A hét közepén Belgrádban mutatták be először a nagyközönségnek a 88 éves Svetozar Gligorić nagymester művét, a 12 dalt tartalmazó albumot, amely a „Hogyan éltem túl a 20. századot” címet viseli.
– Az életem egyik kedvenc része a zene, amely három éves korom óta fontos szerepet játszik az életemben, vagyis az írást, az olvasását és a sakkot is megelőzte – mondta a hat nyelven beszélő Gligorić. – Később az élet a sakk és az újságírás felé sodort, a NIN-ben, a Borbában és a Belgrádi Rádióban is dolgoztam, de a zene iránti szeretetem ekkor sem csökkent, hiszen tovább folytattam a hanglemezek gyűjtését, s nyugodtan mondhatom, hogy a klasszikus, a rock és a pop zene jó ismerője is vagyok. Habár a lakásunkban két zongora is volt, nem akartam „zajt” csapni, hogy ne idegesítsem a feleségemet.
Tizenhat évvel ezelőtt, amikor Danica elhunyt, elkezdtem ismét a zenén gondolkodni, azonban már nem mint hallgató, hanem mint alkotó.A barátok, valamint a zeneakadémia két tanárának Aleksandar Vujić és Branislava Pipović segítségének köszönhetően összeszedtem a bátorságomat és elkezdtem komponálni. A számítógép segítségével megtanultam, hogyan kell elmenteni egyes részeket. Hat évvel ezelőtt komponáltam életem első dalát, amely ezen az albumon is megtalálható. Az, hogy sakkozó voltam, sokat segített, hiszen a sakkban is a leglogikusabb megoldást kereste az ember, a zenében pedig ugyanerre törekedtem a hangjegyek segítségével.
Gligorić elmondta, hogy nemcsak zenét szerzett, hanem néhány szöveget is írt, sőt, néhány dalban még a hangjával is találkozhatnak a hallgatók.
– Életem során, amikor a partizánok között harcoltam, legkevesebb ötször voltam életveszélyes helyzetben, s ezen kívül hatszor volt olyan repülőutam, amelyen nem sok kellett, hogy tragédia történjen. Egyszer azt mondtam, ha önéletrajzot kellene írnom, akkor a könyvnek a címe biztosan az lenne, Hogyan életem túl a 20. századot, s ezt az ötletemet a barátaim felhasználták az album névadására.
