Kézilabda berkekben nem idegen senkinek sem a Csordás Zoltán név, aki játékospályafutása alatt többször is szerepelt az osztrák válogatottban, edzőként pedig a Linzben és jelenleg a svájci II. ligás Endingenben is bizonyított, amellyel a II. Ligában 12 mérkőzésen 10-szer győzött, s négypontos előnnyel vezeti a táblázatot.
Az első kérdésre, amely úgy hangzott, hogy mi nem tetszik neki a világbajnokságon, viccesen a következőt felelte:
– Az, hogy a remek formában levő Sterbik Árpád nem a szerb vagy a magyar válogatottban játszik...
• Menjünk sorba a csoportokkal. Kezdjük az A-val, amelyben Németország, Spanyolország és Franciaország is szerepel.
– Ami a spanyol-német meccset illeti, ismét bebizonyosodott, hogy a kapusok teljesítménye rengeteget számít a mai kézilabdában. Ha ugyanis rosszul védekezel, de a hálóőröd megfog néhány labdát, akkor feljavul a védekezésed, nagyobb lesz az önbizalmad, s támadásban is eredményesebb leszel. A németek kapusa, Bitter kiválóan védett, az utolsó tíz percben azonban Sterbik Árpád lehúzta a rolót, s két gyors Enterrios gólnak köszönhetően Spanyolország fordított és megnyerte a találkozót. Kicsit furcsa, hogy ez a három együttes egy csoportba került, de aki világbajnokságot akar nyerni, annak előbb vagy utóbb le kell győznie a legjobbakat is. A csoport negyedik helyezett csapata Egyiptom nem olyan erős, mint régebben volt. A fő gondjuk, hogy nincs egy jó kapusuk...
• A B csoportban szerepel a magyar válogatott, amely kedd este bebiztosította a középdöntőbe jutást.
– Ez várható volt, hiszen sok szegedi és veszprémi játékos található a csapatban, akik ismerik egymást, s Mocsai az utóbbiakkal nap mint nap együtt dolgozik. A továbbjutás fontos, de az is lényeges, hogy a magyar együttes két ponttal kezdi meg szereplését a középdöntőben.
• A magyar válogatottnak az is kellett, hogy Izland legyőzze Ausztriát, ami végül, ha nem is könnyen, de megvalósult.
– Amíg Marinović jól védett, Ausztria egyenlő ellenfél volt az olimpiai ezüstérmes ellen, a mérkőzés hajrájában azonban Gústavsson parádézott, s így Izland, a kapusteljesítményének köszönhetően nyert.
• A középdöntőben a magyar válogatott ellenfelei a németek, a spanyolok és a franciák lesznek.
– Nemrég beszéltem Vass Sándorral, a Magyar Kézilabda-szövetség alelnökével, aki elmondta, hogy a célok nem változtak, vagyis továbbra is az első hét hely egyikét szeretnék megszerezni, ami feljogosítaná a csapatot, hogy részt vegyen az olimpiai selejtezőn, s egy jó játékkal kivívja a londoni olimpián való részvételt.
• Látsz különbséget a két évvel ezelőtti világbajnokságon, vagy a tavalyi Eb-n szereplő magyar válogatott és a mostani között?
– Igen, ez a jelenlegi jobban hasonlít a Veszprémre, ami érthető is. Úgy látom, Mocsai jól összerakta a csapatot, amelynek a teljesítménye nagyban függ majd Fazekastól és a kis Mocsaiétól. Az előbbinek a szenzációs védéseire mindenképpen szüksége lesz az együttesnek, ha a legjobb hét hely egyikén szeretne végezni, míg Mocsai Tamás még jobb teljesítményre képes. Az osztrák TV Suhrban játékosom volt, s pontosan tudom, hogy nagyon tehetséges és a tudása is megvan ahhoz, hogy vállán vigye a magyar csapatot, csak egy kis önbizalom hiányzik még.
• A C csoportban a Szerbia–Dánia-mérkőzésen Veselin Vuković kiválasztottjai jó ideig bírták az iramot, de aztán egyik percről a másikra a dánok eldöntötték a találkozót. Reális a nyolc gólos különbség?
– Egyáltalán nem az, hiszen nem sokkal az első félidő vége előtt még a szerb csapat vezetett, s a második félidőben is egy ideig szoros volt az eredmény. Az északi válogatottak ellen, vagyis a svédek, a dánok és a norvégek ellen, ha nem figyelsz oda, két perc alatt úgy megvernek, hogy aztán azt se tudod, hogy hívnak. Ami a szerb válogatottat illeti, nem lenne rossz, hogy akinek van lehetősége a youtube internetes oldalon megnézi az 1984-es világbajnokságot, ahol Elezović és a társai játszottak. Meg fognak lepődni, hiszen az akkor jugoszláv válogatott stílusa ugyanaz mint a mostani szerb csapaté: semennyit nem gyorsult fel a játékuk, míg a többiek szó szerint rohannak a pályán, a szerbeknek ugyanolyan sok időre van szükségük, hogy odaérjenek az ellenfél kapuja elé, és ugyanannyi másodperc kell nekik, hogy felálljanak a támadáshoz.
