A médiának értelemfejlesztő és műveltségnövelő funkciója van

A Magyar Szó ünnepi programsorozatának részeként, december végén szakmai kerekasztal-beszélgetést tartottak Dilemmák elnevezéssel a Magyar Szó Lapkiadó Kft. újvidéki székházában. A Meddig tart a felelősségünk? – A média szerepe az egészséges társadalom kialakításában című beszélgetés résztvevői Juhász Gábor, a Pannon RTV szerkesztője, Kartali Róbert, a Hét Nap főszerkesztő-helyettese, Máriás Endre, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese, Pesevszki Evelyn, a Magyar Szó újságírója és Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió munkatársa voltak. Olyan fontos kérdésekre igyekeztek választ találni, hogy létezik-e egyáltalán egészséges társadalom, vagy csak az egészségesebbre lehet törekedni, hogyan és milyen mértékben tud a média hatni a közösség világnézetére, illetve a gyermekek és fiatalok fejlődésére. Emellett szóba kerültek a morális értékrendek is.

Máriás Endre optimistaként bízik abban, hogy létezik az egészséges társadalom, és ennek az irányába kell haladnunk, még akkor is, ha mindez csak a gondolatainkban, az elképzeléseinkben él.

– Az egészségesebb kifejezés feltételezi azt, hogy van hová fejlődnünk, akár jónak, akár rossznak ítéljük meg a jelenlegi helyzetet. Ehhez olyan szabályokat kell teremteni magunknak, amelyeket egyrészt be tudunk tartani, másrészt az egymással való együttélésünket szolgálják, harmadrészt pedig a saját jólétünkhöz és boldogulásunkhoz járul hozzá. Ahhoz, hogy egészséges társadalomról beszéljünk, egészséges egyénekre van szükség, a kettő teljes mértékben összefügg. Újságíróként a holisztikus egészségszemléletet szoktuk alkalmazni, ami a mi régiónkban talán még nem annyira elterjedt, pedig az elmélet több évezredes múltra tekint vissza. Komplex egészként képzeli el az embert, az egészsége pedig nagyon sok részből tevődik össze. A fizikai, lelki, érzelmi, spirituális, társas és a társadalmi egészség. Ha ezek mind megvannak, akkor beszélhetünk egészséges emberről, ezután pedig a társadalomról is – fogalmazott Máriás Endre.

Szabó Gabriella rámutatott arra, hogy a társadalom attól egészséges, hogy az emberek jónak vélik, jónak mutatják. Persze nem elég csak mutatni. Fontosak azok a szabályok, amiket felállítunk.

– Figyelnünk kell arra, hogy ezek a szabályok mennyire következetesek és követik-e a józan észt. Bár sokszor már a józan ész létezése is kétségbe vonódik, és itt jön felszínre az, hogy először ezt kellene helyreraknunk. Olyan félreértéseket és megközelítéseket látok időnként, hogy csak állok, nézek és nem értem. Tehát itt borzasztó sok kérdést kell feltennünk önmagunk felé is, és le kell tisztázni, hogy mi csak akkor tudjuk közvetíteni a megfelelő értékeket, és ezáltal hozzájárulni az egészségesebb társadalom kialakításához, ha rendben és jó helyen vagyunk. Idővel talán rájön az ember, hogy a gyakorlatban ugyanúgy nem létezik az egészséges társadalom, mint ahogy a tökéletesség sem. Valójában soha nem is volt olyan szinten egészséges, ahogyan mi azt szeretnénk, mindig csak a jobbra törekedhetünk. A terepen azt látom talán, hogy túl nagy baj még nincs, viszont nem hunyhatunk szemet a gondok felett, amelyek eljutnak hozzánk. Ilyenkor nagyon figyelnünk kell arra, hogy mit és hogyan közvetítünk. A médiának tehát nagyon nagy a felelőssége – mondta Szabó Gabriella.

Juhász Gábor kiemelte, az egészséges társadalom egyik alapeleme, hogy mindenkinek arra kellene törekednie, hogy a saját életét élje, ez viszont nem történhet mások kárára. Az újságíró is csak így tudja megfelelő módon közvetíteni az értékeket.

– A társadalomban nagy mértékű az értékválság. Nem szabad hagyni, hogy továbbvigyük a nem megfelelő világlátásmódot, sem magánszemélyként, sem újságíróként. Mindenféleképpen a normalitás talaján kell maradnunk. Emellett ragaszkodnunk kell a szakmai és a jogi elvekhez. A lényeg, hogy meg kell húzni azt a határt. Mi az, amiről be kell számolunk, és mi az, amiről nem. Csak ezután merül fel a „hogyan” kérdés. Ha nem megfelelően járunk el, akár tömeghisztériát is kelthetünk. Vagy ha már mindez megtörtént, akkor meg kell próbálnunk elvenni az élét, és a szakma felé fordulni. Fontos olyan embereket megszólítani, akik illetékesek az adott esetekben, és érdemben tudnak nyilatkozni. Ez egyáltalán nem egyszerű, mert a legtöbb intézménynek nincs médiaszolgálata, vagy sajtószóvivője – mutatott rá a problémára Juhász Gábor.

Kartali Róbert konkrét példákat említve elmondta, minden normalitásnak számít, ami nem szélsőség, és ami nem kirekesztő, és megbélyegző. Arra kell törekedni, hogy a közösség normális kereteken belül működjön. Amennyiben a média elfordul a normalitástól és szélsőséges nézeteket közvetít, akkor nem megfelelő irányba próbálja terelni a közösséget.

