A szent öregekre ádáz szaracén
hegyi rablóbanda csapott le tevén,
és nem hagyván mást, csak kunyhók szemetét,
kifosztottak minden jámbor remetét.
„A városban elleszünk alamizsnán”,
szóla Sziszoész, „vágjunk át a pusztán!”
S indulának is a homokon menten
leghűbb remetetestvérével ketten.
Ámde az abbának a pusztaságba’
útját állta egy száraz tevetrágya.
Széttörte, talált benn’ két árpaszemet,
egyikre nyomban rá is vetemedett.
Azonmód megrótta remetetársa,
lévén az atyát mohónak találta.
„Ez a szeretet, zabálod az árpát,
és éhezni hagysz engemet, az árvát?”
„Tied a másik, tenyeremen tartom.”
„Csak egy szem? Önző vagy, ahogyan mondom!”
