Két utazó úton utaz vala.
A két Jakšić Szerbia földjéről,
S maguk között így beszélgetének:
„Ha bölcs vón’ az ifjú szultánasszony,
Begyűjtene minden hímzőselymet,
Selyemzsinórt gyorskezű szabóktól,
Hogy fonasson finom selyemhálót,
Hogy megfogja a hatszárnyú halat,
Hogy levágja a hal jobbik szárnyát,
Mert akkor szül aranykezű fiat.”
Parancsol ő rabot és rableányt,
Hoznak zsinórt rabok a szabóktól,
Rableányok finom hímzőselymet,
Megfonják a finom selyemhálót,
Behajítják a szürke tengerbe,
Megfogják ők a hatszárnyú halat,
Levágják a halnak mindkét szárnyát.
Rab a jobb részt viszi kedvesének,
Szüljön neki aranykezű fiat,
A balt pedig szultánasszonyának.
Magzatot szül ifjú szultánasszony,
Magzatot szül, tarka hasú kígyót,
Amint szüli, az rögtön menekül
Ablakon át, ki a zöld mezőbe.
Rablány is megy megszülni magzatát,
A magzatát, aranykezű fiát.
Csorba Béla fordítása
(Bosznia-hercegovinai szerb népdal. Forrás: Alija Isaković: Srpske narodne pjesme iz Bosne i Hercegovine I., Svjetlost, Sarajevo, 1989.)
