresztelőkre, születésnapokra és egyéb jeles alkalmakra is rendeltek tőle mézeskalácsot, és egyre több időt töltött a mézeskalács-készítéssel.
– Most lesz hat éve, hogy megnyitottam a vállalkozásomat. Attól kezdve, hogy lakodalmakban is megjelentek a mézeskalácsaim, megszaporodtak a megrendelések, hiszen a lakodalmakban nagyon sok ember találkozott velük, és utána alkalomadtán felkerestek, hogy készítsek nekik is. Nagyon sokféle mézest kértek már tőlem. Divat esküvőn a vendégeket azzal várni, születésnapokra a torta díszítéséhez kérnek vidám figurákat, húsvétkor az ünnephez kötődő figurákat kérik, karácsonyra meg süteményként és karácsonyfadíszként is viszik, de egész évben a legkülönfélébb ötletekkel keresnek meg, hiszen háromdimenziós mézeseket is készítek – sorolja, majd miközben engem is mézeskaláccsal kínál, arról mesél, hogy még sosem volt annyi munkája karácsony előtt, mint most.
– Hat hete szinte megállás nélkül dolgozom. Az ünnepi időszakban közel ötezer darab mézest készítettem, és szombatig még rengeteg a tennivalóm. Egész héten egymásnak adják a kilincset, olyan sok a megrendelés és sajnos sokakat vissza is kellett utasítanom, egyszerűen ennél többet már nem tudtam vállalni. Nagyon népszerű volt idén az adventi naptárdoboz, amely ötven darab mézest tartalmaz, közülük huszonöt van díszítve, a többi pedig sima. Így advent minden napjára jutott egy-egy díszített. November végén lettem kész az első ilyen dobozzal, és miután feltettem a netre, 45 darabot rendeltek belőle. Még a hét folyamán harminc kiló töltött mézest is el kell készítenem, ami kimondottan az én találmányom, és az utóbbi időben nagyon népszerű lett. Úgy készül, hogy két mézest finom, főzött vaníliakrémmel összeragasztok, a közepébe még egy kis csipkebogyólekvárt teszek, és ez a kis savanykás íz teljesen megbolondítja a sütit. A tetejét roppanós cukorkával díszítem. Ezt a legtöbben az ünnepi asztalra viszik, úgyhogy ezeket az utolsó hétre hagytam, hogy frissek legyenek. Nálunk itthon a karácsonyt mindig nagy előkészületek előzték meg, de most annyi volt a dolgom, hogy az ünnepi hangulat megteremtése szombatra maradt – vázolja fel a pillanatnyi helyzetet.
A műhelyében nézelődve egyszerűen nem tudom eldönteni, melyik a legszebb mézeskalács, hiszen mind gyönyörű. Szilvia azt mondja, az ő kedvence a barna-fehér kombinációjú, az úgymond a védjegye.
– Ezt a fajtát kevesen kérik, de nekem ez a legkifinomultabb, hozzám ez áll legközelebb. Ezeken zselatin az alapmáz és fehér cukormáz a dísz. A megrendelők inkább a színeseket szeretik. Sokat visznek gyerekeknek, így érthető, hogy az a legnépszerűbb. Ahhoz, hogy a figurákat szépen meg tudjam festeni, sokat kellett tanulnom. Sosem tudtam jól rajzolni, így az interneten néztem utána, hogy egy arcon hová kell rajzolni a szemeket, a szájat, az orrot, hogy az úgy nézzen ki, ahogyan ki kell néznie. Ha nekiülök dolgozni, akkor szeretek órákig csak azzal foglalkozni. Leginkább délelőttönként mázazok, mert délutánra már elfáradok, és akkor már nincs ihletem alkotni. Így a délutánok inkább a gyúrásról, a szaggatásról, a sütésről szólnak, a finom műveletek meg délelőtt zajlanak. Amikor díszítek, teljesen átszellemülök, akkor minden mást kizárok a gondolataimból, és csak az alkotásra figyelek, így nem is szeretem, ha közben megzavarnak. Napi 10–12 órát töltök a mézesekkel – meséli Szilvia.
Szállításra kész csomagok, balról az adventi naptárral (Gergely Árpád felvétele)
Nem tudom megállni, hogy megkérdezzem, milyen tésztával dolgozik, hiszen úgy néz ki, hogy fajtától függően többféle tésztát használ.
