Mellszobor, egyesület- és épület is őrzi Móra Ferenc emlékét Csókán. Párját ritkítja Vajdaságban, hogy éppen az ő személyére, valamint nevére esett a választás, de nem meglepő, hiszen egykor közvetlen kapcsolat jött létre az író és a település között. Sőt, majd százhúsz év távlatából is különös tisztelet övezi őt Csókán.
„Csóka […] nemcsak az ősök nagy temetője, hanem az én fiatal esztendeim, nagy bizakodásaim, fehér arcom, fekete hajam, temetője is. Ez volt az én régészeti inasiskolám s mire a magam kárán kijártam valahogy s valamennyire ki is tanultam […] akkorára kezdte lepegetni hajam az a hó, amit semmiféle kánikula el nem olvaszt többé…” – olvasható Móra Ferenc visszaemlékezése az Utazás a föld alatti Magyarországon című kötetében, amely egy évvel halála után, 1935-ben jelent meg. Csókai ásatásait valóban ifjúkora alkonyán, harmincas évei előtt kezdte meg. A fellelhető információk némileg ellentmondásosak, de valószínűsíthető, hogy 1907 és 1914 között hét, esetleg nyolc alkalommal járt és dolgozott a településen. Meggyőződése volt, hogy jelentős leleteket talált itt. Az utókornak feljegyezte: „Csóka így is külön fejezet lesz a magyar régészetben”.
A KREMENYÁK, MINT RÉGÉSZETI INASISKOLA
Az idén száznegyvenöt éve született Móra Ferencet elsősorban a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom egyik központi alakjaként ismerjük, munkássága azon jóval túlmutat ezen. Több műfajban is alkotott, verseket és regényeket egyaránt írt, sőt publicisztikái is születtek. Írói munkássága mellett a könyvtárosi, a muzeológusi és a régész szakmát is elsajátította, már amennyire erre lehetőség volt a maga korában. Ahhoz, hogy hogyan került Csókára, érdemes addigi pályájának néhány sarokkövére kitérni. Móra Kiskunfélegyházán született 1879-ben. Itt először költészettel próbálkozott, majd földrajz-természetrajz szakos tanári végzettséget szerzett Budapesten. Egy év tanítás után a századfordulón hírlapíróként helyezkedett el a Szegedi Naplónál. Itt végigjárta a ranglétrát, 1913 és 1919 között főszerkesztője lett a lapnak. Közben könyvtárosként, valamint muzeológusként tevékenykedett a szegedi Somogyi Könyvtárban és Városi Múzeumban. Tulajdonképpen ebben az időszakban küldték ki Csókára „régészkedni”. Talán mai szemmel furcsa lehet, hogy egy író-újságíró-könyvtáros végez ásatásokat, abban a korban azonban egyáltalán nem volt ritka az ilyen és ehhez hasonló kombináció, hiszen a régészet, mint tudomány még gyermekcipőben járt, rövidebb tanfolyamokon és jobbára a terepen sajátították el.
Miközben a századfordulón a szegedi Közművelődési Palotában zajlott a kulturális élet, addig a csókai kubikosok egyre több „cifra cserepet” forgattak ki a földből a település határában. Az akkori plébános, Farkas Szilárd érdemesnek látta, hogy további vizsgálatoknak vessék alá ezeket, ezért levelet küldött a szegedi intézménynek. Az akkori igazgató, a szintén régészként is tevékenykedő Tömörkény István éppen Mórát küldte ki a terepre. Móra hamar rájött, hogy a kibukkanó cserépdarabok „sosem jártak a zentai vásárban”, annál jóval régebbiek, főként a neolit korszakra (Kr.e. 4500 körül), illetve a népvándorlás időszakára (Kr.u. 4-8. század) helyezhetők. Ma a Csóka és Zenta közötti legelőn kopjafa jelzi az egykori feltárások helyét, amelyet Kremenyáknak, más néven Tűzkőhalomnak neveznek. A lelőhelyen lovas sírokat is feltártak, amelyekből több mint nyolcvan aranyboglár, csont és fegyver került elő. Az értékes és óriási mennyiségű lelet kiaknázásán felül Móra ismeretségbe keveredett a helyiekkel, szépirodalmi alkotásokat is ihletett a település és annak lakossága. Egy-egy regénybeli karakterét helyi alakokról mintázta. Kiemelkedő közülük az említett pap, Farkas Szilárd, akivel jó barátságot kötött, a róla mintázott atya jelenik meg a Négy apának egy leánya regényében. A valóságban pedig valóban nála, Farkas Szilárdnál, a paplakban húzta meg magát ásatásai ideje alatt. Ennek az egykori parókiának a sarkát mintázza az a 2004-ben állított emlékmű, amelyet az író mellszobra díszít.
