Urnákat kap a fél világ

Parádés győzelmet aratott Nayib Bukele salvadori államfő pártja a februári parlamenti választáson. A szavazatok 84 százalékát söpörte be. Lett is belőle nagy felháborodás ellenzéki oldalon, ám hiába: az illetékesek elutasították az elégedetlenkedők beadványát, amelyben a voksolás eredményének megsemmisítését követelték. Bukele pedig arra szólított fel mindenkit, hogy harcoljanak a sötét erők ellen. Arról nem beszélt, hogy miből, kikből állnak össze ezek az erők, de közölte: a jó vezetőknek fel kell ismerniük őket.

Előbb azonban ki kell választani a jónak gondolt tisztségviselőket. Az idén erre sok helyen nyílik lehetőség. Csak győzze energiával a nép. És persze türelemmel, idegekkel, mert egész évben folyamatosan kapja az üzeneteket, ötleteket és ígéreteket. Persze nem egyszerre és nem egyetlen országban, hanem nagyon sokban, mivel nagyon sokfelé tartanak választást. Néhol a parlament új összetételéről döntenek, másutt az államfőről, megint másutt meg mindkettőről, de egyik-másik helyen az önkormányzatokról is.

Mindebből az következik, hogy különleges esztendőre, példátlan eseménysorozatra kell készülni a nemzetközi politikai életben.

Itt-ott már túl vannak a nehezén. Iránban, Pakisztánban, Portugáliában és Salvadorban már befejeződtek a parlamenti választások. Tajvanon is, ahol ráadásul már januárban ismertté vált az új elnök neve. William Laj sikerének azonban nem mindenki örül. Peking biztosan nem, hiszen Laj a 23 millió lakosú sziget függetlenségének támogatója. Kína viszont elutasítja ezt a politikát, mivel sajátként tekint Tajvanra, s azt ismételgeti: a terület előbb-utóbb a teljes felügyelete alá kerül.

Némi reményre ad okot, hogy a szintén januárban megtartott parlamenti választáson a Tajvan függetlensége mellett kardoskodó Demokratikus Haladó Párt nem szerzett többséget. Győzelmi beszédében az új elnök ezért azt ígérte, hogy a kormányba „különböző politikai háttérrel rendelkező tehetségeket” hív meg. Megüzente ugyanakkor, hogy eltökélt szándéka Tajvan megvédése a folyamatos kínai fenyegetéstől és megfélemlítéstől.

Mindez arra utal, hogy továbbra is feszült marad a sziget viszonya Kínával, amelynek államfője már a választások előtt emlékeztetett: elkerülhetetlen Tajvan újraegyesítése az anyaországgal. Hszi Csin-ping beszéde nagy visszhangot váltott ki; többen már kínai támadástól tartottak. A katonai offenzíva lehetősége korábban is felvetődött. Ezért sokan félnek tőle Tajvanon és másutt is. Főleg azt tartják nyugtalanítónak, hogy a kínai invázió súlyos világpolitikai és világgazdasági következményekkel járhat.

A DIKTÁTOR MEGMONDJA

A geopolitikai feszültségeket tovább fokozhatja az európai (az Ukrajna elleni orosz) és a közel-keleti (izraeli-palesztin) háború. De a globális rendetlenséget másutt is tarkítják még (súlyos) válságok, (polgár)háborúk, lázadások, terrorista támadások, törzsi, felekezeti összecsapások, amelyekről már jó ideje országok tucatjaiból érkeznek hírek. És akkor a befagyott konfliktusokról, amelyek bármikor lángra lobbanhatnak, nem is esett szó.

A választásokról ezekben a viszállyal terhelt térségekben sem feledkeznek meg az idén. Ha másért nem, a látszat kedvéért hívják, parancsolják az embereket voksolni. Egyik ilyen ország Észak-Korea, ahol hamarosan arról döntenek, kik kerüljenek be a parlamentbe. A szavazás csupán bábjáték, abból lesz ugyanis képviselő, akinek az ország diktátora, Kim Dzsong Un megengedi. Az általa halálos ellenségnek tartott Dél-Koreában másként döntenek majd a törvényhozás tagjairól. Demokratikus választáson, ráadásul azon a napon (április 10-én), amikor Kim országában.

