A magyar irodalom elveszítette az egyik legnagyobb hatású és legtermékenyebb szerb fordítóját. Vickó Árpád több mint kilencven kötetet fordított le, regények, novelláskönyvek, verseskötetek kerültek ki a keze alól, egyéni szerzői kötetek és antológiák is. Nemrégiben Petri György válogatott verseinek fordítása (Biće zime, Akademska knjiga, 2024), hiszen betegségében is sokáig megőrizte munkakedvét. Szép és tanulságos feladat lesz majd életművének teljes áttekintése.
A fordítás sosem az érvényesülés eszköze volt számára, hanem belső indíttatás, amolyan lelki szükség, létnyelvi minőség. Mindig határozott és megbízható ízléssel érdemesített fordításra egy-egy szerzőt, alkotást. Az általa fordított alkotók listája hosszú, különösen kedves szerzői közül emelek ki néhányat: Szerb Antal, Örkény István, Eörsi István, Darvasi László műveit, Schein Gábor verses elbeszélését (Bolondok tornya) is az ő fordításában ismerhette meg a szerb olvasóközönség,és szinte sorozatban fordította Konrád György, Kertész Imre, Esterházy Péter könyveit. 2014-ben gyűjteményes kötetben (Monstrumi, kućni vilenjaci, vragovi, zlodusi) mutatta be a kortárs magyar prózát. Mindenekelőtt a jelenkori irodalomra fókuszált, de nemrégiben az is felmerült benne, hogy műfordítói életművét megkoronázhatná Füst Milán válogatott verseinek közreadása. Úgy ítélte meg, hogy bár a szerb költészetfordítási tradíció gazdagnak számít, Füst Milán versei hiányoznak ebből a fordításkultúrából. Olyan szórványos fordítási hagyományok viszont vannak, amelyek igenis jelzik e költészet fontosságát a szerb kultúra számára, hiszen már Danilo Kiš is lényegesnek tartotta Füst Milán költészetét, amikor egy válogatás számára lefordította az Egy egyiptomi sírkövön c. verset, majd később a Barokk elégiát is. Most már ezt a fájdalmasan befejezetlen elgondolást is azok közé sorolhatjuk, amelyek nem válhatnak valóra. Mint ahogyan nem teljesülhet Nádas Péter regényének, az Emlékiratok könyvének fordítására irányuló, szinte titkos vágyálom sem.
Külön érdeme Vickó Árpádnak, hogy nagyon sokat tett a vajdasági magyar irodalom közvetítéséért is. Emlékezzünk például az általa szerkesztett, kétnyelvű versantológiára, a Januári borostyán – Januarski ćilibar címűre. Ebben más fordítóktól is közölt verseket, de a fordítások többségét maga jegyzi. Figyelmet érdemlő választásaival mindig azt igyekezett kitapintani, hogy mely szövegnek lehet meg az a képessége, hogy erős visszhangra találjon, hogy behatoljon a szerb irodalmi kultúra vérkeringésébe. Impozáns azoknak a névsora, akik Vickó Árpád munkája nyomán jelenhettek meg szerb nyelven. Fordította Fülöp Gábort, Böndör Pált, Tolnai Ottót, Herceg Jánost, Németh Istvánt, Várady Tibort, Szombathy Bálintot, Gion Nándort, Végel Lászlót (aki tizenhat kötettel szerepel a bibliográfiában), Lovas Ildikót, Fenyvesi Ottót, Bencsik Orsolyát, de ha az antológiák meg a folyóiratok anyagait is ide veszem, akkor a jegyzék kiegészül Virág Gábor, Balázs Attila, Bognár Antal, Bordás Győző, Bozsik Péter, Danyi Zoltán, Dudás Károly, Gobby Fehér Gyula, Hász Róbert, Harkai Vass Éva, Jódal Kálmán, Majoros Sándor, Szerbhorváth György, Nagy Abonyi Árpád vagy például Tékiss Tamás és Vasagyi Mária nevével. Tizennyolc drámát fordított le, és ezek közül tíz vajdasági magyar szerző műve. Az itteni magyar irodalom iránti lelkesültségének sajátos kiteljesedését jelentette az a nagyszabású novellapanoráma, amelyet 2017-ben tett közzé, Domonkos István novellája nyomán Autoportret sa novelom címen.
