olvasd hangosan a szívedbe írt szavakat,
s azok imává válnak.
dicsérd meg a csillagokat,
mielőtt nyílvesszőként a lelkedbe szállnak.
széljegyzet
tedd el a könnyeid,
holnapra vagy a jövő évre,
míg Capuletek és Montaguek közt
el nem jön a béke.
szalvétaszárnyú angyalok
kergetőznek az égbolton,
ha kérdezik, én vak vagyok,
nem lesz, ki velük virrasszon.
lélek alatti vallomás
betondzsungel várakozói
közé tartozom,
egy városszéli,
olcsó büfében falatozom,
s az elgyötört tükörképem
az egyetlen mentség,
hogy segítség nem kell.
a büfé üvegén túl
megjelenik egy-két társ,
de továbbra is
csak szótlanul eszem,
mert a kenyér és a füst,
ami életben tart.
