A századvég élénkülő sportmozgolódása nem csupán a már ismert, s lassan hanyatló sportágak újraélesztését indította meg, hanem lelkes mozgatói egyre nagyobb figyelemmel kísérték a külföld sportját, az itthon még ismeretlen, vagy kevésbé ismert fajtáinak programra tűzését. Az első újkori olimpia is fokozta az érdeklődést. Az akkori írásokban azt látjuk, hogy abban az időben a versenyzők valamiféle egyetemes sportképzettségre, majd minden sportágban való jártasságra törekedtek. A sport volt az életformájuk, s nekik köszönhető, hogy Magyarországon az új formák keresésének próbálkozásaiból született meg a modernebb, korszerűbb atlétika. A sokoldalúak lelkes táborába tartozott Bauer Rudolf is, aki egyforma lelkesedéssel atletizált, birkózott, forgatta a kardot és evezőlapátot. Tucatnyi versenyszámban lehetett olvasni ugyanazokat a neveket. A szakosítás csak valamivel később következett, amikor a magyar sport is egyre inkább a nemzetközi áramlatba sodródott.
Bauer Rudolf 1879. január 2-án született Budapesten, és 54. évében, 1932. november 9-én hunyt el Sóséren. A 186 centméter magas és 85 kg súlyú, erős, hosszú végtagokkal, hosszú derékkal rendelkező, fejlett izomzatú fiatalember, testalkatánál és vérmérsékleténél fogva példaképe a kitűnő dobóatlétának. 16 éves volt, amikor a sportban először hallatott magáról. A francia rendszerű birkózásban szerezte meg első győzelmét, és már atletizált, evezett és labdarúgással is foglalkozott. Diszkosz először 1896 nyarán vett kézbe, s csak néhány hét múltán, augusztus 9-én a siófoki versenyen kezdő létére dicséretes eredménnyel, 26,30 méterrel győzött.
Bauer elődei az 1700-as évek közepén Bajorországból érkeztek Budapest környékére. Az emberöltőkön továbbadott hagyományok szerint vízimalomban úszott le a Dunán egy özvegyasszony egy tucat gyerekével. Elődei molnárok voltak, s ezzel a hagyománnyal a családban ő szakított elsőnek. 1898-tól a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott, majd 1899-ben a magyaróvári Gazdasági Akadémiára került, ott pedig a helyi klub színeiben készült az 1900-as párizsi olimpiára.
Bauer kevesebb mint öt évet szentelt az atlétikának, és 1897/98-ban csaknem teljes kettőt abból is kihagyott. A gimnázium után egy évig jogot hallgatott, de édesanyja kérésére egészséges életpályán látná szívesebben. Bauerék Magyaróvárra költöztek, ahol Rudolf, miután befejezte a Gazdasági Akadémiát, élete végéig gazdálkodott, a helyi sportéletbe ültette át a fővárosi tapasztalatokat, és legnagyobb szenvedélyének, a vadászatnak hódolt.
Siófoki meglepetésszerű győzelme után 1897-ben 30,50 méterrel Magyarország első diszkoszvető bajnoka lett. Ezzel már túl is szárnyalta az 1896-os athéni olimpia bajnokának, az amerikai Robert Garretnek a 29,15-ös győztes dobását, és magyar csúcsot ért el, mivel azonban a verseny rendezője elmulasztotta a Magyar Atlétikai Szövetség közreműködését kérni, a csúcsot nem hitelesítették. Bauer ezután eltűnt a sportéletből. Kezdték elfelejteni, a magyar csúcsot pedig Coray Artúr tartotta 30,82 méterrel. Nagy volt a meglepetés, amikor 1899 pünkösdjén Bauer felbukkant a Torna Egyletek pozsonyi versenyén, és még nagyobb, amikor az esélyeseket megelőzve 31,20 méteres dobással győzött. Ismét eltűnt, s a magyar sportélet lassan kezdte megszokni, hogy Bauer időnként előkerül és elér egy új csúcsot. 1900-ban már egy-egy versenyen félszáz magyar is dobta a diszkoszt, és egyesekről az a hír járta, hogy 33-34 méternél tartanak, miközben Bauer Magyaróváron szabadidejében a diszkoszvetés technikai problémáin törte a fejét. Akkor már köztudott volt, hogy a világcsúcsot 36,19-cel az amerikai C. H. Hennemann tartja, Európában pedig a cseh Janda járt elöl a 33,90-es dobással. Bauerről semmi hír, így a világnak fogalma sem volt arról, hogy ő a diszkoszvetésben új stílust teremtett, új technikát dolgozott ki, az alapját annak, amelynek továbbfejlesztésében rejlik a diszkoszvetés későbbi növekvő eredményeinek titka. Bauer találta fel a fordulásos – ahogy abban az időben írták – piruettes dobást.
Addig ugyanis a görög szobrok mozdulatainak utánzása volt a divat. Szemre szép volt, de nagy eredményeket elérni nem lehetett vele. Elsőnek az olimpiai bajnok, Garrett tért el tőle, de ő is csak negyed fordulat erejéig, míg Bauer mutatta be elsőnek a másfél fordulatosat. Később ugyan a cseh Janda állította, hogy ő volt az általa rotációsnak nevezett dobástechnika úttörője, s utólag már nem lehet igazat tenni. Marad a tény, hogy Bauer Rudolf ezzel a technikával nyerte meg 1900-ban az olimpiát.
Az újítással Bauer annyira jól haladt, hogy 1900 tavaszán 33,21 méterrel nyerte meg az olimpiai próbaversenyt, s ennek az eredménynek alapján került be az olimpiai csapatba.
Párizs, Coubertin báró álmainak megcsúfolására a zűrzavaros olimpiaként vonult a tudatba, hisz a versenyeket a világkiállítás egyik, de nem különösebben fontos látványosságaként kezelték. Az atlétikai versenyeket, meglehetősen lazán kezelt szabályok közepette a híres párizsi park, a boulogne-i erdő egy tisztásán rendezték meg. A diszkoszvetésben 16 induló között az amerikai Sheldon a verseny előtti napon könnyedén dobott 36 métert, és honfitársai már győztesként ünnepelték. Kissé elsietve, mert nem tudták, hogy Bauer alig néhány tanú szeme láttára 38,10-et tudott, ami a hivatalos világcsúcsnál is jobb volt. A versenyen azonban, mint a többieket is, Bauert elfogta az idegesség és a délelőtti selejtező során a diszkosz „csak” 36,04 méterre repült, ami új Európa-csúcs volt. A délutáni három dobásban Bauer nem javított, de riválisai sem szárnyalták túl a délelőtti legjobbat, így a magyar lett hazája első atlétikai olimpiai bajnoka. Az eredményhirdetés szépséghibája, hogy a zenekar előbb az amerikai himnuszt húzta el Bauer tiszteletére, figyelmeztetés után pedig a németet.
A párizsi diadal után Bauer Rudolf felhagyott az atlétikával. Magyaróváron ugyan még edzegetett, azt állította, hogy 43 méternél is dobott nagyobbat, legboldogabb pedig azért volt, hogy az ő technikáját utóbb minden dobó átvette, és ez lett a diszkoszvetés modern stílusa.
Az olimpia után a BTC klub szeptemberben rendezett egy komolyabb versenyt, s sokat jöttek ki, hogy üdvözöljék az olimpiai bajnokot. Bauer azonban nem jelent meg, mintha a népszerűségtől védekezne, s később már csak evezős eredményei révén hallatott magáról. 1904-ben nősült meg, s azután már az evezősök is egyre ritkábban keresték fel. Az I. világháborúban tisztként, századosi rangban harcolt.