Ugyancsak a Forumnál jelent meg Tolnai Ottó képzőművészeti esszéinek szerb nyelvű gyűjteménye Drhturavi samuraj címmel. Ezt azért emelem ki külön, mert nem maradhat említés nélkül, hogy Vickó Árpád több esszé- és tanulmányíró (Bori Imre, Bibó István, Jászi Oszkár, Kis János, Szűcs Jenő, Szombathy Bálint, Sebők Zoltán) előtt is megnyitotta az utat a szerb kultúrában. Sőt, ő maga is megszólalt ezekben a műfajokban, főként műfordítási kérdéseket illetően. A szerb Esterházy-diskurzus egyik nyitószövege a belgrádi Mostoviban jelent meg 1996-ban, jól kitapintva e próza bizonyos kettős kódolású jellegzetességeit. A tanulmány a „Nije ono, što jeste” – erotski diskurs u prozi Petera Esterhazija (Nem az, ami – erotikus diskurzus Esterházy Péter prózájában) címet viselte, és Vickó Árpád jegyezte, aki az Egy nő 1998-as megjelentetésével fordítóként is belépett ebbe a történetbe, és a továbbiakban Esterházy-könyvek sora1 kötődött a nevéhez.Mélyen ismerte és szerette a beszélgetés, az együtt gondolkodás művészetét, vonzódásából végül egy rádióinterjúkat tartalmazó, kiváló kötet is született. Ebben tizenegy kiemelkedő magyar személyiséggel (Mészöly Miklós, Petri György, Kertész Imre, Konrád György, Esterházy Péter, Balassa Péter, Poszler György, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Kis János, Tamás Gáspár Miklós) beszélgetett, okos mérsékletű, érzékeny és felkészült kérdezőként.
Gazdagon szép életét betöltötte a folytonos munkálkodás. Amikor éppen kilépett fordítói magányából, szellemi erejével és szabadságával hatott, de nyílt személyességével és szíves közvetlenségével is. Hosszú éveken át dolgoztunk együtt különböző kötetterveken, szövegértelmezési problémákon, fordítói megoldások keresésén. Így történt, hogy baráti közelségből szemlélhettem, ahogyan több évtizedes műfordítói tapasztalatával (1970-től jelentek meg fordításai), sokrétű karakterével és számos termékeny ismeretségével úgy működött a szerb–magyar kultúraközi relációkban, mint egy végtelenül gondos és hatékony intézmény. Amellett, hogy magas fokon űzte a fordítás úri passzióját, nemes eleganciával kötött össze embereket, fordításra, kiadásra ajánlott magyar és szerb alkotásokat, különböző ajánlásokkal támogatott szerbről magyarra fordító fiatalokat. Harminckét éven keresztül volt az Újvidéki Rádió munkatársa. Rádiós irodalmi szerkesztőként fontos kulturális hangsúlyokat teremtett, újonnan felfedezett szerzőknek adott teret, a Mostovi társszerkesztőjeként pedig fordításelméleti tanácskozásokat, költészeti, prózaművészeti fesztiválokat segített szinte észrevétlen természetességgel.
Vickó Árpád magas színvonalú fordítói tevékenysége nyomán nagy presztízsű díjak és műfordítói ösztöndíjak birtokosa lehetett. Valamiféle szemérmes büszkeséggel élte meg, hogy két ízben is neki ítélték a Bazsalikom Műfordító Díjat, hogy a többi között megkapta a Füst Milán Fordítói Díjat, a legrangosabbnak számító szerb műfordítói díjat, a Miloš N. Đurić-díjat, a Vajdasági Írók Egyesületének Műfordítói Életműdíját és a Balassi Műfordítói Nagydíjat is.
1 Esterházy-művek Vickó Árpád fordításában: Jedna žena, Beograd: Stubovi kulture, 1998; Pogled grofice Han-Han: nizvodno Dunavom, Novi Sad: VEGA media, 2006; Pomoćni glagoli srca, Beograd: Arhipelag, 2011; Ništa od umetnosti, Beograd: Arhipelag, 2015; Dnevnik o gušterači, Novi Sad: Akademska knjiga, 2018; Jednostavna pripovest zapeta sto strana – verzija s mačevanjem, Novi Sad: Akademska knjiga, 2019. (Ez utóbbi kötet e-könyv alakban is megjelent.) Vickó Árpád az Egyszerű történet vessző száz oldal – aMárk-változatot is lefordította(Jednostavna pripovest zapeta sto strana – verzija po Marku címmel), a kézirat kiadását szintén az újvidéki Akademska knjiga tervezi.
Nyitókép: Vickó Árpád (Ótos András felvétele)