– Az egészségesebb társadalom tekintetében nem csupán az egészet kell szemlélnünk, hanem az egyént és a különböző csoportosulásokat is, a kisebb közösségeket. Gondolok itt például a vajdasági magyar közösségre, és annak egészséges helyzetére, gondolkodásmódjára. Figyelnünk kell arra, hogy a médiában hogyan tálaljuk a dolgokat, és milyen értékeket közvetítünk a követőink, olvasóink, nézőink és hallgatóink irányába. 2023-ban rendkívül sok olyan dolog történt, amely megpecsételte az életünket, beszédtéma volt. Például iskolai lövöldözés, vérengzés, vagy egy gyermek örökbefogadásának az esete. Nem mindegy, hogy ezekben a történetekben a média milyen szerepet vállal fel, és milyen irányba kezdi el mozgatni a közösség gondolkodását. Elsősorban az újságíró szempontjából fontos, hogy milyen megközelítésben áll hozzá a témához. Főleg akkor, ha az adott közösségnek még nincs egy meghatározott álláspontja, és csak a médiára hagyatkozik. Ekkor teljes mértékben mi irányítjuk a közösség gondolkodását. Egy másik fontos példa a migránshelyzet. Amikor egészséges, normális társadalmi gondolkodásról beszélgetünk, először a saját és a közösségünk érdekeit kell figyelembe vennünk. A média szerepe ebben is megnyilvánul, például, hogy hogyan állítja be a migránskérdés helyzetét. Ha például kiemelünk egy embert a tömegből, bemutatjuk, hogy milyen nehéz a sorsa, és hány ezer kilométert tett meg, most pedig megrekedt a szerb–magyar határon, akkor a közösség megsajnálja. Legtöbben nem szélsőségesen idegengyűlölőként gondolnak erre az emberre, nem vele, hanem magával a jelenséggel van a probléma. Ez alapján felmerül az a kérdés, hogy a liberális sajtó hogyan állt ehhez a témához, és hogyan a nemzeti, vagy a normalitás talaján tájékoztató sajtó – magyarázta Kartali Róbert.

Pesevszki Evelyn a média felelősségét, és az újságírói kódexek fontosságát hangsúlyozta.

– A médiának a társadalmat befolyásoló szerepe óriási. Ez olyan módon történik, hogy egyénekre tudunk hatni, felerősíteni bennük a pozitív értékrendet, és ők később ki tudják bontakoztatni a bennük rejlő lehetőségeket. Minél több ilyen egyén van, annál egészségesebb lesz a társadalom mentális szempontból. Valóban vannak olyan különösen érzékeny témák, amelyekkel kapcsolatban nagyon meg kell gondolnunk, hogy hogyan tájékoztatunk róluk. A magyarországi Újságíró Szövetség újságírói etikai kódexének alapelveit mindenféleképpen tiszteletben kellene tartani. Ebben többek között szerepel az is, hogy ezen témák esetében különösen érzékenyen járjunk el. Nagy a felelősségünk. Az esetek többségében akkor tudunk a leginkább megfelelni a szakmai elvárásoknak, ha az újságírói etikai kódex az útmutatónk. Az etikai kódexek nagyon jó támpontokat adnak, szépen megrajzolják azt az utat, amin érdemes haladnunk. A már említett magyarországi kódex független mindenféle ideológiától, éppen ezért jó. Van egy tökéletes szerbiai is, de egyébként a legtökéletesebb a kettő ötvözete lenne. Újságíróként fontos felidéznünk magunkban az ezekben leírtakat, mert valóban nem csak üres szavakról van szó. A fiatalok körében az újság, a rádió és a televízió szerepét is átvette a közösségi média. A közszolgálati médiát lényegében a már említett újságírói etikai kódexek által adott támpontok és szigorú szabályok különböztetik meg a közösségi médiától, mert mindenki lehet média, de nem mindenki lehet újságíró. Az Ozorák család esete egy iskolapéldája annak, hogy hogyan csúszhat el a sajtó. Nem értek egyet azzal, hogy igen, mindenki megjelentette a kislány nevét és fényképét, akkor miért ne tenné ezt bárki? A gyakorlatban valóban nem jelentett volna semmit, de az elvek szintjén igen. Ezzel a közszolgálati média azt jelzi, hogy igen, mi mások vagyunk. Mi másként állunk hozzá a felelősséghez, és függetlenek vagyunk a közösségi médiától. Hiszem azt, hogy a hagyományos médiának továbbra is megvan az az ereje, hogy irányíthatja a társadalmat – mutatott rá Pesevszki Evelyn.

A résztvevők egyetértettek abba, hogy az egyik legfontosabb dolog az objektív tájékoztatás.

– Az objektivitás, a szélsőségesség elvetése és a véleményformálás. Nekünk ki kell állnunk amellett, hogy mi betartjuk az erkölcsi szabályokat. Az objektivitás az egyik legfontosabb, erre kell törekednünk, és el kell kerülnünk a szélsőségeket. Mindig megpróbálunk egyet hátralépni, bizonyos távolságot tartani, arra gondolva, hogy az esetnek valószínűleg még lesz folytatása. Ezt szem előtt kell tartanunk, amíg nem tudjuk, hogy mi a végkifejlet. Emellett hitelesek kell, hogy legyünk. Tetszik ez nekünk, vagy nem, közszereplők vagyunk valamilyen szinten – fogalmazott Szabó Gabriella.