Hiába játszott kiválóan a 2009/2010-es idényben a bajsai Námesztovszki Attila, aki oroszlánrészt vállalt abban, hogy a portugál csapata, a Mirandela bejusson a Szuperligába, a klub vezetősége úgy döntött, hogy a legmagasabb osztályban szükség lesz egy kínai játékosra. Mivel a portugál szabályok szerint egy csapatban csak egy külföldi szerepelhet, így Námesztovszki nem sok értelmét látta a maradásnak, s annak, hogy a kispadon ülve múljon el egy idénye.
– Egy spanyol menedzser segítségével sikerült 2010 őszén Spanyolországba, az L'Escala csapatába igazolnom, ahol a kínai Feng Ji és a spanyol Marc Clotet a csapattársam. A váltás annyiból nem volt könnyű, hogy a portugál II. ligából a spanyol Szuperligába kerültem, ami sokkal erősebb. Európa harmadik legerősebb bajnoksága a spanyol, a német és a francia liga mögött. Első évben, vagyis a 2010/2011-es idényben a bennmaradás volt a cél, amit sikerült megvalósítanunk. Én hat győzelemmel járultam hozzá a kitűzött cél eléréséhez. Az új idényben az étvágyunk is megnőtt, s bízunk benne, hogy sikerül az első hat között végeznünk, ami azt jelentené, hogy indulhatnának a nemzetközi porondon – mondta Námesztovszki, s hozzátette, nincs könnyű dolga, mivel ő a második játékos a csapatban, s az első mérkőzésén mindig az ellenfél legjobbjával méri össze erejét, aki vagy ázsiai származású játékos, vagy egy erős európai.
– Spanyolországban három győzelemig tartanak a találkozók, vagyis ugyanazt a rendszert alkalmazzák, ami tavaly Szerbiában volt, azzal a kivétellel, hogy a döntő, az ötödik mérkőzés nem a párosok, hanem a második játékosok (A1–B2, A2–B1, A3–B3, A1–B1, A2–B2) összecsapása. Az őszi idényben a 10 mérkőzésemből hármat sikerült megnyernem, s a csapat a hetedik helyen áll, de a hatodik helyezett Arteal csak két győzelemmel gyűjtött többet, mint mi, így egy jó tavaszi idényben nyújtott produkcióval odaérhetünk a hatodik helyre.
A 26 éves asztaliteniszező naponta öt órát edz, s emellett ő a spanyol klub utánpótlás edzője is. Portugáliában csak játékos volt, Spanyolországban azonban már játékos és edző is:
A L'escala második számú csapata, amelyben a klub vezetői is játszanak
– Naponta 1-2 órás edzéseket tartok a gyerekeknek. A L'escala korábban öt éven át nem szerepelt a Szuperligában, s előtte is csak úgy szerepeltek a legjobbak társaságában, hogy vásároltak játékosokat, nem volt saját nevelésű asztaliteniszezőjük. Most szeretnének egy komolyabb klub lenni, s ehhez elengedhetetlen az utánpótlás. Nekem tetszik a tréneri szerepkör, s nem is idegen tőlem, hiszen korábban, a nyári, bajsai asztalitenisztáborokban hét éven át edzősködtem. Tervben van, hogy jövőre Spanyolországban edzőképzésre járok majd, ám egyelőre csak alsóbb osztályú csapatoknál lehetek edző, mivel a felnőtt csapat edzőjének 2. szintű edzői licence kell, hogy legyen.
Námesztovszkinak nagyon megtetszett az Ibériai-félsziget, hiszen Portugália után Spanyolországba szerződött:
– Valóban nagyon tetszik az itteni életmód, az, hogy az emberek a szó pozitív értelmében véve lazák, nem sietnek sehová, mindenre van idejük, nem idegeskednek, egészségesen táplálkoznak és sokat sportolnak. Olyannyira megkedveltem a Pireneusi-félszigetet, hogy november óta már a menyasszonyom, Jeges Beáta is mellettem van. Folyamatban van a számára szükséges papírok elintézése, s ha minden megérkezik, akkor reméljük gyorsan sikerül neki is munkát találni. Jó ideje már itthon érzem magam, de azért a családom támogatása még ma is jólesik, nagyon köszönöm nekik. Mivel korábban Erdélyi Ani klubtársa voltam, Fehér Gabi pedig Spanyolországban játszik, így velük is tartom a kapcsolatot.
Manapság, amikor mindenki gazdasági válságról, anyagi problémákról beszél, a sport sem nyújt biztos megélhetést hosszú távon. Námesztovszki és párja erre is gondoltak, hiszen mindkettőjük diplomás közgazdász, s ha az élet úgy hozza, akkor Attila a sport után a gazdasági szférában próbál szerencsét. Az elmúlt másfél évben néhány asztaliteniszező is ellátogatott L'escalába, ahol Attila szállást biztosított számukra a valamivel több mint 10 ezer lakosú tengerparti városban:
– A klub vezetőinek az a kérése, hogy aki ellátogat hozzám, az ingyen szállhat meg nálam, azzal, hogy a tíz nap alatt öt órát kell edzenie a nyolcévesekkel. Úgy gondolom ez nagyon korrekt ajánlat, s mindenki jól jár. A fiatalokkal könnyen szót értek, s habár szerbül még jobban beszélek, mint spanyolul, az utóbbi is nagyon jól megy.