Balázs Andrea felvétele
MI TUD RÓLA AZ UTÓKOR?
Mindezen információk részletes feldolgozása és leírása felkerült a Csókai Települési Értéktárba, így bárki számára ismeretterjesztő, egyben izgalmas olvasmányt nyújthat. 2022-ben pedig a Vajdasági Magyar Művelődési Intéztet kiadta a Merítő című könyvsorozat első kötetét, amelyben Csóka helyi értékeit mutatja be azok történelmi múltjával együtt. A könyvet elsősorban diákoknak szánták, hogy kedvet kapjanak a saját településük felfedezéséhez. Mert ugyan Móra kultuszát sokan fel-felelevenítik a településen, legyen szó akár Kónya Líviáról, Erdélyi Ilonáról vagy Tóth Líviáról, a fiatalabbak talán nem sokat tudnak az író (helyi) tevékenységéről. Szerencsére azért akadnak olyanok, akiknek csak fel kell kelteni az érdeklődését, és maguk is kutatómunkába fognak a téma kapcsán. Ehhez azonban szükség van olyan kulturális munkatársakra és pedagógusokra, akik elültetik a gyermekekben a helytörténet fontosságának magvát. A Csóka Művelődési és Oktatási Központ keretein belül működő könyvtárnak ez az egyik kiemelt célja. Már az épületbe belépve is az egykori csókai írók és költők képei, valamint művei néznek szembe a látogatókkal, sőt az intézmény központi helye a hozzájuk kapcsolódó megemlékezéseknek, irodalmi óráknak is. Idén a magyar kultúra napja alkalmából Szőregi Márta könyvtáros azzal az ötlettel állt elő, hogy az iskolásoknak szánt hagyományos foglalkozáson a csókai kulturális élet egykori vagy még ma is élő, meghatározó alakjairól tartson beszámolót.
– A könyvtárban nagyon fontosnak tartjuk, hogy fenntartsuk Móra Ferenc kultuszát, a Csókán töltött időszakának emlékét, hiszen széles körben ismertté tette a települést. Lényeges, hogy a fiatalok tudjanak erről. A magyar kultúra napján képekkel illusztrálva, könyveket bemutatva beszélgettük róla – hangsúlyozta az író helyi kultuszának fontosságát Szőregi Márta. A kihelyezett könyvtári óra valóban sikeres volt, mivel a Jovan Popović Általános Iskola negyedik osztályos tanulói ennek ötletére három különböző projektet is készítettek. Tanítónőjük, Dupák Anikó elmesélte, hogy felírta a táblára az összes olyan híres csókai személyt, akiről szó esett a könyvtárban, majd a gyermekek közülük választottak ki hármat. Móra Ferenc is köztük volt. Munkásságát Dienes Zsóka, Bajić Dorina és Surányi Enikő dolgozta fel.
– Hála istennek, sok ismert személy van, aki innen, a kis Csókáról származik. Egyre nehezebb a generációkkal, és nem is tudtam igazán, hogy mit várok tőlük, végül azonban kellemesen meglepődtem. Mindenki komolyan vette, sőt még a szülők is lelkesedtek a feladat hallatán – magyarázta Dupák Anikó, aki utalt arra, hogy a téma sokaknak a helyi kapcsolódás miatt is érdekes lehet. A mai digitális prezentációkkal ellentétben ezek a projektek hagyományos technikával készültek, a tanítónő szerint azonban a gyermekek jóval nagyobb izgalommal csinálták, mint a kivetített változatokat, ráadásul ezek nem is fognak elveszni a végeláthatatlan adattengerben. Az adott csoport Móra műveiből idézett a plakáton, rajzoltak, képeket ragasztottak, valamint néhány valódi fácántoll is felkerült, ezzel mintázva az író természet iránti szeretetét. Dupák Anikó hozzátette, hogy az előadás után szóba került az is, milyen volt az élet húsz-harminc évvel ezelőtt a „Mórában”, vagyis a helyi magyar művelődési egyesületben, hiszen a tanulóknak ez ma már történelem.