Akit ezek a választások hidegen hagynak, más térségekre összpontosíthatja figyelmét. Akár olyan egzotikus országokra, mint a 140 ezer lakosú Kiribati, az alig húszezer állampolgárnak otthont adó Palau, vagy a 750 ezres népességű Salamon-szigetek. Az első két országban elnököt és parlamentet választanak, a harmadikban csak a törvényhozás tagjairól születik döntés áprilisban.

AKI TÚLÉLI, NYERHET

Ha valakit jobban érdekel Latin-Amerika, mint a Csendes-óceánnak eme kis országai, nem kell nyugtalankodnia, csak egy kicsit várnia, hiszen májusban Panamában, júniusban Mexikóban, októberben Uruguayban választanak elnököt és parlamentet. A világ bizonyítottan legnagyobb kőolajtartalékaival rendelkező Venezuela sem marad ki a sorból, de ott decemberben derül ki, hogy újonc kerül-e az államfői székbe. Valószínűbb azonban, hogy Nicolás Maduro jelenlegi elnök-diktátor marad a posztján.

Mexikóban biztos a csere, hiszen a törvény csak egyszeri, hatéves államfői mandátumot engedélyez. A bizonytalanságot itt más jelenti. Elsősorban az, hogy a parlamentbe, vagy az elnöki palotába pályázó jelöltek közül ki marad életben. Merthogy már a kampány március 1-jei hivatalos kezdete előtt tizenkettőt gyilkoltak meg közülük.

Amennyiben ez túl véresnek tűnik, másik irányba kell tekinteni, hiszen bőven akadnak még országok, amelyeknek lehet szurkolni. Mármint az ott induló jelölteknek.

ELEFÁNTON ÉRKEZNEK

Az idén ugyanis annyi helyen szerveznek választásokat, mint azelőtt még soha. Ebből a szempontból példátlan, sőt történelmi jelentőségű évre számíthatunk. Bő kétmilliárd választó járulhat az urnákhoz csaknem 76 országban, amelyekben a Föld mintegy nyolcmilliárd lakosának majdnem a fele él.

Igaz, a szóban forgó államok egy részében csak választásnak álcázott szavazás lehetséges, illetve történt már meg a demokratikus normák mellőzésével, ámde előrelátható végeredménnyel. Ezek közé nemcsak Észak-Korea tartozik, hanem Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Irán, Namíbia, Oroszország, s még néhány másik.

A statisztikákból az derül ki, hogy a legtöbb voksolást (37-et) Európában és Afrikában (18) rendezik meg. Ázsia pedig azért figyelemre méltó, mert az 1,43 milliárd lakosával a világ legnépesebb országának számító Indiában is szavaznak. Elég sokan (ideális esetben mind a bő 900 millió jogosult) és elég sokáig, hiszen a parlament alsóházába 543 képviselőt kell bejuttatni (kétezernél is több jegyzékbe vett párt tengernyi jelöltje közül), ami nem könnyű feladat. Szerencsére a megoldásra április és május is a rendelkezésükre áll, olyan logisztikai támogatással, amelynek segítségével a négyezer méternél magasabban fekvő hegyi falvakban is szabályosan működhetnek majd a szavazókörök. A választási biztosoknak nemcsak hegyet kell mászniuk, hanem az elefánt-, vagy a teveháton történő közlekedés fortélyait is ismerniük kell, hiszen sok területre csak így juthatnak el.       

ÖSSZEZAVARNÁK A FEJEKET

Az EU helyzete is kivételes, sőt egyedi, mivel júniusban mindegyik tagországában voksolás következik. Alighanem olyan állapotok közepette, amelyben – a választók gondolkodásának összezavarása érdekében – felélénkül az idegen (rossz nyelvek szerint orosz) információmanipulációs (propaganda) tevékenység, továbbá a pánik- és hisztériakeltésre alkalmas (ál)hírek és narratívák terjesztése. Ennek jegyében állítólag már megkezdődött annak a „mesének” a széleskörű terjesztése, hogy az európai parlamenti (EP-) és a nemzeti választásokat valakik majd manipulálják, elcsalják.

