Hosszú utat tett meg a dinár az elmúlt százötven évben. Valamikor a pénzérmék viselték annak értékét, ma már a modern elvárásoknak megfelelően az adott pénznem értéke mindenekelőtt a pénz árfolyamától, illetve az ország gazdasági állapotától függ. A tizenkilencedik századi Szerb Kenézségben a gazdaság elsősorban a természetben való fizetésen alapult, mégis forgalomban voltak különféle pénzek is. Akkoriban több mint tíz fajta fizetőeszközt használtak. A mintegy kilencven százalékban mezőgazdaságból élő kenézségben azonban egy egységes pénznem bevezetését álmodták meg, aminek hátterében egyrészt annak a vágya állt, hogy elszakadjanak az oszmán hatalmaktól és Szerbia az önálló európai országok közé tartozhasson, másrészt annak az igénye, hogy megszüntessék az országon belüli jogi bizonytalanságot, és ezáltal elindulhassanak az európai fejlődés útján.
A két világháború között nyomtatták a legszebb bankjegyeket
– Az első szerb pénzérme nyomtatásáról szóló törvény 1873. december 12-én született meg. Amikor az akkori népi képviselőházban vitát folytattak erről a törvényről, felmerült, hogy dinárnak, vagy stoparacnak nevezzék-e majd az egységes pénznemet, ám végül is a dinár mellett döntöttek, mégpedig elsősorban annak a számottevő középkori hagyományai miatt. A szerb fejedelmek ugyanis akkoriban hosszú évtizedeken keresztül dinárt használtak az uralmuk idején – tudtuk meg Aleksandra Živkovićtól, a Szerb Nemzeti Bank készpénzszektorának numizmatikai független szakértőjétől, miközben bemutatta azt a kiállítást, amit a Szerb Nemzeti Bank belgrádi épületében állítottak össze A szerb dinár 150 éve címmel. A különleges kiállításon a dinár változásain keresztül a modern állam fejlődését is figyelemmel lehet kísérni.
A dinár valójában az oszmán uralommal tűnt el, és a török hódoltság idején minden olyan pénzfajtát igyekeztek alkalmazni Szerbia területén, amelyek segítségével a szomszédos országokkal, birodalmakkal kereskedni lehetett, ezért is volt olyan fontos ez a dátum a szerb dinár életében, hiszen akkor került újra a köztudatba. A törvény kidolgozásából Čedomir Mijatović is kivette a részét, aki abban az időszakban pénzügyminiszter volt. Az államférfi ezen a kiállításon is külön figyelmet kapott.
Aleksandra Živković lapunknak nyilatkozva kifejtette, miután a törvény megszületett, megkezdődött a dinárérmék gyártása is: 50 para, valamint 1 és 2 dinár értékű érméket készítettek, amelyeknek az alkalmazása azonban nem volt problémamentes, hiszen ez az időszak háborús időszak volt, amelynek során az ország még mindig csak kenézségként működött, nem önálló államként.
– Az első pénzérmék a jobb jövőbe vetett hitet is hirdették, illetve a nemzeti identitás részét is képezték, valamint az európai fejlett világ felé törekvést is jelképezték. Mindez különösen abban az időben volt jelentős, amikor Szerbia az önállóságára törekedett – mutatott rá a numizmatikai szakértő, aki hozzátette, az ezüst pénzérmék nyomtatása előtt már léteztek rézérmék is, amelyeket 1868-ban nyomtattak, még Mihailo Obrenović idején. A nyomtatásukat az akkori pénzügyminiszter, Kosta Cukić felügyelte. Ezek a pénzérmék Mihailo kenéz arcképét őrzik.
– Anyagi szempontból ez volt az első nyomtatott pénz a modern Szerbia életében, Mihailo kenéz azonban sajnos nem élte meg a fizetőeszköznek való alkalmazását, ugyanis merényletet követtek el ellene. Az az ezüstpénz, amit évekkel később, a meghozott törvény alapján nyomtattak, 1875-ben készült el. Az első papírpénzek ugyanakkor a szerb-török háború miatt meg sem jelentek a forgalomban. Olyan papírpénzről van szó, amit 1876-ban nyomtattak az Állami Nyomdában, az Obrenović dinasztia tagjainak arcképével, azokat azonban soha nem alkalmazták fizetőeszközként, sőt még értékpapírként sem.
Egy új bankjegy nyomtatásához ilyen engedély kell
A pénzügyi stabilitás időszakának bankjegyei
Mi alapján döntötték el, ki vagy mi kerül a papírpénzre?
– A Szerbia Királyság Nemzeti Bankjának eső papírpénzét 1884-ben nyomtaták belga mintára. Az ötletterveken kezdetben azok a mesterek dolgoztak, akik azokban a nyomdákban dolgoztak, ahol a szerb pénzeket nyomtatták, vagyis először Belgiumban, majd pedig Párizsban. Az első kiadásokon nagyon gyakran egy fiatal nő volt látható karddal és pajzzsal a kezében, magát az államot szimbolizálva. Később azonban már különféle mezőgazdasági motívumok, illetve népi motívumok is rákerülnek a papírpénzekre. Ami pedig a pénzérméket illeti, Szerbia 1968-tól fogadta el azt a francia rendszert, ami a pénzérmékre vonatkozott. Viszonylag sokáig tartotta is magát az ország ezekhez az elvekhez. 1879-ben megjelent az aranypénz is. Ezzel a sorozattal már három nemesfém is jelen volt a pénzérmék között: a rézpénzt Birminghamben, az ezüstpénzt Bécsben, az aranypénzt pedig Párizsban nyomtatták. Szerbia 1882-ban királysággá vált, és ebből az alkalomból 10-es és 20-as aranypénzeket adtak ki Milan király arcképével, az ország önállóságát szimbolizálva.
