Látunk, nem nézünk
Nem lépünk, elégünk
Fülünk szélparittya
Szemünk lélekminta
Szánk, őshazánk
*
Ártatlan bevérzés
Zörgő sejtbomlás
Sárszínünk egyre fakul
Akár egy bölcselet
(Lábjegyzet, alul)*
*
S örökül csak a feledés
Mint cseppkő-beteljesülés
Barlanghomály-barnába fagyottan
*
Marad
*
Hódító hőseink himnuszára
Kapaszkodó ujjaink közül
Porlik a zuhanás körös-körül:
Béna ízület-szándék
Amint megdől a betonárnyék
*
Kavicsban gyönyörködő gyermek
Kit nem szerettek
Lesz hamvában is kő-eretnek
*
Piramisokká magasodó
Pogány-zarándok utakon
Ölésbe zárt tömböket faragó
Szolganép formálja testünk titkos tájait
*
A barázdaráncú bőr alatt
Kinőni készülő kárhozat
Írja vissza ujjainkba
Mit újdonsült látvány ígér:
A kihunyt csillagok fényezte eget
Mit nincs miért nézni, de lehet
*
A távolság, mit veszni hagy
A festhető, kifakult kezdet
Még el sem kezdődött, de nekünk ez lett
*
Milliárd-hatványon lézengő lélekminta
Felhőnyi sejtekre bomló kudarca
Rajzolja vissza ujjainkba
Mit domborít szótlanul kitapintva
Szobor-hű halotti maszkjaink arca
*Akár egy bölcselet