Az uniós polgároknak arról kell véleményt nyilvánítaniuk szavazataikkal, hogy kik kerüljenek be képviselőként az EP-be. A 27 EU-tag közül néhányban a hazai törvényhozás összetételéről is dönteni kell; néhol csak az államfőről. Másutt erről is arról, sőt a helyi önkormányzatokról is. Ebbe a csoportba tartozik Ausztria, Belgium, Csehország, Horvátország, Litvánia, Románia és Szlovákia.

Finnország és Portugália sem hagyható ki, ám ott már befejeződtek a választások. Az előbbi ennek köszönhetően – Alexander Stubb személyében februárban – új elnököt, az utóbbi pedig új összetételű törvényhozást kapott (március 10-én).

Horvátország és Románia szintén kilóg a sorból. A horvátok ugyanis megválasztják a nemzeti és az európai parlamenti képviselőiket, valamint az államfőt. A román állampolgároknak még összetettebb feladattal kell megbirkózniuk, hiszen júniusban kétszer nyilváníthatnak véleményt szavazataikkal (az EP- és az önkormányzati választásokon), szeptemberben pedig dönteniük kell arról, ki legyen Klaus Iohannis elnök hivatali utóda, decemberben meg a parlament új személyi összetételéről.

CSOMAGOLHATNAK A TORYK

De nemcsak e két szomszédos országban szólítják urnákhoz a választókat, hanem Észak-Macedóniában is, ahol áprilisban államfőt, májusban parlamenti képviselőket választanak.

Tőlünk távolabb, az Egyesült Királyságban is készülődnek. Sőt a jelenlegi konzervatív (tory) kormány alighanem már csomagol is, mert hivatali idejének hónapjai meg vannak számlálva. Az év második felében esedékes parlamenti választást ugyanis minden jel szerint fő riválisuk, a Munkáspárt nyeri meg.

Az új összetételű EP várható erőviszonyait nehezebb megbecsülni. Ám valószínűsíthető, hogy a szélsőjobboldali pártok több képviselőt juttatnak be a testületbe, mint korábban. A vezető, illetve irányító szerepet azonban várhatóan továbbra is a konzervatívok (Európai Néppárt – EPP) töltik be, eddigi szövetségeseikkel: a szocialistákkal, szociáldemokratákkal (S&D), a liberálisokkal (ALDE & R) és a zöldekkel (Greens/EFA). Az erőviszonyok egyebek mellett azért is fontosak, mert meghatározzák az új Európai Bizottság (EB) összetételét, amely várhatóan őszre válik ismertté. Az EU-ban máris sokan kíváncsiak erre, de csak találgatni tudnak. Sokan viszont máris biztosra veszik: Ursula von der Leyen megőrzi elnöki tisztségét az EB-ben.

VILÁGHÁBORÚT ÍGÉR

Fokozódik a bizonytalanság a novemberi amerikai elnökválasztás körül is. Érthetően, hiszen a legnagyobb érdeklődéssel várt idei világpolitikai esemény tétje óriási. Az Egyesült Államokban arról kell dönteni, hogy maradjon-e tisztségében a népszerűtlen és túl idősnek tartott demokrata párti Joe Biden (irányvonala), vagy visszatérjen a hatalomba hivatali elődje, a jobboldali Donald Trump, aki a rá korábban jellemző (populista, protekcionista, autokratikus és kétbalkezes) politika felerősített változatának meghonosítását ígéri. És a III. világháborút. Februárban ugyanis arra bátorította Oroszországot, hogy támadja meg bármelyik NATO-országot (azaz Washington szövetségesét), amelyik szerinte nem költ eleget saját védelmére, hadseregére. (Lásd még: nem vásárol elvárt értékben amerikai fegyvereket.)  

Ha ilyen orosz agresszióra sor kerülne, világháború következne. (Ezt az új NATO-főtitkár sem akadályozhatná meg, aki az idén veheti át hivatalát a tagállamok jóváhagyása esetén.) 

A felmérések szerint Trump nyerne, ha most tartanák a választást. A média egy része máris attól tart, hogy visszatérése megtépázná az amerikai demokráciát, még jobban megosztaná a társadalmat, s kiszámíthatatlanná tenné Washington külpolitikáját, ami újabb nemzetközi bonyodalmakat okozna.