Lehet, hogy kissé naivnak tűnhet kérdés, de a szerb ezüstdinár is ugyanannyit ért, mint például az akkori francia ezüstpénz?
– Tény, hogy Szerbia nem volt része az akkori Latin Monetáris Uniónak, mégis tiszteletben tartott minden arra vonatkozó követelményt, tiszteletben tartottunk minden mérőszámot, ami az ezüst-, vagy az aranypénzérmékre vonatkozott. Az alapelv ugyanis az volt, ha már a dinárt használjuk fizetőeszközként, akkor annak értéke legyen hozzá méltó.
Miért nem saját nyomdában nyomtatták a pénzt, nem volt drágább külföldi pénzverdéből hozatni azokat?
– Addig, amíg 1884-ben nem alakult meg a Nemzeti Bank, a külföldi pénzverdék szolgáltatásait vettük igénybe. Hosszú idő telt el, mire 1929-ben, a Jugoszlávia Királyság idején a Bankjegy- és Pénzverőintézet megkezdte az első bankjegyek nyomtatását, majd 1938-ban a pénzverde is működésbe lépett. Amikor létrejött Jugoszlávia, nem volt egy egységes monetáris pénzrendszer. Jellemző, hogy az átmeneti periódusokban különböző pénznemeket használtak. Arra törekedtek ugyanis, hogy az első években megtalálják annak módját, hogy egy egységes pénznem bevezetése mellett döntsünk. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság idején nagyon sok az Osztrák–Magyar Monarchiában használt korona volt forgalomban, sőt a lakosság is előszeretettel alkalmazta azokat, így az 1919-ben nyomtatott dinár bankjegyek a koronára is vonatkoztak. Mint azt a kiállításon is láthatjuk, a 100 dináros bankjegyre rányomtatták, hogy 400 koronát ér. Ezt követően már olyan bankjegyek születtek, amelyek művészi értéket is hordoztak. A Jugoszláv Királyság idején Paja Jovanović festőművész ötletmegoldásai kerültek a papírpénzekre. Később pedig Vasa Pomorišac alkotásai is díszítették a bankjegyeket. Ez egy olyan időszak volt, amikor nagyon szép küllemet adtak a bankjegyeknek, aminek köszönhetően a technológiai fejlődést is tetten tudjuk rajtuk érni. A második világháború időszakában a Nemzeti Bank a megszállók kezébe került, és a pénznyomtatást is ők irányították. A kivándorolt hatalom, amely a visszatérését tervezte, Londonban egy olyan bankjegy sorozatot készített elő, amely sokakat a dollárra emlékeztet. Ezeket a bankjegyeket kinyomtatták ugyan, valójában azonban soha nem kerültek forgalomba.
Az első papírpénz, ami végül nem került forgalomba
A dollárra emlékeztető dinársorozat
Az első pénzérmék
A szocializmussal új arculatot kapott a pénzünk...
– Olyan motívumok jelentek meg a bankjegyeken, amelyek abban az időszakban fontosak voltak: az iparosodás, a modern fellendülés és hasonlók. Olyan bankjegyek voltak ezek, amelyek talán a legtovább voltak forgalomban, különösebb módosítások nélkül. Egy viszonylag nyugodtabb periódusa volt ez az országnak. A nyolcvanas években azonban már megjelentek azok a bankjegyek, amelyek előre jelezték a hiperinfláció bekövetkezését. 1989-ben már olyan bankjegyek kerültek forgalomba, amelyek magas számértéket jelölnek. Ezeket nagyon rövid ideig használtuk. Napról napra egyre magasabb számértékeket jelöltek. Egy rendkívül bizonytalan időszak volt ez, egyebek között a tagállamok egymás után történő kiválása miatt is.
A bankjegyeken eddig a címert láthattuk, ezeken a papírpénzeken azonban már a bankmegjelölés látható.
– Éppen a tagállamok kiválása miatt a bankjegyek már nem voltak egységesek a tagállamokban. Már nem vonatkozott mindenkire, csak egy viszonylag szűk területen alkalmazták őket, ezért a címer helyére a pénzt kibocsájtó bank megjelölése került. 1994-ben azután Dragoslav Avramović bankkormányzó irányításával egy igen jelentős monetáris reform következett be. Ez a reform nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy véget érjen egy nagyon nehéz pénzügyi időszak és új irányt vegyen a pénznyomtatás is. Akkor szimbolikusan új dinárnak nevezték el a pénznemünket, teljesen elhatárolódva ezzel a korábbi bizonytalan, háborús időszaktól. Az új dinárt 1994-től használtuk egészen addig az új sorozatig, ami 2000-ben jelent meg, és amelyet mind a mai napig használunk kisebb-nagyobb változtatások mellett.
Nyitókép: Aleksandra Živković, Ótos András felvételei
