Hogy miért egy este, és miért nem egy nap Rómában? Nos, Lorenzo kapitány bocsánatkérő magyarázata szerint azért, mert a Róma–Belgrád–Róma vonalon ingázó, olasz Airbus kedden este a sors fintora miatt a szerb fővárosban ragadt, és mivel Európában éjjel nem zajongunk és nem is röpködünk, csak szerdán hajnalban indulhatott el Rómába. Ennélfogva a reggel 6 órára kitűzött, első indulás időpontjában nem lehetett ismét Belgrádban röpkész állapotban. Lorenzo és csapata kénytelen volt az első, belgrádi felszállást elodázni délután 2 órára. Legalábbis ezt a mesét adta le a lincshangulatban tajtékzó utasoknak. December derekán az olaszoknál is rövidek a nappalok, úgyhogy a késés miatt Rómából csak egy estényit sikerült elcsípnünk, de az is untig elég volt ahhoz, hogy átérezzük a karácsony előtti, minden zugába behúzódó, ünnepi hangulatát.
Ezúttal tehát nem okoskodunk a Colosseumról, a Trevi-kútról meg a Circo Romanóról, se a Vatikánról meg a pápáról, ezek meséje egyébként is csupán egy-két egérkattintásra van. Most inkább arról írunk, hogy mivel foglalkoznak a rómaiak az ünnepekre várva. Hangulatfotóink szerda este, illetve a délután 6 óra és a másnap reggel 8 órai hazaindulás közötti éjszaka készültek.
Több, valóban hatalmas, 5–6 kijáratú, körforgalmú útkereszteződésbe botlunk a belvárosban, aluljárók csak ritkán könnyítik meg az átkelést. Rémálomnak tűnik átjutni a szemközti oldalra, az olasz autósok azonban meglepően „fékbarátok”. Megtanulták, hogy se nekik, se a gyalogosnak nem áll érdekében, hogy elgázolják, a gázpedálba csak ott taposnak bele, ahol erre valóban megvan a lehetőség. Ott azonban nem a táblára kiírt 50 km/h tempóval vánszorognak, nem is próbál meg senki átszaladni előttük.
Hangulatos, kis utcák százai Róma szívében, mindegyikben van legalább egy-két, kis étterem vagy trattoria, a szabad asztal ritka. A trattoria az étteremnél kevésbé fényűző, házias kosztot és otthonias hangulatot kínáló vendéglátóipari létesítmény, amelyekben – általában – finomabb falatokat ehetünk olcsóbban, mint a pénzes turisták számára fenntartott, nyakkendős pincérektől hemzsegő ristoranteban. Egy 4 évvel ezelőtti adat szerint az olasz fővárosban 10 536 bejegyzett gasztrovállalkozás működik (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
Mi is emlékszünk még a La Linea olasz rajzfilmre a múlt évszázad ‘80-as éveiből. Az olaszok is nosztalgiáznak, a fénydíszítés ezt a vonalfigurát idézi, karácsonyhoz adaptálva – ökrök, szekerek, hullócsillag... (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
A Via del Corso Róma másfél kilométer hosszú sétálóutcája. Itt sétálnak az olaszok. Nem hangoskodnak, nem köpködnek, nem dobálják szanaszét a csikkeket, és nem is vizelnek a falakra. Nem lépünk bele se kutyagumiba, se félig megevett, eldobott burekba, a padok nem ragadnak a kiöntött kólától sem a hányástól. (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
Róma belvárosa különösen zajos, energikus környezet, nagyon oda kell figyelünk, hogy hova és mikor lépünk. A szűk, egyirányú utcákban is van gépjárműforgalom, de mint már említettük, az olasz autósok jól ismerik és nagyon ügyesen használják a fékpedált. A dudát – ellentétben itteni kollégáikkal – csak végszükség esetén. Ha gyalogosként szabályosan közlekedünk az olasz fővárosban, nagy valószínűséggel túléljük a kalandot. (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
A legnagyobb, legfényesebb karácsonyfa a Piazza del Popolót ékesíti, de minden nagyobb téren felállítottak legalább egyet (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
Gesztenyeárusok minden második utcasarkon. A marronit gyakran másképp sütik, mint nálunk, sóban és hamuban, jóval drágább, mint itthon. (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
A december az Appennini-félszigeten tavaszillatú, akár este is gond nélkül csücsülhetünk a kőlépcsőkön, gyönyörködhetünk a fényárban úszó belvárosban (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
Nyitókép: Szeli Balázs felvétele