@kc= MÓRÁSNAK LENNI
Valóban nem is annyira régi időszak az, amikor még jóval szűkösebb helyen, szerényebb körülmények között működött a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület, amely lassan ötvenöt éves múltra tekint vissza, s már kezdetektől fogva az író nevét viseli. A mára már „magyar” jelzőt felvett közösség széles körben ismert székháza a kastéllyal szemben található, 2008-ban hosszas és átfogó felújítás után nagyszabású avatóünnepségen adták át. Móra-, illetve magyar háznak is nevezik. Alig akad Vajdaságban olyan, aki ne ismerné a csókai Móra valamelyik szakcsoportját vagy tagját, hiszen állandó résztvevői, sőt gyakori díjazottjai is a különböző szemléknek, fellépéseknek. Kiss Tóth Erika, az egyesület elnöke 2005-ben került a Mórába, bevallása szerint az évek alatt vált számára egyre fontosabbá a névadó hagyatéka.
– Kezdetben nem jelentett mást ez az egyesület, mint egy olyan helyet, ahova a fiaimat elhozom, hogy közösségben legyenek. Abban az időben a többi szülővel együtt azért harcoltunk, hogy legyenek foglalkozások a fiataloknak. Csak később jött az, hogy nekem a Móra esetleg többet is jelenthet. 2006-ban az elnöke lettem az egyesületnek, nekem akkor ez azt jelentette, hogy programokat szervezzünk, a meglévő tagságot erősítsük. Maga a Móra számomra egy helyet jelölt. Azzal, hogy ki volt Móra Ferenc, nem foglalkoztam, ám amikor megismerkedtem az egyesület Nemzeti történelmi és kulturális örökség szakosztályával, az összejöveteleiken hallgattam, ahogyan beszélgetnek a település múltjáról, és rájöttem, hogy hiányos a tudásom ezen a téren, és úgy éreztem, nem ismerni magának az egyesületnek, vagy akár az épületnek a történetét, amiben az működik, szégyen. Sokat tanultam ettől a csoporttól Csóka történetéről, Móra Ferenc munkásságáról és helyi tevékenységéről. És ezekről még mindig tanulok valami újat – magyarázta Kiss Tóth Erika, sőt azt is elmondta, hogy a fiatal tagokban is fel kell éleszteni a motivációt, hogy érdeklődjenek az egyesület névadója felől, s ne csupán egy helyet jelöljön számukra. Németh Ferenc ajánlására egyébként idén Móra-konferenciát terveznek, amelyet a Kiss Lajos Néprajzi Társasággal közösen szerveznek az író születésének száznegyvenötödik évfordulójára.
Jovan Popović Általános Iskola felvétele
EGY KIS CSÓKA A SZEGEDI MÚZEUMBAN
Hogy a helyiek és a szélesebb körökből érdeklődők még közelebb kerüljenek az egykori íróhoz, a regényei olvasásán túl mindenképp érdemes ellátogatniuk a Szegedi Móra Ferenc Múzeumba, és ott megtekinteni a csókai ásatások hagyatékát, hiszen a csókaiak ekkor érezhetik igazán „kézzelfoghatónak” lakhelyük történetének egy fontos szeletét. Fogasné Szegedi Éva, az intézmény munkatársa megerősítette, hogy Móra valóban jól körbejárta és feltárta a csókai lelőhelyet, ahonnan rengeteg eszköz került elő, tehát a mennyiséget tekintve valóban nagy volumenű ásatásról és leletanyagról van szó. A szegedi múzeumban egyébként 2016-ban adták át azt a látványtárat, amelynek kialakításakor egyértelmű szempont volt, hogy a névadó régészeti munkásságát bemutassák. A kiállítás folyamatosan látogatható, sőt múzeumpedagógiai foglalkozásokat is rendszeresen tartanak az arra bejelentkező osztályok számára.
Nyitókép: Balázs Andrea felvétele
