Ady Endre, gyakran gondolok most
Ama versedre a kőről,
Melyet mindhiába hajigálunk a magasba,
Jó magasra, jó magasra – mert újra meg újra
Visszaszáll a végzetesen néma földre,
Melytől elszakítottuk.
Hiába a kétségbeesett lendület
S a villámgyors szárnyalás az azúrba –
Visszahull, megállíthatatlan, súlyosan, lomhán,
Újból a sötét földre hull
Melynek része – s az arra vetődő tudós
Fontoskodva rögvest megállapítja,
Némileg megvetőn:
Szó sincs itt semmiféle meteorról,
Egyszerű kő csak, akár a többi –
Hogy a végén békülékenyen hozzáfűzze:
Egyébként az igazi meteorok se szálldogálnak,
Csak hullanak…
A repülőgépek is lezuhannak – szerencsére csak itt-ott,
S (reménykedjünk!) ez is mind ritkábban történik –
De hát mégiscsak lezuhannak.
Hát, Zeusz semmiképp sem akarta,
Hogy az ember is repüljön,
S eme elhatározást
Igencsak világosan és élesen
Adta Daidalosz tudtára –
Aki (persze, hisz Prométheusz fajtája
S „megérintve szülőföldje szeretetétől”)
E tiltást nem fogta föl komolyan –
Önmaga mélységes kárára (– persze!)
Miként még számtalan későbbi
Baljós légi utas.
Vujicsics Sztoján (1933–2002) fordítása
Jegyzet. Egy ötlettől vezérelve a minap fellapoztam Illyés Gyula Magyarok című művét. Ekkor találtam meg Vujicsics Sztoján fordításában ezt a verset, ugyanis az írógépen készült fordítás éppen e könyv lapjai között húzódott meg.
Amikor 2000-ben kiköltöztünk Rómába (akkor kezdtem meg ott konzulként a külszolgálatomat), kivittünk magunkkal egy kisebb könyvtárnyi könyvet, olyan szerzők műveit, amelyeket előszeretettel olvastunk – például a teljes Márait, néhány Illyés-kötetet, valamint Manojlović, Andrić, Crnjanski és még sok más író műveit. Sztoján Rómában is folyamatosan írt, és több fordításán is dolgozott. Todor Manojlovićot személyesen ismerte és nagyra becsülte munkásságát; tanulmányainak többször volt tárgya a kiváló szerb író, Ady kortársa, a magyar kultúra kiváló ismerője. A fordítás keletkezésének éve minden bizonnyal 2000, a helye pedig Róma.
Todor Manojlović versének eredeti címe Pesma o letećem kamenu, és a Bliže velikom suncu című, 1968-ban (KPZ, Zrenjanin) megjelent kötetben található.
Közreadja: Vujicsics Marietta