• Hogyan tudnak akkor ezek a szerb játékosok mégis vezéregyéniségek lenni a klubjaikban?
– Úgy, hogy ott egészen máshogy játszanak. Néztem a Vujint többször is a Bajnokok Ligájában: a Veszprémben szereplő átlövő teljesen más, mint az, amelyik a válogatott színeiben lép pályára. Bátrabb, gyorsabb, s úgy tűnik, mintha nem is ugyanazt az embert látnám.
• Lehet ezen változtatni?
– Igen. A szerb edzőknek ki kell mozdulniuk Szerbiából, át kell lépni az ország határait, és meg kell nézni, milyen tempóban játszanak a magyarok, a lengyelek, sőt még az osztrákoktól is tanulhatnak. A játékosok tudása kiváló, de a tempón nagyon sokat kell javítani. Amikor az 1980-as években azt mondtam, hogy pár éven belül a két méteres emberek olyan gyorsak lesznek, mint a többiek, a szakma kinevetett. Aztán jött kosárlabdában egy Magic Johnson, egy Bodiroga és még sorolhatnám. A kézilabda, a labdarúgáshoz hasonlóan hihetetlenül felgyorsult. Egy jó focis példa erre, amikor Franz Beckenbauert kérdezték, hogy mi a különbség az 1974-es német válogatott és a jelenlegi között. Ő azt felelte, hogy amikor ő focizott, akkor megkapták a labdát, ráálltak, igazítottak egyet rajta, szétnéztek, integettek a feleségüknek és a családtagoknak, majd továbbpasszolták. Ma már ez úgy néz ki, hogy még nincs is nálad a labda, de már tudod, kinek és hová kell majd továbbadnod.
• Sokan hiányolják a szerb válogatottból Danijel Anđelkovićot, mivel a szakértők szerint nincs a csapatnak igazi irányítója.
– Ezzel nem egyezek, mert szerintem Anđelković csatasorba állításával sem lenne jobb a helyzet. Neki az esze és a keze is gyorsabban jár mint a többieknél. A Kielben sokszor a cseh Jicha és a szerb Ilić szerepel az irányító posztján. Ilyenkor a kispadról az edzőnek kell bevállalnia és megoldania az irányítást. Ma már ez az irányítói szerepkör kiveszőben van a kézilabdából. Kivételek persze mindig vannak, mint például a horvát Ivano Balić, aki egy igazi művész ebben a sportban, és nem mellékes, hogy ő a csapattársaival már több éve együtt játszik, fejből ismeri minden egyes gondolatukat.
• A D csoportban óriási meglepetésre az argentinok, akik az előző vb-n 18.-ak lettek, legyőzték a vendéglátó svédeket.
– Mindenki fejlődik, lassan nem lesznek már gyenge ellenfelek. Az 50. percig az argentinok vezettek két-három góllal, s akkor úgy gondoltam, hogy, no, most jönnek majd a svédek. Aztán nem jöttek. A dél-amerikaiak emberhátrányban is bátrak voltak, szépen játszottak és gólt is lőttek. Tudni kell, hogy az argentinok közül hatan Németországban játszanak, s nagyon sokat számít a déli mentalitásuk, a harcosságuk, a ravaszságuk. A dél-amerikai bajnokságon a brazilok minimális különbséggel veszítettek Argentína ellen, így számolni kell azzal, hogy a brazil együttes a jövőben sikeres lesz.
• A franciák az utóbbi években mindent megnyertek: Eb-t, vb-t, olimpiát. Látsz-e esélyt arra, hogy valaki legyőzze őket, s ne a galloké legyen az aranyérem?
– A horvátok és a spanyolok vethetnek véget a francia egyeduralkodásnak. Az előbbieknél nagyon fontos lesz, hogy a 3-2-1-es védekezés hogyan funkcionál majd, s az is, hogy a válogatottba visszatért Sulić mennyire lesz hatékony a védekezésben. A spanyolok pedig az erőnlétüknek köszönhetően tudják felvenni a versenyt a franciákkal.
• Melyik válogatott játéka tetszik legjobban?
– Egyértelműen a dánoké, hiszen minden, amit csinálnak, az jó. Modern kézilabdát játszanak, küzdenek, nem létezik számukra elveszett labda, s nagyon érdekes, hogy a jobbátlövő posztján nincs balkezes játékosuk. A dán edző, Wilbek kitalálta, hogyan lehet három jobbkezessel megoldani a támadást, úgy, hogy a jobb oldalon majdnem több gólt lőnek, mint a balon. Ez is bizonyítja: a mai kézilabdában mindent lehet, csak foglalkozni kell a dolgokkal és megtalálni azt a módszert, amellyel az ötleted megvalósítható.