– Saját receptem van, és kétféle tésztával dolgozom. A háromdimenziós mézesekhez, pl. a házikókhoz, kastélyokhoz és mindenhez, ami áll, olyan tészta kell, ami nem puhul meg, mert különben eldőlnek. A többihez pedig egy szintén saját tapasztalat alapján kidolgozott receptet használok. Sokféle tésztát kipróbáltam, mire rájöttem, mit hogyan kell adagolnom, hogy szép legyen a felülete, ne törjön könnyen. Nemcsak a tészta összetétele fontos, hanem az is lényeges, min sütöm ki, és én egy speciális hálós szilikonlapot használok. Ez azért jó, mert kiengedi azokat a gázokat, amelyek a szódabikarbónától keletkeznek sütés közben. Ha sütőpapírra tesszük, akkor ezek a gázok nem tudnak hol távozni, és a mézeskalácsunk megpúposodik. Ez egy otthoni sütésnél, amikor a családunknak készítjük, egyáltalán nem baj, a vevők azonban nem néznék jó szemmel, ha felpúposodott mézeskalácsot adnék el nekik. Mindig arra törekszem, hogy a lehető legszebbek legyenek – avat be a titkokba.
Művészet ide vagy oda, jóból is megárt a sok, gondolom én, és arról kérdezem, vajon honnan merít erőt ehhez mindennap, nem unalmas-e egész évben mézeskalácsot sütni.
– Amikor nehezen megy a munka, akkor inkább szünetet tartok. Ilyen is van, megtörténik, hogy nincs kedvem hozzá, és olyankor semmi sem megy. Ha látom, hogy nem úgy haladok a rajzolással, a mázazással, ahogy szoktam, esetleg eltörik a kezem között, vagy egymás után többször javítanom kell valamit, akkor ráhagyom. Egyébként azokból a visszajelzésekből táplálkozom, amelyeket a vevőimtől kapok. Amikor visszahallom, hogy micsoda örömet szerzett valaki vele egy másik személynek, mondjuk, egy kisgyereknek, akkor mindig lendületet kapok. Én magam nagyon szeretem a szép és igényes dolgokat, a mézeskalács-készítés pedig pontosan ilyen. Folyamatosan élt bennem valamilyen alkotói vágy, és ebben tudtam kiteljesedni. Amikor még virágüzletben dolgoztam, akkor azt is azért szerettem, mert mindig alkottunk valami újat, amivel valakinek örömet szereztünk – magyarázta.
Egy kicsit még visszakanyarodok a díszítéshez, hiszen annyiféle mézeskalácsot felvonultatott nekem, hogy teljesen elvesztem a technikákat illetően.
Rizspapírra nyomtatott képes fenyődíszek (Gergely Árpád felvétele)
– Szívesen alkalmazom a rizspapírral való díszítést, az ombré-féle díszítést, ugyanakkor stencillel is lehet díszíteni, cukorvirágokkal is. A cukorvirágokat is én magam készítem, a cukormázhoz is saját receptem van, és abból készülnek a virágok is. Az ünnep előtt egy újabb érdekességre jöttem rá, mégpedig arra, hogyan lehet a zselatinos technikánál árnyalni kompresszoros festéssel. A nagy cukormázas mézeseknél megtanultam satírozni, kontúrozni ecsettel, ami nagyon fontos az arcoknál. A kedvencem meg ugye a barna-fehér kombinációjú mézeskalács, amin zselatin alapmáz van. Ezekhez sokféle eszközt kellett beszereznem. Rengeteg színt vásároltam, több ezer kiszúróm van, és számtalan ecsetem. Az sem mindegy, hol szárítjuk a mézeskalácsot, én szárítóba teszem, mert ha ott szárad, akkor marad szép selymes a felülete, olyan, amilyennek én szeretem – mutatja a felületet, majd elmondja azt is, hogy azok a mézesek, amelyek nincsenek töltve, fél évig is elállnak úgy, hogy bármikor el lehet őket fogyasztani, a töltöttek pedig körülbelül két hétig, mert a főzött krém annál tovább nem bírja.
Mielőtt hazaindulok, még megmutatja a már feldíszített karácsonyfájukat, amelyen 4–5 évvel ezelőtt készített mézeskalácsok díszelegnek, és ugyanolyan gyönyörűek, mintha most kerültek volna ki a kezei közül. A fára való mézeseket zselatinnal keni át, és az teljesen le is zárja a tésztát, így éveken át gyönyörű marad.
A végén még rákérdezek, hogy a család többi tagja esetleg be tud-e neki segíteni, mire elmeséli, hogy Endre, a férje már sok mindent megtanult, a szaggatást is rá lehet bízni, sőt a mosogatásban is szokott segíteni, a csomagoláshoz szükséges dobozok meghajtogatása meg kifejezetten az ő feladata. A gyermekei Szegeden vannak, Balázs dolgozik, Virág még tanul, így Szilvia már alig várja, hogy karácsonykor mindannyian együtt legyenek.
Szilvia kedvenc technikájával készült süti (Gergely Árpád felvétele)
Nyitókép: Terhes Szilvia nagy szeretettel készíti a mézeskalácsokat (Gergely Árpád felvétele)
