4. rész
4. Mire van szükség egy mai választás megnyeréséhez?
A 2020-as évek választásain széttöredezés is megfigyelhető. Nevezetesen hasonló pártok hasonlóan felépített imázsai Európában azt eredményezik, hogy a parlamenti választások rendre koalíciós kényszert hoznak, azaz a választásoknak nincs egyértelmű győztese, sőt sokszor a harmadik helyezett párt a „királycsináló”. Mindennek végül köze sincs a demokráciához, hiszen a választó szűrt üzeneteket kap, és arról nem szavazhat, hogy milyen koalíciókat enged meg. Az életét normálisan élő ember, aki dolgozik, gyereket nevel és teszi mindazt, amit a mindennapok elvárnak, nincs tisztában azzal sem, hogy melyik jelölt milyen pénzekből kampányol. A választási kampányokban általában nincs szó a lényegről, pl. a legritkább esetekben szoktak a költségvetésről vitázni.
Egy-egy választás után többnyire minden marad a régiben, a kormányok ott spórolnak, ahol csak lehet, így a közrend, a közoktatás, a közegészségügy, sőt a honvédelem is fajlagosan keveset kap, miközben úgy adósodnak el az országok, hogy a polgáraik nem is tudják, mire mennyi hitelt vesznek fel a kormányaik, államfőik, azt pedig még kevésbé látják át, hogy milyen gyorsan nő a fizetendő kamat. Ezen kívül még sohasem lehetett úgy számonkérni a választási ígéreteket, hogy az valamit jelentsen is. Ha egy politikus hatalomra jut, egy ideig nem kell a választókra figyelnie, csak arra, hogy a koalíciós pártokkal ne boruljon fel az egyezsége, és arra, hogy ne mondjon vagy tegyen nagyon nagy butaságokat. Az idejének a nagy részét így is a választásokkal tölti, hiszen egy politikai posztot többen el akarnak foglalni, azaz viszonylag nagy azoknak a száma, akik ki akarják billenteni a pozícióban lévő politikust.
A demokrácia tehát az eredeti értelmében manapság nem működik. A választópolgárnak rövid ideje van, hogy válasszon egyet a szimpatikusnak beállított jelöltek közül, aztán ha ezt megtette, akkor alapesetben négy évig megint nem szólhat bele a politika alakulásába. Ezért van az, hogy a választóknak kb. 60-65 százaléka vesz részt a választásokon, sőt ezek az arányok már jónak is számítanak. A kimaradó 35-40 százaléknak már elment a kedve a politizálástól, és már letett arról, hogy higgyen a demokráciában, de az is lehet, hogy soha nem is hitt benne. Hogyan is hinne, amikor a kampányban kimondott szavak gyakorlatilag senkit nem köteleznek semmire. Ebben a helyzetben a választó csupán két dologra hagyatkozhat. Egyrészt empátiával szemlélve a jelölteket, kiválasztja azt, akinek a legjobban hisz. Ez azonban nemcsak a jelöltnek szól, hanem azoknak is, akik a médiában felépítették őket. A másik módszer, hogy próbálja megítélni a jelöltek intellektuális képességeit, azonban ez az út is nehezen járható, hiszen egy-egy jelöltet jól felkészítenek, ráadásul ők általában már jó ideje a politikában mozognak, így olyanokat tudnak, amiket a választók nem. Harmadrészt a politikusok jelentős része okos, taktikus, tudja, hogy mikor mit kell mondani, és miről kell hallgatni. A választónak pedig nincs iránytűje a politikához.
Tehát a választások megnyeréséhez több dologra van szükség. Először természetesen elfogadható jelöltet kell találni, pl. az Egyesült Államokban még azt is kiszámolták, hogy a magas termet általában előnyt jelent. Ezenkívül szükség van szervezettségre. Amerikában ezt a szerepet a feltörekvő ifjak vállalják, akik tanfolyamokon vesznek részt, és segítenek a propagandaanyagok szétosztásában. Kell egy elemző stáb is, amely a helyzetet figyeli, és ahhoz mérten gyárt szórólapokat, hoz létre tartalmakat. És mindehhez mi kell? Pénz, pénz és pénz, mert a választási harc is harc.
Mi köze van mindennek a demokráciához? Annyi, hogy a kampányba befektetett pénzt valahogy el kell számolni, és valahogy „meghálálni”. Ezen kívül nem ritka az sem, hogy a kampányok után megmarad a felfokozott hangulat, és folyamatosan választási küzdelem zajlik. Ez, mondani sem kell, nem tesz jót a társadalmak alapjainak, a munkának, a jövedelemnek, a születésszámnak, a segítő foglalkozásoknak, mint amilyen az ápolónő, védőnő, orvos, tanár stb. A létbizonytalanság általános a fejlett országokban is, hiszen az energiaárak megugrása, valamely cég elköltözése tönkreteheti az emberek életét. A magas ingatlanárak meg azt az időszakot teszik tönkre, amikor az emberek elkezdenék az életüket. Ráadásul a demokráciának van egy olyan jellemvonása is, hogy akkor működik jól, amikor nyugalom van. Ha forró a hangulat, a demokrácia is „forró”.
(Folytatjuk)
Nyitókép: pixabay.com
